A görögdinnye kívül zöld, belül piros.

 

1212-ben a Rajna vidéken egy serfőző Nikolaus nevű fia gyújtó beszédeivel gyermekek ezreit vette rá, hogy meginduljanak vele a Szentföldre, visszavenni Jeruzsálemet a szaracénoktól. Ugyancsak 1212-ben egy francia Etienne nevű pásztorfiú előtt megjelent Jézus Krisztus, és egy levelet küldött vele a francia királynak, amiben – a korábbi négy után – újabb keresztes hadjárat indítását sürgette.

Bár II. Fülöp hazaküldte a fiúhoz menetközben csatlakozott embertömeget, sok gyermek nem fogadott szót, hanem elindult vele a Szentföldre Jeruzsálem felszabadítására. A német történetet korabeli források erősítik meg, a franciát pár évtizeddel későbbiek, a 2.0 verzió kerekebb, jobban kidolgozott. Mai történészek szerint a gyermekek valójában alsóbb néprétegbeli emberek – jobbágyok, inasok, illetve nők voltak. (Latinul a puer szó gyermeket és szolgát is jelent.)

Bár a történet részleteinek hitelessége erősen kétséges, az biztos, hogy abban a korban vándorprédikátorok által fűtött erős népi vallásos mozgalom bontakozott ki, amely a henye, harácsoló világi és egyházi hatalmasságokat kárhoztatta a korábbi keresztes hadjáratok sikertelenségéért és a nép gyermekeinek tiszta kezébe véve akarta megoldani a problémát.

A történet vége mindkét esetben ugyanaz: a keresztesek szörnyű szenvedések után elértek a tenger partjára, egy részük Európában ragadt, mások hajóhoz jutva átkeltek a tengeren és mór martalócok áldozataivá váltak.

A gyermeki tisztaság felhasználása politikai célokra korántsem volt példa nélkül álló a történelemben.

Az írástudatlan fiatal parasztlány, Johanna lelkesítő szavaival vette rá Orleans felszabadítására honfitársait, megoldva így egy évtizedek óta húzódó feudális birtokvitát. Amikor már nem volt rá szükség … ismerjük a történetet. A hírhedt salemi pörökben néhány gabonagombától víziókat látó fiatal lány szavaira tört ki a nagy boszorkányüldözés és akasztottak fel tizenkilenc embert, valamint osztottak újra néhány földterületet.

Helyettesítsük most be Etienne-t egy fiatal lánnyal, akit Greta Thunbergnek hívnak, II. Fülöpöt pedig a davosi világgazdasági fórum résztvevőivel, a tömeget tüzelő vándorprédikátorokat zöld aktivistákkal! Bizony. Ugyanaz a mocskos trükk kerül most is alkalmazásra: a gyermeki ártatlanságnak tulajdonított lényeglátás mögött jól felismerhető érdekek húzódnak:

azoké, akik mások fölött hatalomra akarnak szert tenni valamilyen ideológia jegyében. És ez az ideológia nem is olyan ismeretlen.

„A totalitarizmus sokkal több, mint egyszerű bürokrácia. A totalitarizmus minden egyén teljes életének, munkájának és szabadidejének alárendelése a hatalmon és hivatalban levők uralmának. A totalitarizmus az ember fogaskerékké redukálása a korlátozás és kényszer mindent átölelő gépezetében. Arra kényszeríti az egyént, hogy lemondjon minden tevékenységről, amit az állam nem helyesel. Az eltérő vélemény kifejezésének semmilyen formáját nem tolerálja” (Ludwig von Mises: Bürokrácia).

Mises ugyan a lopakodó szocializmusról írta ezeket, de gondoljunk csak bele: mi is a különbség?

„Az intervencionizmus támogatói közül sokan megdöbbennek, ha közlik velük, hogy amikor az intervencionizmust javasolják, valójában anti-demokratikus és diktatórikus tendenciákat és a totalitárius szocializmus megvalósítását támogatják. Tiltakozva bizonygatják, hogy őszinte hívők és ellenzik a zsarnokságot és a szocializmust. … De amikor elérik a gazdaság mindent átszövő irányítását, akkor a piacgazdaság helyét átvette a tervutasításos gazdaság, a szocializmus rendszere. Természetesen ez nem az a szocializmus, ahol minden gyár közvetlen állami irányítás alatt áll, mint Oroszországban, hanem a német vagy a náci mintájú szocializmus” (Ludwig von Mises: A huszadik század elégiája).

Azt pedig, hogy a haladó értelmiség miért szegődik könnyen mindenféle totalitárius ideológia szolgálatába, Friedrich August von Hayek fejtette ki: mert a beavatkozó államnak van szüksége a szakemberre, aki kielemzi, kiszámolja, modellezi a célszerűnek vélt beavatkozás módját és paramétereit. (A belinkelt hivatkozás csak egy példa, írt ő a társadalomtervezőkről éppen eleget.)

A társadalomtervezők a szocialista berendezkedés látványos bukása után most a környezetvédelem mögé sorakoznak fel. Meghirdetett céljaik éppoly szépek és vitathatatlanok, mint a kommunisták társadalmi különbségeket felszámoló jelszavai voltak: meg kell állítani a bolygónk tönkretételét.

Már nem is az embertársainkért tartozunk felelősséggel (akiknek az intézkedések nyomán keletkező szenvedéseivel szembesülnünk kéne), hanem a jövő nemzedékért. Mely szülő szíve ne facsarodna össze a bőségesen elé tálalt apokaliptikus jóslatok miatt?

Persze, a lóláb most is kilóg. Ha a jövő miatti aggodalom vezetné Greta Thunberget és követőit, akkor azzal foglalkoznának, hogyan lehetne élhetővé tenni azt a jövőt. A globális felmelegedést valamiért a modern ipari tevékenység számlájára írják, mintha ez az ábra nem is létezne:

(Forrás: Sceptical Science)

Vannak ilyenek több millió évre visszamenőleg is. Ma már a sarki jég megfúrásával pompás időutazásokat lehet tenni a Föld múltjába. Jó, mondhatja erre bárki, de a széndioxid koncentráció növekedése mégiscsak együtt jár a globális felmelegedéssel, tehát legalább az ember által kibocsátott mennyiséget fogjuk vissza. Igaza is van.

Ha viszont a zöldmozgalmak ezt szeretnék elérni, akkor nem Davosban tiltakoznának. Legalábbis nem akkor, amikor Hszi Csin-ping kínai elnök nincs jelen. Pekingben persze kockázatosabb volna.

(Forrás: EU JRC)

Az is sokat mond, hogyan reagálnak a zöldmozgalmak a szénmentes energiatermelés rohamos felfutására: a vízerőművek tönkreteszik a duzzasztó környezetét, a szélenergia veszélyes a madarakra, a napelemek elrondítják a tájat, az atomenergia meg egyenesen ördögtől való.

Megoldásként csakis a felhasználás csökkentését fogadják el. Az elektromos autó sem jó, hiszen annak is kell energia (már volt, aki kimutatta, hogy az elektromos autó környezetterhelése nagyobb, mint a szénhidrogént égetőké).

Nincs itt szó sem a Föld, sem az emberiség javáról. Legfeljebb az utóbbiak javairól. A régi nóta járja új hangszerelésben: a törekvés, hogy rendelkezzenek mások élete és javai felett. Uralomvágy, irigység arra, akinek többje van, aki jobban él.

Azért nem a legfőbb kibocsátókat támadják, mert azoktól nincs mit elvenni. (Akitől meg van, nemrég jutott hozzá és erősen védelmezi.) Ne tévesszen meg senkit az, hogy Greta és követői lemondanak az autó és repülőgép használatáról! Savanarola is aszkéta volt. De nem is a mások jóléte itt igazán a vörös posztó, hanem a szabadságuk. Azt nem viselik el sokan, ha valaki nem úgy él, ahogy ők.

Az antropológusok ezt jobban tudják, de valami ősi, törzsi hagyomány lehet az, hogy az emberek szeretnék egy kaptafára szabni a többieket. Persze, a sajátjukra. Ha őket kényszerítik más életmódra, azt támadásnak érzik. Még akkor is ellenséget keresnek, ha az objektív körülmények kényszerítik őket a változásra.

Nem nehéz például a közlekedési hisztériában észrevenni a szándékot: az embereket meg kell fosztani a szabad mozgás lehetőségétől és az ellenőrizhető, irányítható tömegközlekedésre kell terelni őket. Ha már muszáj mozogniuk.

Mert az igazi az lenne, ha megint át sem lépnék életük során a falujuk határát.

(Ld. pl. a tömegturizmus elleni kirohanásokat, vagy azt a követelést, hogy a munkahelyeket telepítsék a lakóhelyhez.)

Bár a modern tömegkommunikáció pont csökkenti a napi ingázásokat, mégis támadások kereszttüzében áll. A tömeges internet- és mobilhasználat elleni kirohanások mögött is a széles tömegek információhoz jutásától való félelem ismerhető fel: mi lesz így a jól értesült megmondó emberekből?

A nőktől is vissza lehet venni a fogamzásgátló tabletta által elhozott szabadságot, ha a háztartási vegyszerek és gépek használata helyett ismét időigényes, kézzel végzett munkára szorítják őket. (Lehetőleg mosódióval és hasonló jó távolról importálható természetes anyagokkal.) Az meg egyenesen ördögtől való, ha boltban veszik az élelmiszert, az otthoni sütés-főzés, tartósítás helyett.

Olvasás, világban való tájékozódás helyett meg legyen kézműveskedés a hobbijuk, legalább a maguk gyártotta porfogók tisztítása is távol tartja őket a közügyektől!

A gyermekek mostani keresztes hadjárata remélhetőleg ugyanolyan kudarcra van ítélve, mint a középkoriak. Mert ha nem… Tényleg, nem írt még senki zöldhatalmi disztópiát? Itt lenne az ideje.