Részletek Kornai János Farkas Zoltánnak (HVG) adott interjújából:

 

“Piketty könyvét olvasva újra elgondolkodtam azon, voltaképpen hogyan is állunk a kapitalizmussal. Meggyőződésem, hogy az egyenlőtlenség problémája valóban nagyon súlyos, de csak egy kérdés a többi közt. Legalább hat–nyolc, ezzel azonos fontosságú kérdést fel kell vetni, ha a kapitalizmusról gondolkodunk. Az a fő kifogásom, hogy Piketty, miközben mélyrehatóan foglalkozik az egyenlőtlenséggel, nem helyezi tágabb összefüggésbe. Azért ad torzképet a kapitalizmusról, mert nem mutatja be tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan az erényeit és a vétkeit, jó és rossz hajlamait. (…)

Nálam nem esik azonos megítélés alá Bill Gates, Steve Jobs, Mark Zuckerberg, akik a technikai fejlődés úttörő vállalkozóiként kerültek a világ leggazdagabb emberei közé, és az, aki minisztereket korrumpált, korábban állami tulajdonban volt vagyont nyúlt le, politikai kapcsolatai révén zsíros állami megrendeléseket kap. Az előbbieket tisztelem, az utóbbiakkal szemben haragot érzek, és ha lenne rá kellő bizonyíték, szívesen látnám őket a börtönrács mögött.

Magától értetődőnek tartom, hogy ahol kommercializálódik a látványsport és a szórakoztatás, ott a futball- és a filmsztár nagy pénzeket keres, mert a puszta megjelenése a képernyőn nézők tömegeit vonzza, jól fizető hirdetőket szerez. A sztár magas jövedelmét másképpen kell megítélni, mint azét, aki piramisjátékot szervez, nem is szólva a maffiacsaládokról, amelyek embereket gyilkoltatnak meg, ha érdekeik azt kívánják.

Külön is érdemes szólni a pénzügyi világ gazdag embereiről, kirívóan magas kereseteiről. A kapitalizmus fejlődésének egyik igen nagy jelentőségű kísérő tendenciája, hogy a pénzügyi szektor szembeszökően gyorsabban bővül, mint a fizikailag kézbe vehető javakat és a nem pénzügyi szolgáltatásokat előállító szektorok. Ezt sokféle tényező magyarázza: a globalizálás, az információk terjedésének és a pénzügyi tranzakciók végrehajtásának szinte felfoghatatlan gyorsulása, a megtakarítás és a beruházás folyamatainak fokozott decentralizálása. A pénzügyi szektor komplexitása hallatlanul megnőtt, és állandóan tovább nő; vezetése rendkívül nehéz feladat.

Jane Austen korában, akire Piketty szívesen hivatkozik, a jómódúak biztos betétekbe és állampapírokba fektették vagyonukat; ehhez kevés információra volt szükség, kis csapatokból állt a pénzügyi szektor. Ma sok százmillió egyén, sok százezer szervezet keresi megtakarítása befektetéseinek legjobb formáit. A pénzügyi világ szétterpeszkedése hozzátartozik a modern kapitalizmushoz. Nagyon gondos elemzés megkísérelheti a szétválasztást, hogy ebből mi a túlzott, megpróbálhatja szakértő regulációval útját állni a visszaéléseknek – és ilyenek bőven akadnak, elhárításukra nagy szükség van.

Kornai-hvg

Ám arra vigyáznia kell a témához hozzászóló tudományos kutatónak, hogy ne szállítson ideológiai fegyvereket azoknak, akik demagóg módon hergelik az amúgy is feldühödött embereket általánosságban „a bankárok” és a „tőzsdei spekulánsok” ellen. Nehéz akár egy egyetem, akár egy minisztérium irodájában vagy egy párthelyiségben megállapítani: mi az a kereset, ami indokolt és méltányos, és mi az, ami már indokolatlan és méltánytalan.

A gazdagság eredetét tekintve többféle kategóriát soroltam fel. Mindegyik csoportba vagyonos emberek tartoznak, de nem lehet őket egy kalap alá venni. Berzenkedem, sőt tiltakozom minden általánosítás ellen. Nem helyes hangulatot szítani „a gazdagok” ellen, mert nem mindegy, ki hogyan tett szert a gazdagságára, és mire fordítja azt. (…)

Annak idején (a szocialista rendszerben – a szerk.) nem az döntötte el, ki mihez fér hozzá, hogy mennyi pénz van a zsebében. Sokan képesek lettek volna az akkori bérleti díjak mellett nagyobb lakásba költözni, de nem tehették meg, mert a kiszemelt lakást nem utalták ki nekik. Viszont másoknak, a kádereknek, pláne a főkádereknek, sokkal jobb lakást utaltak ki. Sok háztartásban lett volna elég pénz ahhoz, hogy telefont vegyenek, de nem kaptak vonalat. Aki személygépkocsit óhajtott vásárolni, évekig várni kényszerült, mert nem importáltak eleget.

Tehát a jövedelmi különbségeken kívül a hozzáférési esélyeket is vizsgálni kell. A kapitalizmus bizonyos értelemben egyenlősít: egy forint az egy forint, bárki zsebében van is, és azt vesz érte, amit akar. Mert minden kapható. A szocializmus hiánygazdaságával szemben a kapitalizmus többletgazdaság. (…)

Nemcsak a high tech világát formálta át a kapitalizmusban lejátszódó műszaki fejlődés, hanem a mindennapi életünket is. Ahol a technikai fejlődés versenyben születik, ott ez maga is egyenlőtlenséget kreál. Olyan gigászi vagyonok keletkeznek, mint a Google vagy a Microsoft tulajdonosaiéi. De ahol verseny van, ott el is buknak. Az nem igazi verseny, ahol mindenki kap egy vigaszdíjat, és aki nagy bajban van, azt az állam megmenti. Az egyenlőtlenség és a technikai fejlődés nem egymástól elszigetelt jelenség, a kettő erősen hat egymásra.

A teljes interjú itt olvasható. Fotó: HVG