A Közbeszerzési Hatóság közzétette a „20 éves a magyar közbeszerzés” című jelentést. A kiadványban az érdeklődő talál egy sor információt, adatot a jogszabályi környezetről és a lefolytatott eljárásokról. Sajnos, igazán fontos kérdésekre viszont nem kínál választ.

Mit hiányolok? Azt, hogy miért is folyt közbeszerzés a bemutatott két évtizedben. A közbeszerzési tevékenység lényege az, hogy az állam szerveinek közfeladatokat kell hatékonyan és takarékosan megoldaniuk, és ehhez szükséges ezt-azt megvásárolniuk a piacon. Nos, arról nem derül ki semmi, hogy mit oldottak meg a különféle eljárások révén. Milyen célokra mennyit költöttek és mi változott tőle? Azt nagyon jól tudjuk, mi minden nem működik jól a magyar állam kezében. De mit javítottak a bemutatott összegek elköltésével?

Vegyük például a zöld és a szociális szempontú közbeszerzések külön ábrákon feltüntetését: itt igazán könnyű lett volna bemutatni mondjuk a lég- és a vízszennyezettség alakulását, vagy a leszakadó országrészekben élők életkörülményeinek változását. Mint ahogy az útépítési beruházásokhoz is hozzá lehet tenni, mennyivel csökkent a napi ingázással töltött idő hazánk egyes térségeiben, vagy mennyivel gyorsabban hagyja el az országot az átmenő áruforgalom.

Ha pedig nem valami konkrét célra ment a közbeszerzés, akkor miért volt fontos az, amire költöttek? Javult a védelmi képességünk, a közbiztonság, a jogszolgáltatás? Hatékonyabb lett az ügyintézés? Sikerült emelni az ár-teljesítmény arányt – mondjuk – az elektronikus közbeszerzés révén? A kérdések sorát nyilván bárki könnyen tudja bővíteni.

A kiadvány szerkesztői persze csak a magyar közigazgatás hagyományaihoz igazodnak: az állami szerepvállalás célja és miértje más kérdésekben sem szokott felmerülni. Egy olyan országban, ahol a törvények jelentős részét is személyre szabják (tanulmányozásra javaslom az „Örülünk, Vincent? blog „Lex haverok” oldalait) már az egyes közbeszerzési projektek kiírása is erősen kérdéses lehet. Látható bizonyíték erre a térdig sem érő kilátótól kezdve a díszkőbe fojtott köztereken át a település lélekszámát meghaladó befogadóképességű stadionok sora. A lebonyolítás körül pedig még több a vitatható jelenség.

Közgép-hvg

A közbeszerzéseket a világon mindenütt körülveszi a korrupció gyanúja, csak az egyes társadalmak különféleképpen kezelik. Magyarország sem mentes ettől. A Gripen-beszerzésektől kezdve, az autópálya-építéseken és a fővárosi nagyberuházásokon át a közvilágítási lámpacseréig, vagy az Öveges-programig az elmúlt húsz évet botrányos ügyek kísérték végig.

A GKI 2009-ben készített tanulmányt arról, hogyan jelenik meg a korrupció a közbeszerzéseknél. A Közbeszerzési Hatóság mostani kiadványa utal is rá, hogy a közbeszerzési törvény ekkorra már kezelhetetlenné és átláthatatlanná vált a sok módosítás révén, arról viszont hallgat, hogy ez a korrupció kiváló terepét is jelentette.

A magyar közbeszerzés húsz évét bemutató kiadvány nem hallgathat erről a kérdésről. Ha már beszámoltak a húsz éves tevékenységükről, akkor külön fejeztet érdemelt volna a korrupció megjelenése és az ellene folytatott küzdelem, ennek eredményei és kudarcai, tanulságai. Az, hogy nem foglalkoztak vele, nem megnyugtatja az olvasót, inkább növeli az aggodalmait, hiszen a titkolózás mindig azt üzeni: van mit rejtegetni.

A tevékenység kereteit megszabó fent említett közbeszerzési törvény helyett azóta új, egységesebb és átláthatóbb jogszabályt fogadtak el. Be lehetett volna mutatni, hogy ez hogyan csökkenti a korrupció lehetőségét, mértékét, mik az első időszak tapasztalatai e téren. Jelenleg a Korrupciókutató Központ Budapest jelentését ismerjük erről, az vegyes képet mutat: szerintük van, amiben csökkentette, van, amiben növelte a korrupció esélyét az új közbeszerzési törvény. Csak az időszak egy részét érinti, de mióta EU-tagok vagyunk a közösség csalás elleni hivatala, az OLAF is több vizsgálatot folytatott az uniós támogatások felhasználása körül. Az elindult ügyekről és kifutásukról célszerű lett volna közzétenni egy elemzést.

A legfrissebb botrány pedig úgy néz ki, hogy a korábban szintén gyanúsan sok közbeszerzést elnyert Közgépet nem felelősségre vonták, hanem – miután tulajdonosa botrányos módon veszett össze ifjúkori barátjával, a miniszterelnökkel – törvénytelen módon kizárták a további pályázásból, tehát nemhogy az esetleg eltüntetett korábbi pénzekből nem térül meg semmi, de még jókora büntetést is lehet fizetni.

A korrupcióról már csak azért is szót kellett volna ejteni, mert – ahogy a fent hivatkozott tanulmány is bemutatta – a probléma méltán nagy sajtófigyelmet kap, ezért a napvilágra kerülő ügyek visszhangja a sokszorosára tudja erősíteni a közvéleményben a korrupció érzetét. A feljelentések egy része már a nyomozati szakaszban alaptalannak bizonyult. A bíróságra került ügyekben több is felmentéssel végződött, bűncselekmény, illetve bizonyítottság hiánya miatt. Igen jó lett volna látni a kiadványban például egy statisztikát arról, hogy hány esetben indult eljárás ilyen gyanú alapján és milyen véget értek.

A közbeszerzések tisztaságával, a korrupció és az ellene folytatandó küzdelem vizsgálatával sok más szervezet is foglalkozik Magyarországon, van, amelyik épp a kormány megbízásából. A Transparency International is rendszeresen tesz közzé jelentéseket, amelyekben határozott bírálatot fogalmaz meg a magyar gyakorlatokról. E munkák eredményeiből, javaslataiból is, illetve az egyéb tapasztalatokból is lehetett volna egy összegzést az olvasók elé tárni. A hallgatásnál bármi jobb lett volna.

Épp ezért kellene védekezni a gyanú ellen is: ha a teljes közbeszerzési folyamat – a célkitűzéstől kezdve a szerződésen át az elszámolásig visszakereshetően és elemezhetően nyilvános lenne, akkor lehetne bizonyítani, hogy adott kiírás valós közcélra és nem előre kiválasztott ajánlattevő felpénzelésére született, hogy a nyertes valóban a legjobb megoldás ígérte és, hogy betartotta-e az ígéretet. Mivel a szakmai közvélemény rálátna a folyamatra, meg tudná ítélni, hogy az ár-érték arány milyen volt és milyen lett, a szerződésmódosítás és pótbeszerzés közismert trükkjei sem működhetnének.

Mindez jobban védené a kiírót és a pályázót is a korrupció gyanúja ellen, mint bármely jogszabályi korlát. Közbeszerzésnél – egyes speciális és jól körülhatárolható eseteket kivéve – nincs helye üzleti titoknak. Végül is, a mi pénzünkről van szó.

(Fotó: hvg.hu)