Amit minden Jobbik-szavazónak tudnia kell

Most, hogy a Heti Válasz nagyinterjúban próbálja szalonképesíteni Vonát ( bár nem tudom, van-e szalon egyáltalán, ahová be lehetne vezetni, de mindegy), érdemes emlékezetünkbe idézni ezt-azt, hogy tudjuk, mit is felejtett el megkérdezni Stumpf András. Az Index tavaly júliusban foglalkozott  a “Magyar Hüperion” című széljobbos elméleti folyóirattal, amelybe Vona is írt egy nagyobb tanulmányt ( “A modernkori ember politikai tipológiája” címmel. ) Ezt az esszét így foglalja össze Tóth Gergely az említett Indexes cikkben:

“A nagyívű koncepció az embereket a hagyomány és fejlődés ellentétéhez való viszonyuk alapján osztályozza. A fejlődés paradigmájába belesimuló osztályok közé tartozik a tévéképernyők előtt bambuló, életét kizárólag fogyasztási szinten felfogó stupid, a fennálló rendszert kiszolgáló, de attól már politikai eredményeket is váró pozitivista, a zöldekhez és emberijogi aktivistákhoz hasonló belső rendszekritikát megfogalmazó naiv. Ők minden különbözőségük ellenére mindannyian elfogadják azokat a játékszabályokat, melyeket a világot elanyagiasító, és az anyagi javakon nyerészkedő, antitradicionalista ‘háttérhatalom’ diktál nekik. A progresszió ‘létszempontból’ hanyatló paradigmájával egyedül a történelembe alászálló, a világot ‘átszellemítő’ tradícionális kisebbség száll szembe.”

Ezt szeretném most kiegészíteni. A “stupid” kasztról jegyzi meg Vona az esszében:

“Alapos vizsgálat után könnyen belátható, hogy mondjuk a papucsállatkával összemérve csupán mennyiségi különbségek felmutatására képes.”

Hozzáteszi, hogy nem is említette volna ezt a csoportot, ha nem lennének olyan sokan és nem lenne lényegi a szerepük a modern politikában:

“A modern demokráciák legkisebb alapegysége tehát nem az ember, hanem annak lesüllyedt torzója, a tömeglény… a stupid. A stupid számára a politika egyedüli célja, hogy a gyomrát megtöltse és barázdátlan agyát ingerelje szubhumán tévéműsorokkal… ő a modernkori demokrácia alapanyaga… a stupid a disznó, amely a moslékban hempereg és mindent megzabál”

A demokráciáról ( és a kapitalizmusról!) általában is lesújtó a véleménye Vonának:

“A demokratikus átalakulás az emberi minőségigény teljes elveszítésének, az egyenlőség helytelen értelmezéséből fakadó téveszméknek a következménye, amely minden külső, intézményekben és szavakban megmutatkozó csillogása ellenére a kapitalizmus gazdasági diktatúráját takarja.”

Megveti a demokráciát és a szavazókat (fotó: hvg.hu)

Ha valaki, akkor Vona abszolút mértékben megveti a demokráciát és a kapitalizmust, bár igyekszik kihasználni az intézményeit. A szöveg önmagáért beszél, de azért szeretném a figyelmet a papucsállatkás idézetre irányítani. Teljesen egyértelmű, hogy emberek nagy tömegéről beszél itt, mint nem-emberekől, súlyosan sértve ezzel azok méltóságát. Mindenki legyen tisztában azzal, hogy a stupidok kapcsán széles rétegekről, a “demokrácia legkisebb alapegységéről”, a választók nagy részéről beszél: őket nézi stupidnak. Akkor is, ha rá szavaznak.

Mindenki legyen azzal tisztában, aki a Jobbikra akar szavazni, hogy nagyrészt stupid, eltaposható papucsállatkának tekintik őket. Ha esetleg ők másik kasztba tartozónak gondolják magukat, ne legyenek illúzióik, ez csak Vonáék akaratátol függ majd, ha hatalmon lesznek esetleg. Nála a következő kategória is “szubhumán marad”, ez a pozitivista. A “naiv” típus is hasonló ehhez:

“Amíg a stupid a liberális demokrácia disznaja, a pozitivista a birkája, addig a naiv a pulykája, amely önmaga rútságáról mit sem sejtve felfuvalkodottan jár-kel. Végül az ő nyakát is elmetszik.” ( A titkos antitradicionalista háttérhatalom metszi el, nyilván. LF).

Leszögezi, hogy a fenti típusok kimerítik a népesség 99,9%-át. Marad még a “számító, aljas” antitradicionalisták csapata ( a gazdák!) és a tradicionalista élcsapat. Fontos még:

“Az, hogy valaki stupid, pozitivista, naiv, antitradicionális vagy tradicionális, az nem döntés kérdése… így, hacsak a Gondviselés másként nem dönt, a disznó disznó marad, ha akarja, ha nem.”

A Gondviselés neve meg valószínűleg Vona Gábor, nem? Egyfajta mobilitásmentes kasztrendszer rajzolódik itt ki, a csúcson a tradicionalistákkal, akik számára

“a politika nem eszköz valamire, de nem is valamilyen cél, nem a gyomra megtöltése, nem a polgári biztonság melegségének megtartása, nem valamiféle világmegváltó hiúság és nem is külsődleges világuralom, hanem létfeladat. Ő nem disznó, nem birka, nem pulyka és nem is gazda. Ő az Ember.”

A többiek tehát nem igazán emberek és mivel szerinte nem döntés kérdése, hogy valaki disznó- e vagy pulyka, ezért a szintek mereven elszigeteltek egymástól. Vona tehát be akarja tölteni létfeladatát, és a kasztrendszere csúcsán egyfajta szellemi-politikai uralkodó akar lenni, szintjükön tartva a papucsállatkák, a birkák és a többi szubhumán izék nagy tömegét.

Gondolja meg ezerszer, aki erre a tradicionálnácira akar szavazni. Az ő rendszerében Emberből csak nagyon kevés lehet. A társadalom nagy részének maradna az állati sors, szó szerint, mert talán a legfontosabb leleplező tanulsága ennek a tanulmánynak az a mélységes megvetés és lenézés, amit Vona a hétköznapi emberek és problémáik felé tanusít.

Ilyesmiket jó lett volna, ha Stumpf András is megkérdez ettől a beképzelt hungarobrahminpalántától. Vonát a szavazók valóban csak annyira érdeklik, amennyire engem a papucsállatkák: semennyire. Sok politikust szintén kevésbé érdeklik a szavazók, de kicsit azért többnyire igen. Vona az összes többitől annyiban különbözik, hogy őt kicsit sem érdeklik a szavazók. Lenézi és megveti őket.