Hírcsatornák

Mit csinálna az LMP a piacgazdasággal?

2018. március 26., 14:47
Szerző: neocohn

Címkék: , , , , , , ,
KinyomtatomElküldömSzóljon hozzá »
Twitter

Meg kell nézni, miket mond Orbán Viktor a piacról. Thatcherista dolgokat. Vannak különadók, de az alapfilozófiája radikálisan tőkepárti.” (Ungár Péter)

 

Eddig a Jobbik és a DK választási programját, ígéreteit vizsgáltuk meg szabadpiaci szempontból, nézzük most azt a pártot, amelyre normális körülmények között véletlenül sem gondolnánk választási opcióként. De nincsenek normális körülmények: április 8-án jobb, ha elfelejtjük a gazdaságpolitikai szempontokat.

Az LMP következetes baloldali ökopárt, része az európai globalizációkritikus mainstreamnek, sok szempontból antikapitalistább a hagyományos balos pártoknál. Teljesen logikus tehát, hogy a Republikon Intézet néhány héttel ezelőtti rendezvényén Szél Bernadett arra kérdésre, miért is szavazzon egy liberális a pártjára, csupán a legalapvetőbb emberi jogi, kisebbségvédő, szólásszabadságot védő érveket hozta elő, a gazdasági liberalizmust meg sem említette. Beszélt viszont szociális Európáról, közös európai minmálbérről, meg arról, hogy szerinte a piac önmagát nem tudja szabályozni,

a kormány feladata, hogy az istrángot a kezében tartsa.

Akkor most mi, a kapitalizmus barátai írjuk le az Orbán-kormányt egész komolyan neoliberálisnak tartó LMP-t? Ne. A baloldali választékból ez a párt hangsúlyozza a legmarkánsabban a jogállami viszonyok visszaállítását, az állampárt központi korrupciós mechanizmusainak kiiktatását, az oroszbarát elköteleződés és így a korrupt paksi projekt leállítását. Mindez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egyszer valódi szabad piacgazdaság alakulhasson ki Magyarországon.

Ráadásul a korábbi, schifferista “antiimperialista” csapásirányhoz képest az LMP kifejezetten euroatlantista vonalat visz, sőt, NATO-kompatíbilis módon még meg is emelné a védelmi kiadásokat a GDP két százalékára: ez is alapvetően fontos. Egy általunk favorizált limitált államnak is költenie kellene a szabadság védelmére.

A mostani választáson nem az a kérdés, hogy egy konzervatív, egy liberális vagy egy szocdem párt veszi-e át a kormányrudat. Magyarországon 2018-ban egyetlen tétje van a választásnak: elzavarható-e a rendszerváltás óta eltelt időszak legetatistább, legautokratább, legkorruptabb oroszbarát rezsimje, vagy sem? Véget érhet-e most az a korszak, amely kizárólag egy szűk, állampártközeli elit felé irányította a forrásokat, mindenki mást az út szélén hagyva?

Elvileg lehetséges a kormányváltás, vagy legalábbis az állampárt keretek közé szorítása. És mivel ma nálunk nincs kapitalizmusbarát politikai párt, csak nüansznyi eltérések észlelhetők az egyes etatizmusok között, döntésünkhöz sajnos félre kell tennünk mindent, amit az állam szerepéről és a piac szabadságáról gondolunk.

Az LMP nem tud olyat mondani a szegényeknek, amit más párt ne mondana. (…) Annak a minimum félmillió embernek nem tud ígérni senki semmit, aki aktív vállalkozóként, tulajdonosként, menedzserként vagy szakemberként tudna tenni valamit a gazdasági növekedésért, és ehhez nem teremteni akarna munkahelyet, hanem szüksége volna munkaerőre. Pedig az ilyen ígéretet akár be is lehetne tartani. Csak hát ez a birtokon belül lévő politikai elit gazdasági érdekeit keresztezné. Így döntik romba a magyar gazdaságot is, a demokráciát is

állapította meg pár éve találóan Tokfalvi kolléga, és ez nagyrészt áll a mai helyzetre is. Az LMP ígérni ugyan ígér a vállalkozóknak, már ha kis- és közép-, sőt, egyenesen stratégiai partnerséget, ami magyarul az állami kedvezmények részbeni átcsatornázását jelenti:

A mi kormányzásunk esetén nem az amúgy is erős külföldi nagyvállalatok fognak kedvezményeket kapni, hanem a magyar kis- és középvállalkozások, mert ők foglalkoztatják a magyar emberek többségét a versenyszférában.

Mondjuk az “amúgy is erős” multik azért elég sok embert foglalkoztatnak idehaza ahhoz, hogy egy kormánynak megérje itt tartani őket, de fókuszáljunk akkor a kkv-kra: az LMP olyan “tartósan kedvező, stabil környezetet” teremtene számukra, ami nem az államtól, hanem a “multik erőfölényétől” védené meg őket. Ahhoz képest, hogy Szél Bernadett kijelentette:

nem vagyunk a multik ellenségei.

Ez a protekcionizmus, pardon, gazdasági patriotizmus nagyon is ismerős, nem az LMP nyomja egyedül: ezt látjuk kb. minden pártnál, amelyik labdába akar rúgni. Államilag biztosítanának “versenyelőnyt” a kkv-knak, azért, mert az ő profitjuk itt marad, a multi meg állítólag hazaviszi.

Az LMP felszámolná a “bérválságot”, amelynek végrehajtásához szerintük csak a politikai akarat hiányzik, mindenki megint jól fog keresni, a közszféra bérből és fizetésből élői pl. máris kapnak 300 milliárdot. “Alapjognak” tartják a lakhatást, évente 10 ezer bérlakást építenének. Megtartanák és ki is bővítenék, “kiegyenlítenék” a családi adókedvezményeket, a családi pótlékot, adómentessé tennék a minimálbért. Ez egyébként egyáltalán nem rossz ötlet, ahogy az elsőre durván hangzó háromkulcsos szja-tervük sem.

Az ökopárt megszűntetné a különadókat, és egységesnek nevezett személyijövedelemadó-rendszert vezetne be. Aki minimálbért kap, nem kell, hogy adózzon, ez egyébként libertárius szemszögből is vállalható követelés, hiszen a legszegényebbeknek kapniuk, nem pedig adniuk kell az adót (persze szigorú rászorultsági alapon). A minimálbér és a bruttó 300 ezer forint közti sávban keresők 12%-os kulccsal adóznának, efölött 24%-os kulcs lépne be.

Az LMP az összes többi párthoz hasonlóan erős államot akar, de feladatát “nem a jövedelemtermelésben” látja, hanem a “közjó” képviseletében, a “közvagyon” őrzésében-védésében, és ez máris nagy előrelépés a jelen állapotokhoz képest. Sőt, az állam őrködne “a piaci verseny tisztessége felett” is, ami azt feltételezi, hogy a kkv-k felé történő kormányzati forrásátcsoportosítások dacára lenne piaci verseny is, ez jó hír. Az már nem, hogy ismét kétkulcsos lenne a társasági adó, a nagyobb cégek kárára, a vagyonadók területán pedig bevezetnék “a luxusadót és a nagybirtokadót.”

Miközben csökkentjük az állam közvetlen gazdasági szerepvállalását, a közszolgáltatások feletti ellenőrzést nem engedjük ki a kezünkből, mert a piac jó szolga, de rossz úr,

írják programjukban, úgyhogy könnyen kitalálhatjuk, mely ágazatok lennének (maradnának) állami kézben.

Az mindenesetre látszik, hogy a magyar ökopárt az utóbbi években erőteljesebben nyitna a konzervatív választói rétegek felé, de ez a nyitás elsősorban azokat célozza meg, akik magukat csak a tradicionalista-természetbarát-globalizációellenes vonalon tartják magukat “konzervatívnak”, a magántulajdon, a piacgazdaság, az egyéni jogok és a korlátozott államhatalom szempontjait nézve véletlenül sem. Valószínűleg jellemző leírást ad gondolkodásmódjukról az LMP-közeli blog vendégszerzője:

Aligha véletlen, hogy miközben az ökológiai mozgalmak történetüket tekintve sokszor tűntek radikálisnak (mert a globális kapitalizmus világában a természet gazdasági célokból történő elpusztítása elleni fellépés mi más lehet, mint „radikalizmus”?), aközben igen sok „zöld” gondolkodású ember szíve mélyén konzervatív.(…) egy konzervatív habitusú embernek nem kell feltétlenül a magukat konzervatívnak mondó (vagy a jelzőt kisajátító) pártok gazdaság- és társadalompolitikájával egyetértenie.

Nem tudom, mikor jön el az idő, amikor egy ökopárt (és választótábora) is eljut oda, hogy nem a tőke, hanem az állam a probléma, és hogy piaci szabadság nélkül nincs környezettudatos gondolkodásmód és politika – de talán egy napon megérjük majd ezt is.

(Fotó: hvg.hu)

KinyomtatomElküldömSzóljon hozzá »
Véleménye van? Ossza meg velünk!

Jelentkezzen be az alábbi szolgáltatások valamelyikével:

© Minden jog fenntartva! 2018 HVG Kiadó Zrt.