Mit keres a biztonsági őr a levegőben? Egy hirdetőoszlopba kapaszkodik, amit a Fővárosi Önkormányzat emberei épp kiszakítottak a helyéről, nem számolva azzal, hogy ha az oszlop valakié, akkor ennek a valakinek joga van megvédenie a tulajdonát, ki mással, privát biztonsági őrrel. Az őrző-védők az elmúlt napokban leginkább csak körbevették a tulaj oszlopait, őrizték-védték a garázda állam által megbízott vandál önkormányzattól, most azonban már testi épségüket is kockára tették, ami miatt a tulaj cége, a Mahir remélhetőleg külön perelni fog.

A tulaj meglopása és megfélemlítése azt is jelentette, hogy egy gördülékeny pártállam működéséhez méltón a rendőrség múlt héten, mikor máskor, az esti órákban razziát is tartott a Mahir biztonsági cégénél, a Legion Invictus Kft.-nél, “hatósági ellenőrzés” céljából. A Népszabadságnak egy rendőri forrás azt nyilatkozta, az időzítés “véletlen egybeesés” csupán – közölte ezt azután, hogy Kocsis Máté rendészeti tanácsnok és Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági (!) tanácsadója is nyíltan rendőri fellépést sürgetett a hirtelen ellenségessé vált budapesti hirdetősoszlopokkal szemben.

Ha már Bakondi György: mi köze a miniszterelnök belbiztonsági (!) tanácsadójának ahhoz, hogy a Főváros hogyan rendezi egy céggel folyó vitáját? Hacsak nem úgy érti a mondandóját, hogy nem is annyira a törvénytelen oszlopbontás akadályozása belbiztonsági kérdés, hanem az oszlopok tulaja, valójában. Helyben vagyunk.

oszlop-hvg

A főváros úgy kezdett neki rohamgyorsasággal a Mahir 700-nál is több oszlopának elbontásához (eddig úgy 120-at szállítottak el), hogy egy hirtelen összerántott, igen manipulatív közgyűlés határozott így még ősszel, igencsak mondvacsinált okokból, ám a Mahir keresetet nyújtott be, s jogerős bírósági döntésre várt (első fokon egyelőre eltiltották a fővárost a jogtiprástól, miután ügyvédjük a bíró kérdésére azt sem tudta megmondani, pontosan mely jogszabályra alapozták az egyoldalú szerződásfelmondást).

Ha kiderül, hogy a főváros mégis jogszerűen bontotta le a tulaj tulajdonát, az más, akkor még mindig lehet egyezkedni. De ez? Hogy jönnek és bontanak, tekintet nélkül arra, kapaszkodik-e valaki az oszlopokba? Hogy ugyancsak az esti órákban elviszik az őröket a családjuk mellől, kihallgatásra, mint valami bűnözőket? És még ők tesznek feljelentést az őrök ellen, garázdaság címén, amiért volt képük végezni a munkájukat? A főpolgármester pedig hallgat, a demokrácia és mindannyiunk dicsőségére.

A biztonsági emberek a jogállamiság jelen állása szerint akkor tudták volna elkerülni a méltatlan helyzetet, ha minden egyes Mahir-oszlopnál bírósági dokumentummal igazolják, hogy nekik van igazuk, ergo elfogadják a bizonyítási teher megfordításának kényszerét. Hiába hangsúlyozza a Mahir ügyvédje, hogy “saját vagyona védelmében mindenki jogszerűen léphet fel”, ha egyszer nem ez számít, hanem a tulaj személye. Ha a tulajt nem Simicska Lajosnak hívják, mindez nincs.

Ja, de: ha bárki olyan a tulaj, aki vagy kormányközelben volt valaha, vagy nem, de mára már egyértelműen nincs ott. Ez az ügy üzenete, mindannyiunknak: ha vállalkozol, ha bármit akarsz, ne legyél nem kormányközelben. A törvény mi vagyunk, mi hozzuk és mi hajlíthatjuk el bármikor.

atlatszo

Nem kell feltétlenül szolidárisnak lenni Simicska Lajossal, tudjuk ki ő, és igen, van bőr a képén, de az azért nem járja, hogy miatta eltekintsünk a legalapvetőbb egyéni jogok számonkérésétől. A szabadság és a piacgazdaság normáitól. Csak azért, mert ő az, aki, még ugyanúgy megilleti magántulajdonának védelme, mint minket, akiktől ugyanez a kormány lenyúlta a magánnyugdíjunkat, adópénzeink milliárdjait pedig stadionokba, MTVA-ba és más értelmetlen dolgokba fekteti.

Míg korábban az volt a baj, hogy minden közbeszerzést Simicska Közgépe kapott, most legalább ekkora baj, hogy a kormánnyal immár nem összefonódott Simicska Közgépét és más cégeit is legkésőbb a tavalyi legendás g-nap óta központi embargó sújtja (lásd az Átlátszó grafikáját): lényegében nincs olyan verseny, amin indulhatna, és ennek simán, egyszerűen csak a revans az oka. Az ő cégei akkor sem nyerhetnek, ha árban a konkurencia alá kínálnak.

Sem a korábbi állapotnak, sem ennek nincs köze az átlátható, korrupciómentes viszonyokhoz, a szabad piacgazdasághoz. Az Úristen irgalmazzon néktek!

(Fotó: MTI, grafikon: Átlátszó)