Van nekem egy nagyon kedves ismerősöm, aki mintha Széky János cikkéből lépett volna ki. Facebook oldalán simán oszt meg egymás után egy „Legyen szép napod! Szeretet. Béke. Harmónia” feliratú érzelmes, szép képet meg egy véresszájú migránsozást, vagy ellenzékgyalázást. Ha nem ismerném jó régóta és nem tudnám, hogy offline tök normális ember, már régen kitiltottam volna. Így viszont ő jelenti az egyik kijáratomat abból az információs buborékból, amibe a közösségi háló gazdái bele akarnak kényszeríteni.

Szóval, ez az ismerősöm osztott meg a napokban egy posztot, ami a Patrióta Európa Mozgalomtól származik. (A link csak akkor fog működni, ha belépnek a FB-re.) A felvezetés sejteti, hogy miről lesz szó: „Hogy a sok üresfejű, hazug hőbörgés mellett, néha a szikár tényekről is essék szó! Íme, “így lopta szét a Fidesz az országot!”” Majd némi gúnyolódás után jön egy 53 pontból és a fene se fogja megszámolni, hány bajuszból álló felsorolás.

Jártak már úgy, hogy politikai fanatikusokkal vitatkozva akkora hazugságot és/vagy ostobaságot hallottak, hogy a megdöbbenéstől nem tudtak hirtelen válaszolni? Azért érdemes a fenti listával tényleg foglalkozni, mert jó képet ad arról, hogy mivel is fognak érvelni a kormánypártok hívei a választási kampány során és be lehet tárazni a cáfolatokat. Következzék hát néhány erősen bicskanyitogató állítás és a hozzátartozó adatok!

1.) 2007-ben még 8 százalék volt az infláció, 2016-ben mindössze 0,4 százalék

Mint köztudott, hazánk gazdasága nyitott, már Kádáréknak sem sikerült megállítani az olajár emelkedés begyűrűzését, Orbánéknak sem a világméretű dezinflációt.

A fogyasztói árak változásának éves átlaga

(Forrás: Eurostat)

2.) Az uniós átlagnál magasabb a gazdasági növekedés

Biztosan volt ilyen negyedév is, meg rosszabb is. A Magyarországon megtermelt GDP az unióban megtermeltnek 1,3%-át teszi ki. 2008 óta folyamatosan. 2007-ben még csak 1,2% volt.

3.) A negyedik legkedvezőbb munkanélküliségi adat az Európai Unióban

A közmunka csak a statisztika javítására jó, amúgy nem ad piacon hasznosítható képességet

Miután 3 hónapra csökkentették a munkanélküliségnek elismert időt. A közfoglalkoztatással viszont tényleg sikerült meghaladni az uniós foglalkoztatási rátát: az EU 28-é 71,1%, a magyar 71,5%. De milyen áron?

A közigazgatásban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatotthoz képest

(Forrás: Eurostat)

4.) A kétgyerekesek családi adókedvezménye 2018-ban már havi 35 ezer forint

Ez a háztartások 13%-át jelenti. Mi jut például annak, aki már felnevelte a gyerekeit és segítené őket, hogy nekik is lehessen? Az ő adóterhelésük már a jövedelmük 34,50%-a vs az uniós átlag 29,52%-kal. A családoknak meg eszük ágában nincs pénzért gyereket csinálni: az élve születések száma a 2007 évi 97 613-ról 93 063-ra csökkent 2016-ban.

5.) A nettó átlagkereset elérte a 200 ezer forintot.

Éves átlagkereset euróban, vásárlóértéken, 2014

(Forrás: Eurostat)

6.) 2010-hez viszonyítva duplájára nőtt a szakmunkás minimálbér.

7.) 2010-hez viszonyítva 88 százalékkal emelkedett a minimálbér.

Ezek csak számok, ilyesmit a hatalom bármikor leírhat. Az üzleti szektor általában vagy eleve többet fizet, mint a minimálbér, mert meg akarja szerezni/tartani a szakmunkását, vagy a részmunkaidővel és hasonlókkal trükközve annyit se, ha a dolgozó nem képes kiterelni az előírt összeget+közterheit. Az állam pedig egy sor területen (szociális és kulturális ágazat, közmunka) maga sem adja meg a minimálbért.

8.) A nők 40 év után nyugdíjba vonulhatnak

A népboldogítás tipikus lépése. A nyugdíjrendszer fenntarthatósága problémás (tessék tologatni egy kicsit a tolókát a KSH interaktív korfáján!), ezt sikerült megfejelni a korán nyugdíjba küldött nőkkel. Állítólag maguk a döntéshozók is jól meglepődtek, hogy milyen sokan vették igénybe. Akik munkaképesek maradtak, azok is elmentek nyugdíjba, élvezik a járadékot és mellette kedvezményes közterhek alatt dolgoznak. Ez a mostani munkaerőhiányos időszakban nem gond, de korábban kiszorították a teljes közterhű dolgozókat az állásokból.

9.) A szakorvosok fizetése két ütemben 207 ezer forinttal emelkedett

Németországban, Skandináviában, az Egyesült Királyságban dolgozó kollegáik most már fél percet kevesebbet röhögnek rajtuk, azt is inkább csak azért, mert szánják rengeteg túlórát lehúzó itthoni kollegáikat.

Ezt még sok egészségügyi sikerjelentés követi, de ezekkel nem foglalkozom, mindenkinek vannak történetei arról, hogyan működik, mit is kapunk a pénzünkért. Van olyan állítás is, ami valóban kedvező fejleményről tudósít:

10.) 9 százalékra csökkent a társasági adó, ami Európában a legalacsonyabb.

11.) 7,5 százalékponttal csökkentek a munkaadói adók.

A szabad piac és verseny híveként ünnepelhetnénk is azt, hogy csökkentek a közterhek. Csakhogy az egy dolog, mennyit kell fizetniük a vállalkozóknak. (A gombamód szaporodó különadókkal többet.) Ha túlterjeszkedő állam kivonja a jövedelmeket a gazdaságból, akkor szinte mindegy, hogy milyen csatornákon teszi (persze nem, a hátrányosan érintetteknek nagyon is tud fájni), a gazdaság egésze nem kerülhet jobb állapotba. Különösen nem akkor, ha az állam magyar módra, nem skandináv etikával költi el az elszedett jövedelmeket. Durván leépítve közben az önkormányzatok forrásait.

Kormányzati bevételek a GDP százalékában

(Forrás: Eurostat)

Én itt most abbahagyom, de lehet – és választási vitákra készülőknek érdemes is – folytatni.

(Fotó: MTI)