Amikor először nekifutottunk az amerikai elnökválasztás republikánus jelöltjeinek, pontosabban az egyik legrokonszenvesebbnek, még csak három olyan jelöltről beszélhettünk, aki érdemi kihívást jelentett volna Hillary Clintonnak. A mezőny azóta felfutott jó másfél tucat (ön)jelölt-aspiránsra (köztük van Marco Rubio floridai, Ted Cruz texasi és Rand Paul kentucky-i szenátor is), akiket a Fox csütörtökön egy tízes és egy hetes csoportban hívott meg stúdióbeszélgetni. A vita győztesének egyértelműen az egyetlen női jelölt-jelölt, Carly Fiorina, a HP ex-vezérigazgatója bizonyult, aki okosan és kompetensen válaszolt a legtöbb felmerült kérdésre. És főleg ő volt az egyetlen, aki kezelni a tudta a köznyelvben csak The Donald néven ismert problémát.

“Én nem kaptam telefonhívást Bill Clintontól, mielőtt beleugrottam volna a versenybe. Bármelyikötöket felhívta Bill Clinton?” – kérdezte Fiorina, és Trump lehetett volna az egyetlen, aki felteszi a kezét, éppúgy, mint amikor a műsorvezető azt kérdezte, indulna-e bármelyikük függetlenként, ha nem ő lesz a hivatalos jelölt. Ő volt az egyetlen, aki jelezte, hogy igen.

Ennél a kínos kézfeltevésnél csak az kínosabb, hogy a The Washington Post szerint Trump valóban egyeztett Clintonnal május végén, és az exelnök valóban indulásra bíztatta az elképzelhető legmegosztóbb republikánus politikust. Közismert, hogy bár Trump most élesen bírálja Hillaryt, korábban azért segítette szenátusi választási kampányát, és támogatta a Clinton Alapítványt is. Dacára ennek, és dacára annak, hogy az öntelt, harsány, teljesen önjáró ingatlan- és médiamogul még egyetlen épkézláb, koherens politikai állásfoglalást sem tett közzé, a helyzet az, hogy egyelőre ő vezeti a republikánus jelöltek népszerűségi listáját, és ha ez így marad, az nagyon rossz hír a szabadság barátainak.

Ennek legfőbb oka az, hogy “a Donald” nem tudna mit válaszolni Fiorina stúdióbeli kérdésére: “…miután megváltoztatta az álláspontját az amnesztiáról, az egészségügyről és az abortuszról, hadd kérdezzem meg: mik azok az elvek, amelyek alapján kormányozna?” Elveket, álláspontokat persze számos politikus számos kérdésben változtatott már, ám – talán a jelenlegi elnöktől eltekintve – egyikről sem lehet azt mondani, hogy elvtelen, ill. zűrzavaros világnézetű lenne. Sem Rand Paul, sem a túloldalon Hillary Clinton, sem a nyíltan szocialista Bernie Sanders nem az. Csak a Donald.

Trump-MTI

A 70 éves Trump a műsorban is önmagát adta: a riválisait azzal vádolta, hogy gazdag adományozók kilóra megvették őket (Rand Paul erre úgy reagált hogy Trump “ködösít, mert hozzászokott, hogy a paletta minden szegmenséből politikusokat vásárol meg”); a műsorvezetőket sértegette az illegális bevándorlás témakörénél; arra a kérdésre, hogy miért hirdet nőellenes és rasszista nézeteket is (a mexikói bevándorlókat nemes egyszerűséggel lebűnözőzte és megerőszakolóknak nevezte) azt mondta, “nincs idő politikai korrektségre” olyan helyzetben, amikor az Egyesült Államok “vesztésre áll mindenkivel” szemben; és főleg: egyértelművé tette, hogy ha a párt nem őmellette dönt, akkor kész Hillary győzelmét is elősegíteni önálló, ill. harmadik pártos indulásával.

Hogy miért pont ez az ember népszerű? Amiért nálunk is az az ember népszerű, akinek nincsenek épeszű politikai válaszai, ezért az illegális menekültek ellen hisztériázik. Az MTI idézi a CNN közvélemény-kutatási igazgatójának hétfői elemzését, eszerint “Trump az eddigi jelentős támogatottságát a republikánus elnökjelöltségért folytatott harcban főleg az amerikaiak Washingtonnal szembeni elégedetlenségének köszönheti, valamint annak, hogy a milliárdos vállalkozó és televíziós személyiség felemelte hangját az Egyesült Államok bevándorlási politikája ellen.”

A “kisember” gazdasági és szociális szorongása, (vélt) kiszolgáltatottsága, az idegenektől való félelme – sokkal több sose kellett a legpopulistább balos vagy jobbos hordószónok támogatásához. Amerikában is és nálunk is könnyebb egy – természetesen valós és súlyos – problémára olcsó válaszokat adni és hatalmi célokból közvéleményt manipulálni, mint tisztességesen megválaszolni a CATO Intézet kérdéseit a jelöltekhez: Mi a kormányzat célja? Csökkenthető-e a kormányzat mérete és kiadásai? Munkahelypárti, business-párt vagy piacpárti jelölt ön? Hogyan egyensúlyozna a polgári szabadságjogok és a terror elleni háború között? És így tovább. A kérdések egyikére sem hallottunk eddig semmi érdemlegeset “a Donaldtól.”

Hogy ez miért veszélyes, még akor is, ha a jelek szerint mégsem Trump lesz az esélyes? Mert elvek, eszmék és a ráció minimális tisztelete nélkül a szabadság sem az Egyesült Államokban, sem a világ többi részén nem lesz megvédhető. A szabadságunkat meggyőződéses ajatollahok, elvi alapon gyilkoló fanatikusok fenyegetik, és többé-kevésbé meggyődéses ballib “jótét lelkek” puhítják fel, egyenlősítik, pc-sítik. Felelőtlenül szövegelő, elvtelen, a piaci szabadság hirdetése helyett a saját, részben crony gazdagságával hivalkodó,  állambarát, protekcionista, a háborús hősöket sértegető, az Obamacare-t balról bíráló “konzervatív” jelöltekkel nem megyünk semmire.

Ami pedig az illegális migránsokat (és a hitelességet) illeti: a Trump Towert is részben ők építették. És ahogy a Time magazin elemzője találóan írta: “az a tény, hogy kapitalista vagy, még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy érted és szereted a kapitalizmust.”

(Fotó: MTI)