A Kapitalizmus blog szerzői arra vállalkoztak, hogy így a választások előtt átnézik, hogy a pártok mit kezdenének a piacgazdasággal, a szabad versennyel. Mit gondolnak, melyik párt programjából valók ezek az idézetek?

Gazdaságpolitikánkban a közérdek által ésszerűen szabályozott piac és verseny pártján állunk, célunk, hogy a gazdaság ne csak hatékonyan, de tisztességesen is működjön, a sokak érdekét szolgálja, ne pedig a fent lévő kevesekét. (…)

A gazdaságban az állam elsősorban szabályozó, ösztönző eszközeivel éljen, segítse elő a tisztességes versenyt, ellenőrizze a szabályok betartását. (…)

A bizalom újbóli megteremtésével, aktív gazdaságpolitikával segítjük elő az euró mielőbbi bevezetését, a valós gazdasági növekedést.

Nem, ez nem a Polgári Konzervatív Párt, nem is a Modern Magyarország Mozgalom, vagy más jobbközép párt. Ezek az idézetek a Demokratikus Koalíció „Sokak Magyarországa” címet viselő programjának bevezető részében olvashatók.

Persze, a DK baloldali pártnak vallja magát és a programja szerint az is. Azonban jóval józanabb sokuknál – beleértve a Jobbikot, az LMP-t és hasonló, baloldaliságukat tagadókat is -, mert legalább azzal tisztában van: elosztani az országban csak azt lehet, amit megtermeltünk. Vezetőiknek van tapasztalata arról, mivel jár a túlzott osztogatás (ld.: őszödi beszéd és következményei, legyengült gazdaságot találó világgazdasági válság) és úgy tűnik: tanultak belőle, és legalább a régi hibákat nem akarják megismételni.

Mindenképp javukra írhatjuk azt is, hogy komoly korrupció-ellenes blokkok is vannak a programban. Számomra az egyik legszimpatikusabb:

Véget vetünk a törvényhozás privatizációjának, ahol célzott személyek, vállalatok, körök érdekében gyártanak törvényeket.

Ez már a joguralom visszaállítására hajaz, ami a szabad verseny egyik alapvető feltétele. Máshol ki is mondják, hogy ez a céljuk.) Még a jegybank szerepének helyretételéről szóló részek is bíztatóan hangzanak.

Az ember már kezdené azt gondolni, hogy van – némi Unicummal és szódával – piac- és versenybarát pártunk, amikor eljut ide:

Meggyőződésünk, hogy minden uniós tagállam érdeke a munkaerő szabad áramlásának biztosítása, minden uniós polgár egyenlő jogainak tisztelete és a bérek szintjének fokozatos felzárkóztatása az új tagállamokban. Ennek érdekében támogatjuk a regionális és ágazati sajátosságokat is figyelembe vevő uniós minimálbér vezetését.

Ja, akkor vissza az egész! Pont a DK-sok ne tudnák, hogy az európai minimálbér – pláne eltérő regionális és ágazati előírásokkal! – a tervgazdaság visszahozása a gazdaságba, amitől nem is várható más, mint az ismert eredmények. Az egy dolog, hogy az elosztásban baloldali értékeket képviselnek, de épp az volt a reménykeltő ígéretük, hogy legalább a jövedelemtermelésben nem azok.

A program gazdaságról szóló 3. fejezete ugyanilyen ellentmondásos. Az egyes al-témák felvezető szövege persze igen bíztató, de a nagyon jó intézkedések keverednek a kimondottan rosszakkal és az ambivalensekkel. Szemelvények jönnek mindhárom csoportból:

Gyerünk, csináljátok! (Ezek szívemnek különösen kedves programpontok)

Biztosítani kell, hogy az országot érintő döntések részletei is megismerhetők legyenek. Az átláthatóság fontos eszköze a gazdaságot bénító korrupció visszaszorításának is.

Az államnak a gazdaságban elsősorban szabályozóként és ellenőrző hatóságként legyen szerepe.

Enyhíteni kell a jelenlegi büntetési tételeket az első megállapító határozat esetében, ugyanakkor a többszörös szabályszegők büntetési tételei emelkedjenek.

Meg kell szüntetni a gazdaság túlszabályozását, brit mintára be kell vezetni az „egyet egyért” elvét: csak akkor lehet új szabályozót bevezetni a gazdaságban, ha egy másik korábbi szabályt megszüntetnek.

Váljon a gazdasági társaságok nyilvános beszámolóinak kötelező részévé az adó alap, az adókedvezmény és a befizetett adó tételes kimutatása az összes adófajta esetében.

Javítani kell a természettudományos képzés színvonalát, a mérnökképzést, bővíteni az informatikai tudást.

Erőteljesebben ösztönözzük a szabadalmakat. Fejlesztjük az iparjogi és a szerzői jogi védelmet, a kreatív iparágakat, a kultúrát.

3.7. Versenyképes mezőgazdaságot, egészséges élelmiszert fejezet.

Gondoljátok át még egyszer!

Magánszemély csak akkor lehessen háromnál több cégben többségi tulajdonos vagy tisztségviselő, ha a korábban létrehozott cégei legalább 2 évre visszamenőleg köztartozásmentesek voltak. – Hmm, korlátozni a tulajdonosi jogokat?

Csökkenteni szükséges az SZJA általános kulcsát, ugyanakkor a havi egymillió forint fölötti jövedelmekre magasabb adókulcsot, a hárommillió forint feletti havi keresetek esetén magas összegű különadót kell bevezetni. – Láttunk már rosszabbat, elkapkodva vezették be az egykulcsosat, de biztos, hogy jó ötlet visszacsinálni?

3.8. Zöld gondolkodást fejezet. Szép gondolatok ezek, csak milyen eredményre vezet ez a felülről vezérelt népboldogítás?

Ezt ne!

Az állami cégek esetében a tulajdonos, a megrendelő és a szabályozó hatóság feladatait élesen külön kell választani. – Tényleg? Ki hiszi el, hogy ezt meg lehet csinálni? Adjátok inkább el őket!

Szigorúbb fellépéssel kell elejét venni, hogy a kereskedelmi láncok hátrányban részesítsék a hazai termelőket, illetve bármilyen jogcímen pénzt szedjenek tőlük. – Miért csak a hazaiakat?

A családi adókedvezményt meg kell őrizni. Jogosultságát naptári évre állapítjuk meg, havonta egyenlő részletekben lesz érvényesíthető. – Most akkor mégsem ugyanannyit ér minden gyerek a köznek?

A munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében a munkáltató valamennyi alkalmazottja bruttó bérköltségét az Adóügyi Szolgálatnak utalja át – térítésmentesen. A munkavállaló az adók és járulékok levonása, illetve a családi kedvezmény érvényesítése utáni nettó bért, azonnali átutalással az ASZ-tól kapja meg. – Meg ne próbáljátok! Ismerjük az ilyen szervezetek működését. Családok maradhatnak akár hónapokig jövedelem nélkül.

2020-ra fordítsuk a GDP 1,8 százalékát kutatás-fejlesztésre és innovációra!

Minek ilyen hülyeséget erőltetni? Még soha nem teljesült. (Az EU 3%-os célkitűzése szintén nem.) És, ha annyit elköltünk, akkor abból használható eredmény is lesz, vagy csak újabb IgNobel díj? Egyébként a 3.5.3. Széleskörű innovációt című fejezet egészét ide teszem, mert a fent idézett két jó mondatán kívül az egész egy ósdi, kutatói lobbi vezérelte szemléletet tükröz, nem az innovációt megvalósító vállalatokat segíti.

3.6. Fókuszba a fejlesztéspolitikát fejezet. Tudom, ez nem saját ostobaság. Az Európai Unióban a fejlesztéspolitika azt jelenti, hogy más országok adófizetőitől elszedett pénzeket költenek. Ezt sem ártana átgondolni, de világos: ha már van ilyen forrás Magyarország számára, akkor legalább hozzuk ki belőle a legjobbat. Ergo: olyasmire költsünk, amire a nemzetgazdaság nem képes elég forrás teremteni. Semmiképp ne a gazdaságba pumpáljuk!

Láttuk az eltelt 14 év alatt hova vezetett ez: a vállalatok vevők pénze helyett a pályázatokért kezdtek versenyezni. A magyar gazdaság versenyképessége az elköltött milliárdok nyomán nemhogy javult volna, kifejezetten romlott minden mutató szerint. Nem jobban kell ezt csinálni egy új kormánynak: mást kell kezdeni az uniós forrásokkal. Olyat, ami a népjólétet, az ország élhetőségét, a vállalatok működési környezetét javítja. Lopni persze ebből sem szabad.

A Demokratikus Koalíció programja tehát messze nem szabadpiaci program. De legalább fontos elemeit hordozza és lényegesen jobb azoknál a népbarát koncepcióknál, amik a tervutasításos, pénzügyi szabályozós gazdaságirányítást akarják visszahozni (még ha nincsenek is tisztában vele, esetleg tagadják). Modern, progresszív, nyugatos baloldali pártként elég sokat levetkőztek a hagyományos óbaloldali toposzokból ahhoz, hogy programjuk megvalósítása esetén ne a mostani járadékvadász üzletembereket cseréljék más járadékvadász üzletemberekre, hanem a valódi, piacon helytállni képes vállalkozások kapjanak lehetőséget és erősödjenek meg.

Már csak el kéne hinni, hogy egy választási siker esetén ezt valósítják meg. Azután később majd le kell őket váltani, és eltakarítani a régi csontvázakat.

(Fotó: hvg.hu)