Hát, megnyerte Márki-Zay Péter a hódmezővásárhelyi időközi polgármester választást. Ezúton is szívből gratulálunk NEKI. Méltán ömlött szét az eufória az országban, nem véletlenül durrogtak a pezsgősüvegek február 25-én este.

A csupa nagybetű hangsúlyozást, kiemelést jelent. A Kapitalizmus blog mindig is ünnepelte az egyéni teljesítményt, Márki-Zay Péter pedig igencsak rászolgált erre. Amit ez az ember végigcsinált és elviselt a kampány alatt – és hogyan! méltósággal, eleganciával, igaza biztos tudatában, nem leereszkedve a nemtelen támadások színvonalára – minden elismerést megérdemel.

A siker persze vonzó, rá is repült az egész MEPK (Művelt Ellenzéki Politizáló Közösség, ©Széky János). Az még hagyján, hogy mindenki magáénak tudja az eredmény egy darabját. Ebben semmi meglepő nincs, jó dolog a győztes csapatban érezni magunkat. De már másnap reggel elöntötték a hírcsatornákat a politikai guruk, akik megtalálni vélték a Fidesz legyőzésének biztos receptjét (ez csak egy példa, van még vékaszám), és gőzerővel csatlakozott hozzájuk az internet balliberális népe is.

Szóval, tökegyszerű: be kell állni minden választókörzetben egyetlen ellenzéki jelölt mögé és listán is lehetőleg csak néhány pártból kiválasztani a szívünknek kedvesebbet. Azután jöttek a pontosítások: persze, csak a demokratikus pártok mögé, értsd: a Márki-Zay Pétert az indulásra rábeszélő Jobbik mögé azért nem. És persze, csak olyan demokratikus ellenzéki párt listájára szavazni, amelyik biztosan bejut a parlamentbe. (Lehetőleg olyanéra, amelyik már bent is van. Mit kavarnak itt az új kihívók?) Nesze neked, szabad választás!

Egyrészt én az összefogási szándék egyik vízpróbájának pont a Jobbikhoz való viszonyt számítom. A legtöbb velük szemben felhozott ellenérv jogos, elfogadható. Csakhogy: ki nem tud felhozni hasonlókat a magukat demokratikusnak nevező pártok múltjából? Mindenkinek hótiszta ott a múltja és a keze? Senkinek nincsenek fura barátai, múltbeli kapcsolatai? Minden vezető tisztségviselő abszolút korrekten beszélt és ma is vállalja minden régi kijelentését? És a párt céljai talán nem a saját tábor helyzetét, érdekeit és értékeit szolgálják? Frászt is kapnánk, ha megvalósulnának azok! Ha korábban nem, akkor, amikor fizetni kell a cehet, biztosan.

Szóval miért is nyeljük le – átmenetileg, csak most az egyszer – az egyiket és miért ne a másikat? Ha ilyen erősen különbözőek kerülnének együtt kormányra, legalább abban bízhatnánk, hogy nem engedik egymás hülyeségeit végrehajtani. Ez is egyfajta fékek-ellensúlyok rendszere lehetne, amíg kiépül az igazi.

Másrészt, az egész MEPK-es „most-azután-tényleg-hű-de-nagyon-össze-kell-fogni” elmélkedés téves kiinduláson alapul. Volt már nekünk „veszprémi modellünk”, amikor Kész Zoltán indult időközin Navracsics Tibor EU-biztosi kinevezése miatt megüresedett parlamenti helyéért. A veszprémi helyzet sok mindenben analóg a hódmezővásárhelyivel: olyan körzetekről van szó, ahol a Fidesz jól beágyazott, magasan szokta nyerni a választásokat, a balliberális oldal szempontjából bukónak számít. Még egy várható pofonért nem volt érdemes egy egyébként sem nagy jelentőségű időközin erőfeszítéseket tenniük, hát hagyták, hogy elinduljon egy független jelölt, nem indítottak rá. És, hogy azért ne foghassák rájuk, hogy nem törődnek a térséggel, még be is álltak mögé.

Az is hasonló, hogy a jelölt mindkét esetben kiábrándult fideszes volt. Vagyis, pont azokat az értékeket vallotta – erkölcs, munka, szabadpiaci versenyben bizonyítandó teljesítmény, tiszta kéz, stb. – amikkel a Fidesz korábban nyerni tudott, majd hatalomra kerülve sarokba vágta a feleslegessé vált kellékeket. És ezeknek az embereknek a helybeliek el is hitték, hogy ők még kitartanak mellettük, mert életük, tevékenységük ismert volt és hitelesítette szavaikat.

Volt még egy oka, hogy annak idején Kész Zoltán, illetve most Márki-Zay Péter győzni tudott: a baloldal lanyha támogatása. A megválasztottak maguk tudják a legjobban megítélni, hogy milyen és mit érő támogatást kaptak a balliberális pártoktól, de a külvilág számára ezek nem látszottak. Úgy támogattak – eredményesen –, hogy eltűntek a képről. A jelölteknek ez a javukra szolgált: láthatóvá váltak a saját erőfeszítéseik és a baloldali aktivisták, politikusok feltűnésének hiánya hiteltelenítette a jelöltekre szórt kormánypárti vádakat.

Egyébként a durva mocskolódásig menő karaktergyilkossági kísérlet is közös motívum, meg az is, hogy mindkét helyen kontraproduktívnak bizonyult: a hazugságok olyanokat is megmozdítottak a jelölt mellett, akik korábban kevésbé voltak aktívak politikailag.

Azt, hogy melyek a baloldal esélyes körzetei, elég jól lehet tudni a múltbeli szavazati arányokból. Most, Hódmezővásárhelyen is jöttek a régi számok a Fidesznek. Márki-Zay Péter nem tudott volna nyerni a Jobbik nélkül, és nem tudott volna nyerni a korábban nem szavazók nélkül sem. Nem a demokratikus pártok összefogása vonzotta be a szavazókat a fülkékbe, hanem az a jelölt, akitől joggal remélhették, hogy lemossa városukról az Elios-projekt születésének sarát.

Ha van veszprémi, vagy vásárhelyi modell, akkor az a következő: hiteles, helyben köz- és elismert jobbközép értékrendű jelölt, aki ellen nem indul el a baloldal, legfeljebb szolid háttértámogatást nyújt neki a Jobbikkal összefogva. Na, most ébredjünk fel! Hány ilyen körzet lehet az országban? Hány ilyen ember vállalja fel mindazt, amivel a Fidesz elleni indulás együtt jár? És felvállalják-e a baloldali pártok a nem indulás következményeit? Az országos lista állításának elmaradását? A parlamenti frakcióalakítás ellehetetlenülését? A demokratikus ellenzék „nagy” pártjai igen sokat tehetnének a Fidesz leváltásáért azzal, hogy mindenütt eltűnnek a képből, ennek megvalósítása azonban nem túl valószínű.

Örüljünk Márki-Zay Péter sikerének, de ne álmodjuk, hogy ez április 8-án nagyban megismételhető! Mást kell kitalálni, ha ugyan van egyáltalán univerzális országos recept. Lehet, hogy nincs is, és minden választókörzetben a helyi erőknek kell megtalálni az ottani legjobb megoldást. Esetleg a pártközpontok jobban megbízhatnak a helyi embereikben és abban, hogy ők meg tudják találni az ott hatékony megoldásokat. Én ezért szurkolok. És azért beszerzek egy pezsgőt április 8-ra.

(Fotó: hvg.hu)