Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének ötvenedik évfordulóján már csak a történészek emlékeznek arra, hogy a magyar gazdasági reformokra mint vonzó példára tekintettek a sanyarúbb sorsú keleti országok béklyóban táncolni próbáló közgazdászai. Mára ez az ellenkezőjére fordult: van olyan ország a térségben, amelyiknek a miénknél is sanyarúbb a sorsa, de ha onnan ma ránk néznek, azt állapítják meg: na, így nem szabad.

Az Ukrajinszka Pravda hírportál európai integrációs rovatában (a legrégebbi ukrán online újságot a legendás, 2000-ben meggyilkolt Giorgij Gongadze alapította) Hrihorij Ovcsarenko befektetési szakember írt cikket “A magyar ellenpélda – Hogyan lehet szétverni egy sikeres nyugdíjreformot?” címmel abból az alkalomból, hogy Ukrajnában a nyugdíjreform lehetőségeit fontolgatják.

A cikk egyben áttekinti a magyar gazdasági kormányzás másfél évtizedét, számba veszi a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a második Orbán-kormány történelmi bűneit, a felzárkózás esélyének elpocsékolását. A kétségbeejtő az, hogy pofonegyszerű dolgokat mond, amiknek a kimondásához nem kell túl nagy szakértelem, de Magyarországon részben a politikai becsületességből volt túl kevés, részben a józan gazdaságpolitikától és a magántulajdontól, magánprofittól való irtózásból volt túl sok.

A reform visszafordításának története a 2000-es évtized közepére vezethető vissza, amikor – a 2002-2006-os “kövér esztendőkben” Magyarország volt az egyetlen európai ország, ahol folyamatosan “jelentős” (8% körüli) volt az államháztartási hiány (hozzátesszük: ennyire rossz még Görögországban sem volt a helyzet). A fizetési mérleg tartós deficitje azt jelezte, hogy az államnak külső megtakarításokat kellett igénybe vennie.

Miután Magyarország 2009-re ismét a pénzügyi összeomlás közelébe jutott, a tűzoltás egyik aktusa az áfa világrekord szintre emelése volt – amikor a nagyon alacsony – de a szegényebb rétegek számára a korábbinál magasabb – szja-kulcsot és társasági adót emlegetik, nem szólnak róla, hogy az általános adószint a térséghez képest a legmagasabb. És könnyű prédának prédának ígérkezett a második pillérhez tartozó kötelező magánnyugdíj-pénztárak  vagyonának államosítása. “A kormány kommunista döntést hozott” – állapítja meg tömören Ovcsarenko.

Az ukrán szerző az érdeklődő olvasóknak megmagyarázza, hogy a magán-nyugdíjpénztárak nemcsak az időskori biztonságnak, hanem a termelő beruházások növelésének is fontos forrásai. Márpedig ez a szint Magyarországon rendkívül alacsony, a GDP 16%-a, ami még az egyszerű szinten tartásához sem elegendő. Ez a tartalék ugyanis csak akkor áll rendelkezésre, ha olyanok kezelik, akik függetlenek az államtól. Máskülönben tetemes befektethető pénzek tűnnek el az állam bendőjében. A magán-nyugdíjpénztárakat meg kell védeni az államtól, amely mindig kísértést érez arra, hogy kisajátítsa a kényelmesen hozzáférhető és profitábilis vagyont – mondja Ovcsarenko.

Tanulságul az ukránoknak.