Vegyes reakciók fogadták a republikánus többségű képviselőházban frissen elfogadott, és Trump elnök által december 22-én aláírt nagyszabású adótörvényt. Míg a baloldalon felháborodást okoz, hogy az adócsomag, a kritikusok szerint, a gazdagabbaknak kedvez, addig a jobboldalon többnyire örülnek az adóterheket összességében csökkentő csomagnak. A következőkben sorra veszem, szerintem minek kellene és minek nem kellene örülniük a piacorientált és növekedésbarát megoldások híveinek.

Aminek örülni kell, az legelsősorban a társasági adó régóta esedékes jelentős mértékű csökkentése. Ennek oka, hogy a társasági adó korántsem kizárólag a tőketulajdonosokat érinti hátrányosan. Friss tanulmányok szerint az adóteher egy jelentős részét (akár 40%-át) valójában a dolgozók viselik alacsonyabb bérek és kisebb foglalkoztatottság formájában, ugyanis az adó ellenösztönzi a beruházásokat. Ha csökkentik a társaságok adóterheit, a kezükben maradt több pénzzel valamit kezdeni fognak, és jó okunk van azt feltételezni, hogy egy jelentős részét új beruházásokra fordítják majd. A társasági adó csökkentésétől tehát egyaránt várhatnak az amerikaiak nagyobb gazdasági növekedést, nagyobb foglalkoztatottságot és a bérek emelkedését.

Ugyancsak üdvözlendő egyes adókedvezmények kivezetése. A lakáshitelek kamatainak eddigi adómentessége eltorzította a lakáspiacot: az emberek nagyobb arányban vásároltak lakásokat, mint ahogyan egyébként tették volna, ezzel többek között a lakásárakat is felfelé nyomva.

Összességében viszont azt gondolom, nem kellene pozitívan megítélnünk a személyi jövedelemadók csökkentését. Ennek oka nem az, hogy a változások „a gazdagoknak” kedveznek, hanem éppen az, hogy hosszú távon nem biztos, hogy bárkinek is kedveznek. Szemben a társasági adó csökkentéssel, a személyi jövedelemadó változások hatálya 8 év múlva le fog járni, hacsak meg nem újítják. Nagy az esély arra, hogy egy jövőbeli demokrata többségű kongresszus az adókat vissza fogja emelni a korábbi, vagy annál is magasabb szintre.

Ennek oka, hogy a jelenlegi adócsökkentés a deficit terhére valósul meg: a kiadásokat a republikánusok nem igazán vágják meg, legalábbis nem azokat, amelyek a legtöbbet számítanak (például az időzített bomba Medicare-t). A jövedelemadók csökkentése emiatt leginkább az adóztatás időben való elhalasztását jelenti.

A jövedelemadó-csökkentések melletti egyik legfontosabb érv, hogy ha kevésbé büntetjük azt, hogy valaki magasabb jövedelmet ér el, akkor ezzel több munkára ösztönözzük a dolgozókat. Azonban ha a dolgozók nem számítanak az adóik tartós csökkenésére, kevésbé fognak az alacsonyabb adó miatt többet dolgozni, mint ha tartós lenne az adócsökkentés. Egy másik érv Milton Friedman klassszikus érve, miszerint az alacsonyabb adók előbb-utóbb kikényszerítik a kiadások csökkentését is. Ezt hívják közkeletű elnevezéssel „a bestia kiéheztetése” stratégiának.

Bár az elméletnek ma is vannak hívei, az azóta felhalmozódott tapasztalat alapján azt mondhatjuk, a kiéheztetés nem működik. Ehelyett az adócsökkentések miatt a kiadások finanszírozása olcsóbbnak tűnhet, mint amilyen valójában, ez pedig éppen, hogy növeli az igényt újabb kiadásokra, ami később adóemelésekhez vezet. Összességében tehát a jövedelemadó-csökkentéstől csodát nem várhatunk.

Az Obamacare lényeges elemének, a kötelező egészségbiztosítás kivezetésének ugyancsak felemás következményei lehetnek: egyrészt pozitívumnak teinthetjük, hogy a pénzüket az embereknek nem muszáj egészségbiztosításra fordítaniuk, másrészt az Obamacare többi eleme megmarad, többek között a Medicaid kiterjesztése. Kötelező biztosítás hiányában az várható, hogy még inkább főleg a magas kockázatú fogyasztók veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat (vagyis nő a kontraszelekció mértéke), ami a költségek növekedésével jár. Mindeközben a republikánusoknak egyelőre nem sikerült kidolgozniuk az Obamacare egy működőképes alternatíváját.

A gazdasági növekedés beindítása szempontjából több reménnyel kecsegtetnének az innovációt ösztönző lépések, a kutatás-fejlesztési kiadások növelése, a foglalkozási engedélyezési szabályozás enyhítése, vagy a nagyobb városokban az építkezés és területhasználat liberalizációja. Ezekhez a tényezőkhöz képest a republikánusok túl nagy hangsúlyt helyeznek az adózásra. Az adórendszer által biztosított ösztönzők valóban fontosak, de a megfelelő kiadáscsökkentések nélkül most is leginkább az égető problémák elodázásának lehetünk tanúi.

(Fotó: nasbp.com)