Az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépési folyamata miatt megy az alkudozás az Európai Bizottság és Őfelsége Kormánya között az uniós polgárok jogairól az Egyesült Királyságban és a brit polgárok jogairól az Európai Unióban. A vita rávilágít valamire, amit senki sem akar észrevenni: Európában szemernyi tisztelet sincs az ember természetes jogai iránt.

A természetes jogok azok az erkölcsi elvek, amelyeket az emberi természet támasztotta követelményekben lehet felfedezni, s amelyek meghatározzák az egyén cselekvési szabadságát egy társadalmi közegben, az együttélést és az együttműködést keretezve. Ezek az ember joga a saját életéhez, szabadságához és tulajdonához.

Az élethez való jog azt jelenti, hogy az ember elméje és teste, élete és személyisége a sajátja, és számára az a helyes, ha éli az életét, fenntartja és kiteljesíti azt, képességei szerint keresve a saját boldogulását. Így ugyan az ember azt nem várhatja el, hogy más biztosítsa számára élete fenntartását, az viszont jár neki, hogy őt más meg ne ölje, testi épségét ne sértése, egészségét ne károsítsa.

A szabadsághoz való jog magában foglalja a gondolkodás, a mozgás, a költözés, a munka, a vállalkozás, a kereskedés, a szerződés, a szólás, a sajtó, a vallás, a gyülekezés és a társulás szabadságát addig, amíg más azonos jogait valaki tiszteletben tartja. A lételvi szükségszerűségektől és belső kényszerektől való mentesség nem része a szabadságnak, de az igen, hogy az akarat a külső szándékos kényszerektől mentes legyen.

Brexit-hvg

A tulajdonhoz való jog pedig azt jelenti, hogy mivel elméje és teste, élete és személyisége a sajátja, kizárólagos hatalom illeti mindama dolgok felett, miket ezek felhasználásával más jogait nem sértve szerez – tehát: birtokba vesz, talál, cserél, vásárol, nyer, örököl, bérel, kölcsönöz, ajándékba vagy adományként kap. Azt nem várhatja el az ember, hogy más ad neki valamit, de azt igen, hogy amit kapott vagy szerzett, azt tőle el ne vegyék.

Ezek nem törvényes és nem is szerződéses jogok, hanem természetes jogok. Az ember, mint ember él; hogy éljen, táplálkoznia kell; hogy táplálkozzon, dolgoznia kell; hogy dolgozzon, gondolkoznia kell; hogy gondolkozzon, az elméjét nem béníthatja külső kényszer.

Most mégis az a vita tárgya, hogy mi lesz azokkal a britekkel, akik a kontinentális Európában, és azokkal a kontinentális európaiakkal, akik az Egyesült Királyságban maradnak annak az Európai Unióból való kilépése után. Pedig az ember természetes joga szabadon költözni, dolgozni, vállalkozni, kereskedni, s ezeket a természetes jogokat csak külső kényszerrel lehet tőle elvenni.

Őfelsége Kormánya és az Európai Bizottság között a vita nem arról szól, hogy kinek milyen jogai vannak. A vita arról szól, hogy kinek milyen jogai hogyan sérüljenek a jövőben.

Két politikai testület azon alkudozik, hogy kit kinek és hogyan kell majd a jövőben vegzálnia. Arról, hogyan kell az embereket a jövőben kényszeríteni, korlátozni, kifosztani, hogyan kell életükbe betolakodni és erkölcsi önrendelkezésüket elvonni.

John Locke-nak, a természetes jogok felfedezőjének, a szabadelvű állambölcselet atyjának a hazájában a természetes jogok megtiprásáról vitáznak úgy, hogy John Locke eszméi eszükbe sem jutnak.

Az, hogy a barbár, csoport- és tekintélyelvű kontinentális Európában ez megtörténik, nem meglepő. Annak politikai kultúrája szinte mindig a csinált jogon alapult, autoriter és kollektivista volt.

A Brit-szigetek fáklyája van újra kialvóban.

 

(Fotó: hvg.hu)