bűn, öngyilkosság, lelki restség,

mely, hitetlen, csodára vár,

nem elegendő, hogy kitessék:

föl kéne szabadulni már!

(József Attila: Hazám)

 

Az elmúlt évtizedben kialakult a modern magyarországi feudalista rendszer. Ugyan a klasszikus formájában földalapú, de lényegét tekintve minden vagyontárgyra alkalmazható megfogalmazása szerint a feudalizmus olyan társadalmi, jogi, gazdasági berendezkedés, amely a hűbérurak, vazallusok és szolgák közötti különleges személyes kapcsolat rendszerére épül.

A lényeg a többes számon van, nem egyvalaki, hanem az adott „terület” gazdája a hűbérúr. A vazallusok széles rétege próbálja nyalni a hátsót a vélt vagy valós kedvezményekért, a szolgák pedig élik életüket, leszarom felkiáltással.

A rendszer működőképes, jelenleg is tart, a folyamat során átalakult a prioritás, mások lettek a hűbérurak és a vazallusok, egyes vagyonok elfogytak, jelentéktelenné váltak, mások megerősödtek. A leszarom lelkületű szolgák maradtak, mert nekik így is jó.

A rendszer fejlődik, a magyar társadalomban korábban is csak mérsékelten működőképes kapitalizmus már csak vágyálom lehet, azonban a kádári korban kifejlődött pangó szocializmus most kezdi víg napjait élni.

A szocializmus lényege a magánérdek elsődlegességének elvetése. Gazdasági programja a termelési eszközök fölötti társadalmi (= állami) ellenőrzés, szociális programja a társadalmi egyenlőség hirdetése, az anyagi javak „igazságos” elosztása és a „demokrácia” megvalósítása.

A szocializmus haszonélvezői a szocializmus hűbérurai és vazallusai. A berendezkedés ugyanaz: te függsz tőlem, én adok neked valamit, te befogod a szád.

Víkend-Fortepan

Sajnos a rendszerváltás utáni időszakról már nem is érdemes beszélni, az eszményekben már azok sem hisznek, akik részt vettek benne. Az egyetlen megmaradt kérdés, hogyan legyen „enyém” a hatalom. Ha ez megvan, minden mást magam alá tudok gyűrni.

És itt érünk el újból a Kádár korszakhoz. Abban az érában volt egy maroknyi elhallgatott és elhallgattatott ellenzék a maga szamizdatjaival, rendőri vegzálással, stb. amiről a dolgos szolga nem is tudott, nem is hallott róla. Hatékonyan működött a „demokratikus” sajtó, a „demokratikus” rendőrség.

Akik abban a korban élték szolgai életüket, nem is tudták, hogy van más. A Kossuth rádió, a Népszabadság és az Esti Hírlap sem arról volt híres, hogy feltárja, mi van tőlünk nyugatra, mi az igazság keleten. Nem jártak külföldre, mert az kiváltság volt, nem volt mindenkinek telefonja, mert az is kiváltság volt.

A Kádár-korszak mindent maga alá gyűrt. Adott viszont vállalati üdülőket (a hűbérúrnak ahol csak tetszik, a vazallusnak jobb helyen), a béke látszatát, a 3.60-as kenyeret, a 4.20-as sört, a virslit. Az egypártrendszerben könnyen lehetett egyből választani.

A rendszer visszatért, nem sok minden változott. A szabad sajtónak szabad befogni a száját, a szabadnak mondott pedig nem arról híres, hogy feltárja, mi van tőlünk nyugatra, mi az igazság keleten. A demokratikusan működő rendőrség védi a szolgáktól a vazallusokat. A szolgák hada nem jár külföldre, mert röghöz kötött. Nincs pénze, nincs szabadsága, nincs igénye. Van egy maréknyi elhallgatott és elhallgattatni kívánt ellenzéki.

A Kádár-korszak jólétét a Trabant és a víkendház jellemezte. Ez többe került, mint az országban megtermelt jövedelem.

A jelen kor jólétét a Suzuki és az üdülési jog jellemzi. Ráadásul ez is többe kerül, mint az országban megtermelt jövedelem.

Közös bennük, hogy kilátás sem volt és kilátás sincs többre. Mindkettőt külső forrás finanszírozza. Ha elfogy, vége a bulinak.

(Fotó: Fortepan)