MTA ATM

(Matrica a kutatók 2019. február 12-tüntetésén)

 

Álltam a Dunáról fújó metsző szélben az MTA előtt és azon tűnődtem: mi a csudát is keresek én itt? Ekkor szerveztek élőláncot az épület köré a felszámolásra ítélt akadémiai kutatóintézeti hálózat dolgozói, hogy támogassák a kutatóközpontok vezetőit: ne fogadják el a Palkovics-tervet, ne menjenek bel önként az elsorvasztásukba.

De mi közöm nekem ehhez, hiszen én magántulajdonban levő kutatócégnél dolgozom? Évtizede is múlt, hogy utoljára kaptunk némi morzsát az akadémia valamely kutatási pályázatán. Sőt, magam erősen bíráltam már régóta az intézményt. Egészségtelennek tartottam azt, hogy olyan szervezet dönt kutatási pénzek elosztásáról, tudományos minősítésekről, amelyiknek saját intézményei is vannak. Nem tűnt kiegyenlítettnek a játéktér. Aki vett már részt nyilvános nagydoktori védésen, ahol nem a saját intézmény dolgozója volt a delikvens, az tudja, miről beszélek.

Sőt: a tervezett intézkedések nekünk kimondottan ígéretesek: a versenytársak eddig közpénzből fedezték a működésük alapvető költségeit, nekünk ezt is a piacon kellett megkeresni. Tudom, milyen az, amikor késik a fizetés, mert nincs pénz a cég számláján. Most majd nekik is hozzánk hasonlóan kell megtermelni a bérre, fűtésre valót. Ha meg eltűnik egy pár közfinanszírozott kutatóintézet a mi területünkről, az még jobb: le lehet nyúlni a piacukat.

Hát mit is kerestem én a tiltakozók között, miért ordítottam a többiekkel: szabad ország, szabad tudomány? Persze, ha komolyan veszem magam, mint a szabadpiaci verseny hívét, akkor itt volt a helyem. Meg hivatkozhatnék a Voltaire-nek tulajdonított mondásra is. De nem, józan önérdekem hozott ki a Széchenyi István térre.

Mert pontosan tudom, hogy hazugság az egész, az ígéretekből még az írásjeleket sem lehet elhinni.

A Fidesz-KDNP már 2010 óta azt csinálja, hogy rávilágít egy-egy problémás területre, intézményre és támadást indít ellene, azt ígérve, hogy majd ő megjavítja. Ezzel szerezte meg az első kétharmadot, sokan hittek nekik. De már az év második felében, kormányra lépésük után nagyon gyorsan kiderült a folytatás: valóban nekiállnak átalakítani a szabályozást, átszervezni a folyamatokat, de messze nem a közjó érdekében. Vagy pénzt nyúlnak le belőle, vagy hatalmuk megerősítésének eszközévé teszik.

Legkésőbb a magánnyugdíjpénztári rendszer felszámolása során észbe kellett kapni. Azokkal is volt gond, de a megoldás nyilván nem az volt, hogy elfüstölik a pénztári vagyont, a portfóliókban szereplő részvényeket pedig „közeli” cégek, alapítványok kezébe játsszák át. És a kedves olvasó folytathatja a példák sorát olyan intézkedésekkel, amik a probléma kezelése helyett tovább rontották az adott helyzetet, de néhány csókos nagyon jól járt.

Nincs másról szó most sem.

Az akadémiai kutatóhálózat ellen felhozott érvek úgy marhaságok, ahogy elhangzottak, nem a feltárt hibák javítása itt a cél.

Lassan lejár az Európai Unió hétéves hosszútávú költségvetése és készül az új. Erről már lehet tudni, hogy a – bármilyen módon, de addigra valószínűleg létrejövő – Brexit miatt kiesik egy nagy nettó befizető, tehát biztosan kevesebb lesz az elosztható pénz. A többi nettó befizető tagállam is hangot adott annak az óhajának, hogy szeretné csökkenteni a hozzájárulását a közösség kiadásaihoz (az emelésre vonatkozó próbálkozások már elhaltak), különösképpen azért, mert nem látják, hogy a nettó támogatott országokban megfelelően hasznosulnának az adófizetőik pénzei.

Az Európa-ellenes mozgalmak kezében komoly érv az új tagállamok felzárkózás-hiánya („kidobott pénz”) a gazdasági teljesítmény, a jogállamiság, vagy épp a korrupciómentesség terén. A kohéziós pénzek várható visszavágásának egyik fő oka pont az Orbánék által barátinak tartott populista pártok követelése, ami persze, a konzervatívok elképzeléseivel is egybevág, tehát meglesz.

De erős nyomás alatt van a Közös Agrárpolitika is, ami a közösségi költségvetés aránytalanul nagy részét emészti fel, mesterséges versenyhátrányba hozza a mediterrán térség unión kívüli, de partner országainak gazdaságát, ellenben jelentős bevételt hoz a földbirtokos oligarchiának. Itt is brexitel az egyik legnagyobb haszonélvező, a királyi család, gyengül a KAP keretek megtartását követelő tábor, biztosra vehető visszavágás.

2021-től tehát kiesnek jelentős pénzek, amelyek leszívására Magyarországon 2010 után komoly rendszer épült fel. De lesznek olyan területek, amelyekre közös megegyezéssel többet fog áldozni az unió. A mértékek persze még kérdésesek, folyik az alku és az osztozkodás a maga minden mocskával, de a koncepció már világos.

Jelentősen megnőnek a kutatás-fejlesztés-innovációs célokra költhető összegek. Ergo: ezt kell majd megszerezni, erre kell kiépíteni az intézményrendszert, elhelyezni benne megfelelő pontokon azokat az embereket, akik tudják, mi a dolguk. Ezért nem maradhat független a kutatóintézetek hálózata.

Nem, nem fogják felszámolni az alapkutatást! Arra mindig is jó pénzt lehetett szerezni, dehogyis adják fel most! Csak nem indíthat majd akárki akármilyen projektet. Ha az átalakítások során eltűnik egy néhány független szellemi műhely, néhány szuverén, be nem hódoló tudós, néhány tüske a köröm alól, az csak a bónusz, a hab a tortán. Persze, nem nehéz elképzelni, milyen értéket fognak termelni ezek a pénzszivattyú-kutatóhelyek, hogyan fog a teljes magyar tudomány ázsiója elolvadni.

Hát, ez ellen tiltakoztam én teli torokból. Lehet, hogy soha nem fog a mi cégünk uniós pályázatot nyerni a jövőben, ki tudja? De

létérdekünk, hogy megmaradjon az országban a valódi kereslet a kutatási eredmények iránt, ne váljon az egész szektor a csókosok vadászmezejévé, mint pl. a média és reklámpiac.

Itt volt a helyem az élőláncban.

A kutatóközpontok vezetői felismerték, hogy a megalázkodás, a hatalommal együttműködés önfelszámolásuk során nem vezet sehová. Eddig senkinél nem vezetett, most sem volt ok jobbat várni. Az ellenállás néha bejött. Bölcs döntést hoztak február 12. délutánján, elutasítva miniszteri ajánlatot. Megőrizték az esélyét annak, hogy majd, valamikor legyen jó magyar tudományos kutatás. Ha pedig bedarálják a hálózatot – amit persze nem lehet kizárni -, az ellenállást választók akkor is belenézhetnek majd a tükörbe és kiállhatnak a kollegáik elé.

Amit már nem mindenki tehet meg a magyar tudomány terén.

(Fotó: hvg.hu)