Az amerikai Fraser Intézet 1996 óta készít jelentést arról, hogy világ országaiban mennyire lehet szabadon vállalkozni és gazdálkodni. Nemrég jelent meg az idei kiadvány, ami a világ 2014-es állapotát mutatja be.

Az elemzés öt fő területet vizsgál meg országonként: a kormányzat részvételét a gazdaságban, a jogrendszer és tulajdonvédelem állapotát, az ország pénzügyi stabilitását, a nemzetközi kereskedést és a gazdaságra vonatkozó szabályozást. Többféle részmutatót használnak minden téma értékelésére. Ezekből al-indexeket képeznek, és az egészet összerakják egy gazdasági szabadság (EFW) nevű indexbe. Minden index 1-től 10-ig pontoz, a magasabb pontszám kedvezőbb értékelést jelent. Ezekből országok közötti rangsorokat lehet felállítani.

A Fraser idén ráadásul szépen összefésülte és közzétette – már ahol lehetett – az index idősorát és így a módszertani változásokból adódó torzítást kiszűrve folyamatokat is vizsgálni lehet.  Jó anyag, érdemes böngészni. Persze minket elsősorban a magyar helyezések érdekelnek, de előtte nézzünk csak rá az összképre! Az alábbi ábrán a legmagasabb és a legalacsonyabb indexpontszámot kapott országok láthatók, helyezési sorrendjükkel, az index értékével és a Világbank által számított egy főre jutó 2014. évi folyóáras GDP-jükkel. (A GDP/fő átlaga ebben az évben 10800 dollár volt a világban. Venezueláról nem volt elérhető adat 2014-ben.)

EFW helyezések és egy főre jutó jövedelem, 2014

5 legjobb helyezésű ország                                        5 legrosszabb helyezésű ország

Picture1Picture2

(Forrás: Fraser Institute, Világbank)

A jelentés még többféle szempontot is vizsgál, például az index átlagértéke és a GDP növekedésének, a szegénységi rátáknak, a szegények nemzeti jövedelemből való részesedésének, vagy a várható élettartamnak kapcsolatát. És mindegyikből az jön ki, hogy a magasabb pontszámú csoportban jobbak az eredmények. A gazdasági szabadság nem növeli, hanem csökkenti a jövedelmi és az életkörülmények közötti egyenlőtlenségeket. Ennyit a protekcionizmus és a bezárkózás nemzetgazdasági hatásairól.

Magyarország nagyjából ott található, ahol az ilyen 150 országnál többet összehasonlító listákon szerepelni szokott: az első harmad vége táján. Most éppen egy kicsit lejjebb, az 57. helyen 159. országból, 7,3 pontos index értékkel. Egyébként nem rossz hely ez: a közismerten etatista Franciországgal osztozunk rajta, Acemoglu-Robinson egyik példa-országa Botswana előtt és a Dominikai Köztársaság után.

A fent ismertetett öt terület közül nem nehéz kitalálni, hol kaptunk az átlagnál rosszabb minősítést: a kormányzat gazdasági részvételével 5,4 ponttal a 126 helyet vívtuk ki. Rosszul alakult a szabályozás is, 7,3 ponttal a 69. helyen vagyunk. A kedvező hitelpiaci reguláció mellett az üzleti szabályozásra 5,6 pontot kaptunk, ami a 141. helyre volt jó és a munkaerőpiacra 6,6 pontot, ami a 80. helyet érte.

üzem-hvg

A kormányzat költötte el az összes magyar fogyasztási kiadás 28,65%-át 2014-ben, a többi maradt a háztartásoknak. A GDP csaknem ötödét – 19,79%-át – csoportosították át transzferek és támogatások formájában. (Erre persze intézmények kellenek, alkalmazottakkal, vezetőkkel, infrastruktúrával, hogy az elosztási csatornák kenéséről és szivárgásáról most ne is beszéljünk.)

És az összes beruházás 21,98%-át az állam valósította meg. Ezekre kaptuk a lesújtó pontszámot. Az üzleti szektor szabályozásának neuralgikus tényezőit szinte fel sem kell sorolni, mindenki tudja, szinte a vízcsapból is folyik: az adminisztrációs terhekre 2,64 pontot, a bürokráciára 2,96-ot, az extra kifizetésekre – ideértve a kenőpénzeket és a kedvencek futtatását is – 3,67-et. A munkaerő piaci szabályozás legmerevebb részét a munkaidőre vonatkozó előírások – 2 pont (miért is nem terjed nálunk a részmunkaidő?) – és a felvétel, elbocsátás rugalmatlansága – 4,91 pont – jelenti.

A magyar gazdaság szabadságát 1985 óta méri a Fraser Intézet. Nem meglepő módon ekkor ég igen alacsony pontszámunk volt, ami a rendszerváltás után jó ütemben növekedni kezdett. Nagyjából az évtized végére, a forint konvertibilissé válásával véget ért az átmeneti jelleg és kialakult piacgazdaságnak tekinthetjük a magyart. A gazdasági szabadság már csak kis lépésekben módosult, a 2000. évi 6,56 pontszámról jutottunk a 2014-es 7,30-hoz. Az egy főre jutó GDP alakulása meglepően hűen követte ezeket a változásokat is. (Természetesen a 2008-2009-es válság nem került el bennünket sem.)

A magyar EFW index és az egy főre jutó GDP, dollárban, folyó áron

Picture3

(Forrás: Fraser Institute, Világbank)

Az egyes tényezőket csak korlátozottan lehet idősorban vizsgálni az al-indexek tartalmának változása miatt. A kormányzat fogyasztása 2000-ben még 7,86 pontot kapott, 13,27%-ot tett ki, onnan küzdöttük le magunkat a 2014-es 3,34 pontra 28,65%-kal. Az állami beruházások aránya még 14% volt (2014-ben 21,98%), a jövedelemátcsoportosítás mértéke viszont már akkor is magas volt:  18,71%-ról emelkedett a mostani 19,79-re. A 2000-ben még 64%-ot kitevő jövedelemadó és Tb-járulék mostanra 46%-ra csökkent.

A jogrendszer biztonságát a 2000-es 7,1 pont után 2014-ben csak 6,1 pontra értékelték, főként a bíróságok függetlensége romlott 6,51-ről 4,35-re, a tulajdonjogoké pedig 5,53-ról 4,08-ra. A szerződések betartását csak 2008 óta nézik, ebben 7,15-ről 6,58 pontra romlottunk. A pénzügyi stabilitás persze rengeteget javult, főként az infláció 9,8%-ról 0,24%-os deflációra csökkenése miatt.

A nemzetközi kereskedés szabadsága forintkonvertibilitás és a vámok, egyéb akadályok leépítése után már nem sokat változott, a 2000. évi 7,59 pontról 8,25-re javult 2014-ben. A szabályozórendszer összesített pontszáma is alig mozdult el: 2000-ben 7,19 volt, 2014-ben 7,29. A hitelezésé javult 8,88-ról 9,67-re, a munkaerő piacé 5,59-ről 6,57-re. Az üzleti szektoré viszont 7,08-ról 5,63-ra esett, elsősorban adminisztrációs terhek növekedése miatt. Ennek pontszáma 7,42-ről 2,64-ra zuhant tizenöt év alatt, hat év adminisztrációcsökkentést ígérő kormányzás után.

Nem jobb a kenőpénz, favoritok előnybe hozása miatti helyzet sem. Itt a 2000. évi 7,35-ről 3,68-ra sikerült lefaragni a pontszámot. (Épül a nemzeti tőke, ami nem termeli a GDP-t.) Bár az üzletindítás könnyűségi pontszáma 7,37-ről 9,61-re javult, a bürokrácia költségeire kapott pontszám 6,18-ról 2,96-ra romlott (nem is tolonganak az új vállalkozók).

Ahogy már többször olvashatták: egy nemzetközi rangsor önmagában még nem ad teljes képet az ország helyzetéről. De azért figyelmeztetésnek jó, különösen, ha az üzenet más információkkal is egybeesik. A pénzügyi stabilitást elismerték az utóbbi idők felminősítései is, a versenyképességi és korrupciós rangsorok, valamint a nemzetközi statisztikák pedig alátámasztják az EFW index további mutatóit.

A magyar gazdaság az ezredforduló után egy évtizeden át – nem kis cikk-cakkokkal – egyre szabadabbá vált és növekedett. A világgazdasági válság megtörte és szétzilálta ezt a folyamatot. A negyedik ipari forradalom korában ideje lenne visszatérni a szabad gazdálkodás lehetőségeinek bővítéséhez, mert a túlterjeszkedő állam visszafog, nem segíti az átállást.

(Fotó: hvg.hu)