Tüntettek a tejtermelő gazdák az alacsony tejárak miatt. Állításuk szerint a beáramló rengeteg olcsó importtej tisztességtelenül, áfacsalással érkezik az országba, ezzel nem tudnak versenyezni. A szabadpiac híve akár egyet is érthetne velük: a mindenkire egyformán érvényes szabályok a verseny lényegéhez tartoznak, csak így nyerhetnek a vevőket legjobban kiszolgálni képes eladók. Csakhogy van itt valami zavaró tényező: nem a NAV, vagy a Nemzetgazdasági, esetleg Vidékfejlesztési Minisztérium elé vonultak – ezek tehetnének valamit az illegális import, az áfa csalások ellen –, hanem a budaörsi TESCO elé.

Ha egy kicsit visszamegyünk az időben, akkor nyilvánvaló, hogy nem is lenne miért követelőzni, hiszen a hónap elején hirdették meg a hatóságok a nagy áfa- és tejhamisítás elleni akciót, kommandóval, meg mindennel. Amúgy az agyondicsért EKÁER – a közúton szállított áruk elektronikus nyomon követését biztosító – rendszerben elég nehéz lehet pont a speciális feltételeket igénylő tejet és tejterméket illegálisan fuvarozni, de ne becsüljük alá a magyar ember találékonyságát. Mindenesetre gazdáink feszt állítják, hogy olyan olcsón, ahogy a külföldi tej és tejtermék a boltokba kerül, tisztességesen nem állítható elő. És ezt most a TESCO-n gondolták számon kérni, amíg a rendőrök el nem hajtották őket. Sőt, folytatni is akarják!

cow

Kiemelt kép: Pixabay.com

Tejügyben tényleg baj van, nem is kevés. A legfőbb gond az, hogy az uniós közös agrárpolitika a kilencvenes évek végén elkezdte felszámolni a terméktámogatásokat, nem kis mértékben a WTO nyomására. Mondjuk, a saját alapelvével – a gazdasági szereplőknek nyújtott állami támogatások tilalma – eléggé ellentétesek is voltak. A terméktámogatásokat elkezdték felváltani a földalapúak, kimondottan jövedelempótló céllal. A magyar szereplők ebből annyit fogtak fel, hogy pénzt lehet kapni a föld után, azt nem, hogy a termékek piacának védelme viszont elenyészik. (Itt hívom fel a figyelmet: a jövedelempótlást is ideiglenesnek szánták, meg fog kezdődni ennek kivezetése is.) A program szép csendesen folydogált, ütemezetten vezették ki az unióban előállított termékeket védő intézkedéseket. Az utolsó mohikán a cukor és a tej volt. Nem kapkodták el a dolgot, már a csatlakozáskor lehetett tudni, hogy idén megszűnik a tejkvóta nevű baromság, vagyis az országonként megtermelhető tejmennyiség korlátozása. Azt sem volt nehéz kitalálni, hogy ebből jelentős kínálatnövekedés lesz, különösen, hogy még az Oroszországgal szembeni – és általa hozott – kereskedelmi embargók is szűkítik a piacot.

És természetesen senki nem tett semmit, várt a csodára vagy mire. Szóval túlkínálat lett, mert persze minden gazda úgy gondolta Európa-szerte, hogy hagyja abba tejtermelést más. Senki nem hagyta abba. Az uniós szervek már önkéntes termeléskorlátozást szerveznek, a magyar hatóságok támogatást a gazdáknak. Csak egyet nem tud senki garantálni: lesz, aki drágábban megveszi a magyar tejet. A magyar tejfelvásárlási árak valamivel valóban alacsonyabbak az uniós átlagnál: 2016 márciusában 24,53 €-n álltak a 28 tagállam 28,58-as átlagához képest. A sokat szidott szlovák tejár 26,54 volt, az osztrák 31,40. Csakhogy ez az ár nem a folyadékra vonatkozott, hanem 100 kilóra. Ami literenként eltérő a zsír és a fehérjetartalom miatt. És itt már gondok vannak. A hegyi legelőkön nevelt marhák teje bizony jobb.

tej1

A gyengébb beltartalom pedig azzal jár, hogy a felvásárolt tej nagy részét pasztőrözött tejként kell piacra vinni, míg a gazdagabb tejű és a jobb feldolgozó kapacitásokkal rendelkező gazdaságokban az egyéb termékeken is van megtérülés, nem kell mindent a tejesdobozon megkeresni. Összehasonlításként idetettem a dán arányokat is.

tej2
tej1

A magyar tej túl nagy része kerül egyszerű tejként a boltokba. Egyedül a szlovákoknál rosszabb a helyzet, de ők a zsírosabb, fehérjedúsabb tejből tejszínt tudnak leszedni, és ezen sokat kaszálnak, a 1,5%-os tejet igenis adhatják olcsóbban. A dánok és az osztrákok pedig inkább sajtot készítenek, annak is nagyobb a hozama. A kvótarendszer megszűnésének tudatában talán nálunk is érdemes lett volna a tejtermelő gazdáknak a feldolgozó kapacitások fejlesztésébe fektetni, esetleg egymással, vagy a tejipari cégekkel együttműködve. (Igen, tudom. ) Ha volna tejfeldolgozó kapacitás az országban, akkor ki lehetne használni a kínai egykepolitika feloldása nyomán felfutó keresletet is. (V. ö: keleti nyitás.) Ehelyett nálunk sorra dőltek be tejüzemek az elmúlt években.

Persze, jókor szólok. Amikor a hírekben sorra hallani olyan állattenyésztő gazdaságokról, amelyek alól kipályázták a földet, de a többiek sem hosszabbíthatják meg a lejáró földbérleti szerződéseiket a földtörvény előírásai miatt. Nyilván nehéz piacgazdasági működést elvárni attól, akinek még soha nem volt lehetősége versenypiacon megméretni magát, politikai harcokban alakulgató támogatások és korlátozások rendszerében kell boldogulnia.

Ha valakinek az érző szíve vérzik szegény magyar tejesgazdákért, akik lassan elbuknak a versenyben, az azért gondoljon arra, hogy a KSH háztartások életszínvonaláról szóló kiadványa szerint „2014-ben a 18 év alatti gyermekek 36,1%-a élt olyan háztartásban, amelyek ki voltak téve a szegénység vagy kirekesztődés kockázatának.” Ha a boltban drágább a tej, akkor nekik jut kevesebb belőle.