A Fidesz programja az egyetlen, amit teljesen terjedelemben közölni tudunk: ilyen ugyanis nem létezik, így nehéz is értékelni.

Mielőtt vad jóslásokba bocsátkoznánk, hogyan is nézne ki egy újabb Orbán-kormány szabadpiaci szempontból, vegyük végig, mit is tett értünk a Fidesz eddig. Terjedelmi okokból csak a legfontosabb pontokról ejthetünk szót, ezeket alaposabban végigvenni – a jogállamiság erodálásától a tisztességes verseny kiiktatásán át a külpolitika csúfos kudarcáig – egy egész könyvet is kitehetne.

Még a pozitívumok értékelése sem egyszerű feladat, sokszor ugyanis elsőre jól hangzik az intézkedés szándéka, de a megvalósítás förtelmesre sikerül. A minősítésnél pedig a hazai realitáshoz, és nem egy szabadpiaci idillhez mérjük a kormány tetteit.

Ez a magyar realitás pedig ott kezdődik, hogy közel három évtizede egy szakállas fiatalember kiáll a tömeg elé azzal, hogy a szovjetek szíveskedjenek hazafáradni, és hogy a cél egy “európai polgári demokrácia” lenne. A szovjetek valóban hazamentek, elvesztették szovjet jellegüket, a fiatalember másik kívánsága azonban csak nem akart száz százalékosan teljesülni. Az álma annál inkább valóra vált, és miniszterelnök lett. Majd miután sorban kúrta el mindenki az ország vezetését, másodszor is miniszterelnökként állhatott a tömegek elé, immár nem olyan fiatalon, és messze nem olyan demokratán.

Ne tetszett volna a miniszterelnök úrnak mindenki ellen forradalmat csinálni, mert ha csak valami ellen van az ember, mit épít mégis? Ja, hogy nem ő épít, hanem a külföldi pénz és munkaerő. Az mindjárt más. De azért a bevándorlást meg kéne állítani. Hogy is van ez akkor? A Fidesz munkáját azért is nehéz értékelni, mert első ránézésre több paradoxon van benne, mint Zénón problémáiban. Kezdve azzal, hogy egy magát konzervatívnak valló párt mégis hogyan építhet beavatkozó államot, pláne illiberálisat? Vagy itt van egy látszólag jó felvetés, az új alkotmány. Orbán megvalósíthatta volna korábbi klasszikus liberális elképzeléseit mondjuk egy amerikai típusú alaptörvénnyel, de mint tudjuk, nagyon nem így lett.

Jobban sikerült viszont az adórendszer átalakítása: még mindig a Fidesz az egyetlen párt, amely egykulcsos adót ígér. Az adók száma is csökkent az utóbbi időkben, bár kormányzása elején a Fidesz növelte a terheket (és akkor még nem is beszéltünk a világ legmagasabb, 27%-os áfájáról). A kormány adókedvezménnyel segíti a multikat, ami persze nagyon is vitatható intézkedés, hiszen miért nem kap a kedvezményből minden más vállalkozó is; ugyanakkor igaz az is, hogy ezek a cégek sok hozzáadott értéket adnak az itt élő emberek számára.

A másik oldalon a kormány gyakran hangoztatja multiellenességét, magyar kézbe akar helyezni több szektort is (lefordítva: a csókosainak akarja adni). A dermesztő méreteket öltő, államilag szervezett korrupció természetesen nem kedvez éppen az üzletnek, a tisztességes versenynek, a piaci viszonyoknak.  Azért is nehéz értékelni a kormány gazdasági tevékenységét, mert az EU-s pénzek, valamint a statisztikai manipulációk torzítják az eredményeket.

A kormány bürokráciacsökkentési szándéka önmagában üdvözlendő (lenne), például az elektronikus ügyintézés, vagy a kormányablakok, azonban valójában az állam és az államtól nagyban függő szektorok mérete túl nagy.

A rengetegszer hangoztatott bevándorlás kérdése sem fekete-fehér. Igaz ugyan, hogy az EU kvóta-megoldása teljes marhaság, és a nyugati jóléti állam megtartása, a népesség elutasító magatartása mellett hiba lenne mindenkit csak úgy beengedni – de még nagyobb hiba a félelemkeltés, a bevándorlók, a menedékkérők és a terroristák összemosása, ahogy az alapvető emberi jogok semmibe vétele is teljes mértékben elfogadhatatlan.

A két legtöbbet emlegetett téma, amiben az ellenzék reformokat akar, az egészségügy és az oktatás. A kettő ráadásul összefügg. Sajnos még mindig vannak orvosok, akik az allergiás betegeknek kálciumot adnak, ami pontosan annyit ér, mintha homeopátiás szerrel kezelnék.

A Eurostat szerint 2015-ben Magyarország a GDP 7.2%-át költötte egészségügyre, ami viszonylag a középmezőnyben van (a legalacsonyabb Románia 5%, a legmagasabb Németország, 11.2%). Luxemburg, ahol az egyik legjobb az állami egészségügyi ellátás, a GDP 6.1%-át fordítja egészségügyre. Magyarországon mégis egyre több a horrortörténet a sürgősségi osztályokon ignorált betegekről, a korházak rettenetes állapotáról, és persze továbbra is velünk él a hálapénz. A probléma azonban nem csak az egészségügy alulfinanszírozottsága, a struktúra is kérdéses. A kormány által elég furán végrehajtott béremelés önmagában még nem megoldás: decentralizáció és magántőke bevonása nélkül nem fogunk előbbre jutni.

Az oktatásnál hasonló a helyzet. A PISA-teszteken rosszul teljesítünk, és hosszú távon ez kihatással van az egész gazdaságra, tekintve, hogy nem lesz szakképzett munkaerő, ez egyébként már most is probléma.

Magyarország 2015-ben az EU átlag (4.9%) felett, a GDP 5.2%-át költötte oktatásra. Ez szintén nem látszik az eredményeken. A KLIK, a centralizáció, a tankönyvpiac kvázi államosítása, a lojális tanárok preferálása a szakképzettekkel szemben meglátszik a negatív eredményeken. Egy szabad gazdaságnak szabad gondolkodókra van szüksége, aminek lehetőségét a jelenlegi magyar állami oktatás nem teszi lehetővé.

A Fidesznek nem Magyarország az első, hanem a saját oligarchikus hatalma, ezért nem tesz mást, mint populista intézkedéseket hoz: “rezsicsökkentés”, bevándorlás-ellenesség, Erzsébet-utalvány. Minden ígéret csak annyira értékelhető, amennyire a népet hülyíteni lehet vele. Ha maga az ígéret elég, nem lesz belőle semmi. Ha nem, akkor megvalósul, amíg ezzel kedvez a szavazóinak (és csak nekik). De ez nem sok jóval kecsegtet. Egy olyan kormány, amely ellenségnek és magyarellenesnek tartja a teljes ellenzéket, alkalmatlan. Lehet, sőt kell is vitatkozni az ellenzékkel, de a Fidesz ezt évek óta nem teszi meg érdemben.

Az egyetlen pozitívum amiben reménykedni lehet, az egyszámjegyű személyi jövedelemadó. Az, hogy ez megvalósul-e, nagyon is kérdéses. Az a párt, amely évtizedekre eladósítja az országot az oroszoknak, nem lehet hiteles a szabad piacot támogatók körében.

A magyar realitás sajnos az, hogy egyelőre nincsen esélyes, tisztán szabad piaci párt, és választói igény sincs rá. Bármilyen nehéz is, választani mégis csak érdemes, a Fidesz elmozdítása nélkül ugyanis esélye sincs a joguralom és a piacgazdaság helyreállításának. Ráadásul a helyzet lehetne sokkal rosszabb is: ha nem lehetne választani.

(Fotó: hvg.hu)