Szabadság, demokrácia, jogállam, piacgazdaság – ezeket ez értékeket emelte ki első megszólalásaiban a hódmezővásárhelyi győztes, akinek győzelme a konzervatív városban nem is lett volna elképzelhető, ha nem köztudott róla, hogy bár baloldali pártok is beálltak mögé, ő maga jobbközép beállítottságú ember. Az is köztudott azonban, hogy Márki-Zay Péter a Jobbik ajánlására lett jelölt, és a párt igazgatója, Szabó Gábor mindvégig tanácsaival segítette az ellenzéki politikus kampányát.

A vásárhelyi átütő győzelem felpörgette az ellenzéki műhelyeket, szinte percek alatt a helyi együttműködés különböző formáiról kezdődött vita, ajánlattétélek, kinyilatkoztatások, amelyek egyik lényeges eleme, hogy mintha megdőlne a “Jobbikkal soha” feltétel, hiszen nyilvánvaló, hogy a (volt) szélsőjobbos párttal való értelmes háttérmegállapodás nélkül nemigen van esély kellő számú győzelemre az egyéni választókerületekben. Felmerül tehát a kérdés: osztja-e a Jobbik a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és a piacgazdaság értékeit?

A mi szempontunkból különösen ez utóbbi érdekes, hiszen a Jobbik mindezidáig semmi jelét nem adta annak, hogy módosult volna nemzeti-protekcionista alapú, amúgy alapvetően radikális baloldali, etatista-ökoszocialista gazdaságpolitikája. A párt gyűlöli a “globális kapitalizmust”:

Az a neoliberális társadalom- és gazdaságpolitika nemzet- és társadalomellenes, amelynek ön világszerte hírhedt élharcosa. Az a politika, amely a profit, a nagytőke és a multinacionális mamutvállalatok oltárán képes feláldozni embereket, közösségeket, kultúrákat és értékeket, vagyis mindent –

ezzel indokolta Vona Gábor Bokros Lajosnak még 2009 végén, miért nem ül le vele vitázni. 2012-ben Vona előszót írt a híres olasz fasiszta filozófus, Julius Evola magyarul megjelent könyvéhez, amely kötet szerint akár erőszakkal vagy “felülről érkező forradalommal” is szembe kell fordulni a polgársággal és a kapitalizmussal. Egy évre rá a Jobbik elnöke interjút adott az Oroszország Hangja rádióállomásnak, amelyben egyebek mellett kijelenti:

A globális kapitalizmus valójában az Egyesült Államok vezette gazdasági-politikai világrend, amely a saját játékszabályait – liberális demokrácia, szabadkereskedelem, multinacionális tőke, nemzetközi bankhálózat, liberális kultúrpolitika – rákényszeríti a világra. (…) A mai “Róma”, vagyis az USA viszont egy emberalatti kultúrát terjeszt, amelynek már tényleg csak gazdasági érdekei vannak, semmi más.

Az illiberális piacgazdaságban hívő Jobbiknál az elmúlt évek néppártosodása a jelek szerint nem lépett túl a nyilvánvalóan rasszista és antiszemita üzenetek elhagyásán és a baloldali, “szociálisan érzékeny” üzenetek felerősítésén (“bérunió“), a párt “néppárti szociális piacgazdaságot” hirdet, hogy azzal álljon ellen a “bérrabszolgaságnak”. Új elem ezzel összefüggésben a még hangsúlyosabb szindikalista (szakszervezet-párti) irányvonal, támogatandó a nyugati multik alkalmazásában álló magyar dolgozók bérküzdelmeit, ezzel az új választási program oldalakon keresztül foglalkozik.

Nem változott azonban a multiellenes csapásirány, ahogy a magyar kis-és középvállalkozások állami támogatásának szándéka sem, sőt, ez utóbbi még kiérleltebb formát nyert. (Arról viszont szerencsére már nem hallani, hogy a Gazdasági Versenyhivatallal szemben “egyértelműen megfogalmazott politikai elvárást” kell támasztani.) Reményre adhat okot Vona Gábor legutóbbi Index-interjúja, amelyben a pártelnök arra a kérdésre, “Mit gondol arról, ahogy Simicska a vagyonát szerezte, kizárólag állami megbízásokból?” hangsúlyozza:

Ezt én nagyon rossznak tartom. A Jobbik programja vállalkozóbarát, de azokat kívánjuk majd segíteni, akik nem a közpénzekből, hanem a tehetségük és szorgalmuk révén akarnak érvényesülni. És nem fog érdekelni, hogy jobboldali vagy baloldali vállalkozásról van-e szó. (…) A Jobbik kormányra kerülése után senkinek nem lesz külön bejáratú lehetősége, hogy az antikorrupciós lépéseinket megkerülje. Ez Simicska Lajosra is vonatkozik.

Az antikorrupciós érveléssel tehát Vona az önerőből vállalkozókat dicséri, ugyanakkor, mint ebből kiderül, valakik odafönn majd továbbra is dönthetnek esetleges segítésükről, legfeljebb más szempontok alapján.

A Jobbik “ökoszociális nemzetgazdaságot” hirdető új gazdasági programja kevés fogódzót kínál annak megértéséhez, mihez is kezdene a párt, ha áprilistól gazdaságirányító szerephez jutna. Csak néhány példa:

  • továbbra is kitartanak a hírek szerint eddig sikertelenül felvetett bérunió mellett;
  • visszaállítanák az adójóváírás lehetőségét a minimálbéresek számára, 5 százalékra csökkentenék az alapvető élelmiszerek áfáját, de átfogó adóreformról nincs szó;
  • “stratégiai szövetséget” kötnének a hazai tulajdonú mikro-, kis- és középvállalkozásokkal, amelyeknek különböző adókedvezményeket ígérnek;
  • tovább “szabályoznák” a bankrendszert, sőt, külön állami kkv-segítő bankot hoznának létre, hogy a szektornak nyújtott “banki hitelezési aktivitás s a folyósított hitelek volumene növekedjen”;
  • felső határt szabnának a 200 millió forint alatti árbevételű cégek összadójának, kiterjesztenék az átalányadózást;
  • eltörölnék az osztalékadót, “ezzel növelve a hazai vállalkozások versenyképességét a külföldi illetékességű vállalatokkal szemben”;
  • megmentenék a devizahiteleseket, éspedig “a felvételkori árfolyamon történő forintosítással”;
  • külföldi befektetők esetén előírnák az elvárt “magyar beszállítói hányadot”;
  • az egészségügyben a jelenleginél 2 százalékkal több, tehát 7 százalékos GDP-arányos egészségügyi közkiadás elérését tartanák ideálisnak, privát eü-megoldásokról egy szó sincs a programban. Ellenben “a jövőben is szolidaritáselvű, egységes nemzeti kockázatközösségen alapuló, kötelező társadalombiztosításban” gondolkodnak.

Kérdés tehát, hogy erre a nemzeti, vessző, szocialista pártra lehet-e piacgazdaságot bízni, hiszen szinte bárhová lapozunk a programban, mindenütt kizárólag állami megoldásokra bukkanunk. Ennél is nagyobb kérdés persze, hogy a Jobbik hogyan áll a Márki-Zay által említett első három értékkel, a szabadsággal, a demokráciával és a jogállamisággal (alapvetően nem rosszul, úgyhogy a helyi koordinációnak ez nem lehet akadálya) – de ez már más lapra tartozik.

(Fotó: hvg.hu)