A parasztvakítások működnek.

Nem lehet mondani, hogy a kormány nem ismeri a szociális lelkiismeretnek legalább a fogalmát. Miközben a viszonylag fiatal, viszonylag jobb módú párokat 10 + 10 millió forinttal ajándékozza meg lakásvásárlás céljából, ha három gyermeket vállalnak (azaz már eleve bőven van pénzük, hiszen 20 millióból nemigen lehet olyan lakást vásárolni, ahol három növekvő gyerek kényelmesen elfér), gondol a szegényebb fogyasztókra is, leszállítván a bolti sertéshús-értékesítés áfáját 27-ről 5 százalékra. (Ahogy az új lakás áfáját is.)

Így például bolti akcióval a comb ára egy rég elfeledett lélektani határ, 1000 forint alá süllyedhet. Megfelelő beosztással a minimálbéren élő családok is megengedhetnek maguknak hetente akár egy lábas pörköltet.

Mi ebben a rossz? Mi a finnya tárgya? Á, semmi.

Mondjuk, közben Szlovákiában a “szociális csomag” keretében az alapvető élelmiszerek (tej, tejtermékek, kenyér, hústermékek) áfáját egyformán 10 százalékra csökkentették, így aztán például a csontozott, szeletelt karaj szlovák szupermarketben, akcióban az 5 százalék plusz áfán kívül csak azért drágább egy kicsit, mint Magyarországon (4,29 euró vs. 1240 forint), mert a forint elég rosszul áll az euróhoz képest. (Orbán tavaly azt fejtegette, hogy “egyszerre két dolgot nem tudunk meglépni”, ezért a baromfihús áfája majd akkor csökken, ha a gazdasági növekedés megengedi. Eszerint a szlovák gazdasági növekedés sokkal többet enged meg, elég szégyen “ránk”, azaz kormányunk gazdaságpolitikájára nézve.)

 

bravcové

Szlovákiában a hűtött baromfi áfáját csökkentik, a fagyasztott baromfiét nem.

Nálunk sem ezét, sem azét.

Van egy olyan mondás, hogy az infláció (esetleg a lottó) a szegények adója, de a szegények adója igazából az áfa, mert azt mindenki befizeti, ha nem akar éhenhalni. A szegények elvben ugyanakkora jövedelemadót fizetnek, mint a gazdagok, de annak a kulcsa eleve jóval kisebb az általános forgalmi adóénál, ráadásul a szegények sem a kedvezményeket nem tudják úgy kihasználni, mint a jobb módúak, sem befektetni nem tudnak. Amit megkeresnek, azt – eleve leadózva – el kell költeniük, és kiadott pénzükkel világrekord áfát fizetnek, hozzájárulván a gazdagabbak kedvezményeihez. Akik viszont a befektetést úgy értelmezik, hogy a politikához közel állván garantált piacot és állami megrendeléseket kapnak. Ha jóban vannak a fiúkkal, vagy ők maguk a fiúk, betesznek valamennyi pénzt (amit szintén az államtól kapnak), és az busásan megtérül, a piaci profit sokszorosát hozva anélkül, hogy kínlódni kéne vele.

Megint csak ráadásul: a szegények fogyasztásában nagyobb az élelmiszerek és a közüzemi díjak hányada. A rezsiharc folyamán a kormánynak látszólag sohasem jutott eszébe, hogy az adótartalmat is lehetne csökkenteni, mert igaz, hogy akkor az egyes fogyasztó jól járna, de az állam rosszul. Most nem emlegettek – leninista terminussal – extraprofitot, eszükbe jutott viszont az adótartalom mint az olcsítás forrása. És szó sincs semmiféle szociális csomagról, csak egy gondosan kiválasztott, szimbolikus értékű árukategória. A legnépszerűbb vörös hús. Közérzetjavító intézkedés, kidekázva.

A Ficóéhoz hasonló általános élelmiszeráfa-csökkentés egyébként a magyar szocialisták programjában is évek óta benne van. Nem javítana ugyan sokat a reáljövedelmek szánalmas szintjén, de legalább enyhítene azon a disznóságon, hogy a harsogó propagandával ellentétben van megszorítás, csak a célja nem a növekedés beindítása, hanem a véges meglévő források vég nélküli átcsoportosítása az amúgy is megszorultaktól a megszorítókhoz.

Hogy mennyit veszít a “reformon” az állam? Az egy főre jutó évi sertéshúsfogyasztás átlagosan 25 kiló. Nagyon durva becsléssel, ha a legdrágább húsféleségek bolti árát nézzük, viszont nem számolunk termelői árnövekedéssel. Az áfakiesés egy évben 65 milliárd forint, az éves áfabevétel kb. 2 százaléka. Nem az áraknak, hanem az áfának a 2 százaléka. Marad a világrekord. (Az áfakiesést meg pótolják más adókkal. Olyan nincs, hogy a térségben legnagyobb arányú kiadásokat csökkentenék.)

Ilyen az, amikor píárszakemberek csinálnak gazdaságpolitikát. A mélyen igazságtalan és a jómódúakat piaci befektetés vagy vállalkozás helyett több fogyasztásra ösztönző – tehát a gazdaságot legalább kétszeresen bénító – adórendszer marad. Az Európában példátlan arányú – kiúttalan – szegénység marad. Morzsák odavetve. A szegények és a középszintű életnívóba kétségbeesetten kapaszkodók egy darabig örülnek az olcsó húsnak, és örömük eltart a következő píárötletig.

Kétségtelenül az áfacsökkentés mellett szól, hogy a feketegazdaság megnyomorítja a húsipart – de miért csak azt? Két éve az élő és félsertés áfáját csökkentették 5 százalékra a sertésstratégia keretében, akkor is ezt mondták – mégse hatott? Mi ez a lépegetés? A növényolajiparnak talán nem ártott a bitang magas áfa, egészen az amerikai kitiltásig menően – azt nem kell kifehéríteni? És egyáltalán, melyik ágazatban nem árt?

A nép mindenesetre kap füstölt csülköt és cirkuszt (a kenyér még nem 18 százalékos). Alcsútdobozon híznak a mangalicák. Laci bácsi szalonnát irdal a böllérraguba, fő, hogy kolbász is kerüljék bele, noha ez a hülye világban nem trendi.

Kiemelt kép: Horváth Szabolcs, hvg.hu