Rengeteg cikk méltatja ezekben a hetekben a rosszindulatú agydaganattal küszködő kiváló szenátort, John McCain-t. Mi azzal szeretnénk tisztelegni előtte, hogy felvázolunk egy teljesen fikcionális, alternatív valóságot: Mi lett volna, ha ő nyeri a 2008-as elnökválasztást?

 

Senki sem tudja, hogy történt. Szoros verseny volt, de végül John McCain arizonai szenátor megveri Barack Obamát. Washington utcáit ellepik az antirasszista és háborúellenes tüntetők, Amerika jó része, amelyik változást akart, most reményvesztetten néz újabb négy év republikánus kormányzás elébe. A South Park a választás másnapjára időzített epizódja felveti, hogy tök mindegy ki nyert, nem fog változni semmi.

McCain elnök és külügyminisztere, Rudy Giuliani sikeresen működnek együtt. Az előbbi az értékalapú megközelítésben hisz, míg az utóbbi a reálpolitika híve. Úgy látják, hogy bár az iraki háború hibás döntés volt, a kivonulás még jobban destablizálná a térséget. Bin Laden halála, valamit az al-Kaida és a feltörekvő Iszlám Állam belharcaiban meggyengülnek a terrorszervezetek.

Bár az új adminisztráció egyértelművé teszi, hogy szükség esetén nem riad vissza a csapatok bevetésétől sem, Amerika katonai intervenció helyett inkább a szabadkereskedelem békepolitikájára fekteti a hangsúlyt, Egyre többen vonnak párhuzamot a mostani elnök és Ronald Reagan között.

Russia Today

Oroszország 2008. augusztusában, még az amerikai választások előtt, megszállja Grúzia egy részét, hogy segítse Dél-Oszétia és Abházia szeparatista törekvéseit. Az akkori miniszterelnök Putyin és bábja, Medvegyev vissza akarja állítani a Szovjetunó világmeghatározó szerepét, a volt szovjet köztársaságokat és bábállamokat újra de facto orosz fennhatóság alá akarja vonni. Egy esetleges Obama-elnökség várhatóan lagymatag külpolitikája kedvezett volna Putyinnak, aki egészen addig sokkal erősebbnek akarta beállítani Oroszországot, míg – miután senki nem mer vele konfrontálódni – ténylegesen újra nagyhatalommá válik.

McCain azonban felismeri a volt KGB-s blöffjét, és kemény lépésekre szánja el magát. Élesen felszólal Grúzia megszállása ellen, diplomáciailag páriává teszi Oroszországot, csapatokat mozgósít Ukrajnába, a balti államokba és Lengyelországba, valamint megsürgeti a NATO bővítését, főleg Ukrajna érdekében. Szóba kerül, hogy amennyiben Putyin nem vonul ki a megszállt területekről, Amerika kiterjeszti jelenlétét Grúziára is, ahol eddig csak amerikai katonai tanácsadók segédkeztek McCain hatalomra kerülése óta.

mccain-wiki

Putyin kijelenti, nincsenek orosz csapatok a független Dél-Oszétia és Abházia területén, de Oroszország támogatja a szakadárok népszavazását arról, hogy szeretnének-e Oroszországhoz csatlakozni. Medvegyev elnök biztosítja az ENSZ-t, hogy független megfigyelők felügyelik majd a választást. Eközben az ENSZ nem ér rá törődni a térségben zajló etnikai tisztogatásokkal, mert azon tanácskoznak, hogy lehetne ismét keresztbe tenni Izraelnek (ezt az amerikai kormány lobbitevékenysége végül szerencsére megakadályozza).

Diplomáciai nyomás hatására a népszavazás meghiúsul, a területeken ENSZ-békefentartók állomásoznak.

Az Egyesült Államok fokozott közel-keleti jelenléte és az Irán-ellenes szankciók végleg megakadályozzák Putyinék nagyhatalmi törekvéseit. Az egyetlen indok, amivel a Kreml meg tudja őrizni meggyengült hatalmát, az az egyre fokozódó Amerika-ellenesség Oroszországban. Hosszú távon, mivel Putyinnak nem sikerül stratégiai győzelmeket keresztülvinnie Amerikával szemben, a hangulat lassan kezd az orosz vezetőség ellen fordulni.

Tolmácsot kérek!

Van egy piciny ország Közép-Kelet-Európában, amelynek a sorsa másként alakult volna, ha nem McCain külpolitikája a mérvadó. Bár Amerika közvetlen nem avatkozik bele szövetségeseinek politikájába, Magyarország kamatozik Amerika sikeréből, a szabadkereskedelmi egyezmény révén csak úgy virágzik a gazdaság. Milyen szerencse, hogy a 2010-ben hatalomra kerülő Fideszen belül nem sikerült az oroszbarát puccs. Az atlantisták hálásak McCainnek, hogy sikeres külpolitikája folytán Putyin meggyengült, és nem tudott elég befolyást szerezni a térségben.

Az amerikai elnök budapesti látogatása alatt elzarándokol Ronald Reagan szobrához is, ahol híressé vált beszédében elmondja: büszke a magyarokra, mivel neofasiszta diktárorok helyett egy modern és szabad világot választottak.

Miközben McCain épp a tisztességről beszél, kicsit távolabb egy munkanélkülivé vált nő, aki be akar jutni a helyszínre, hogy tiszteletét tegye a szovjet emlékmű üresen álló helyén, indignáltan közli a helyszínt biztosító amerikai testőrökkel: “Nem tudom, hogy mit mond, tolmácsot kérek!” Persze nem engedik be.

Az Országházban kiállított korona nem a múltért való sóvárgás éke, hanem a magyar-amerikai barátság fontos mementója. A kupolaterembe látogatók mindig jót derülnek egy bizonyos fura figurán, aki lelkesen mutogatja, milyen korszerű vitrinben van kiállítva a korona. Senki nem tudja mit keres ott.

Demokraták a mocsárban. Sad.

Nagy a káosz a Demokrata Pártban. A két, korábban meghatározó politikusa, Barack Obama és Hillary Clinton politikailag végleg kivégzik egymást.

Elérkezik az előválasztások ideje. A legmeglepőbb jelölt Donald Trump, aki korábban Hillary Clintont támogatta. Trump azonban korán kibukik a versenyből, mert Chris Christie lebuktatja kétes üzleteit. Végül a progresszív változást akaró fiatalok megszólítására egy 70 éves szocialistát, Bernie Sanderst sikerül kiválasztani, aki a fejetlenséget kihasználva tör előre az előválasztásokon.

Sanderst az egyetemek buborékjain és a fair-trade kávézók Che Guevara-pólós közönségén kívül nem sokan támogatják, náluk meg nem nagy a választási hajlandóság.

A 2012-es választást fölényesen John McCain nyeri, annak ellenére, hogy utolsó erőfeszítésként Putyinék Trump után most Sanderst segítik. Obama visszavonul tanítani, Hillary Clinton, aki pedig még a pincéjét is átalakította, felkészülvén egy esetleges magas rangú pozíció nyújtotta technikai kihívásokra, most búsan szemléli továbbra is ott porosodó szerverfarmját.

A vízöntő kora

McCain gazdaságpolitikájából nemcsak a multik kamatoznak, hanem a kisvállalkozók és Joe, a vízszerelő is. Az elnök brilliáns politikája ebben rejlik: nemcsak a gazdag donorokhoz és a nagyvárosok elitjéhez tudott szólni, hanem a vidéki, keményen dolgozó amerikaiakhoz is. Katona múltja, megpróbáltatásai és legendássá vált értékelvűsége a felmutatott eredmények mellett még népszerűbbé tették a szegényebb lakosok körében is, főleg, mivel azt látták, hogy a baloldal a városok drága kávézóiból, az iPhone-jaikat nyomogatva magyarázta, mi lenne jobb a munkásoknak.

Az Occupy mozgalmakból kialakuló hippie ellenkultúra gyorsan és hatástalanul lecseng. McCain 2013-as beiktatásán a Lynyrd Skynyrd koncertezik. Bár Ted Nugent nagyon ajánlkozott, nem engedik fellépni. Az SJW baloldal nem tud életképes lenni, zavarban van McCain politikájától. Az elnök ugyanis Condoleeza Rice személyében nemcsak az első női alelnököt nevezte ki, de az ő kabinetje a legdiverzebb és legtoleránsabb Amerika történetében.

McCain legmeglepőbb húzásai az alkotmánybíró-jelöltjei. Először is fő republikánus ellenlábasát, Ted Cruz-t teszi meg alkotmánybírónak, ezzel eltakarítva riválisát, de szerezve egy konzervatív szavazatot a testületben. Neil Gorsuch kinevezése nem lep meg senkit, viszont Scalia halála utáni jelöltje mindenkit megdöbbent, hisz az addigra tanárként dolgozó Barack Obamát javasolja (sikeresen) a posztra.

Bár a melegházasság szövetségi engedélyezése meghiúsul, egyre több tagállam dönt az engedélyezés mellett.

De ki épitené az utakat?

McCaint sok konzervatív-libertárius üzletember támogatja, például a Koch testvérek, Peter Thiel, valamit a Ron Swanson-féle self-made libertáriusok is. Azonban a bleeding-heart libertáriusok és anarcho-kapitalisták ellenzik McCain poltikáját, mert bár kisállam-párti, de erőskezű külpolitikát folytat, és nem minden esetben ellenzi a szabályozásokat, valamint némely szabadságjogi kérdésben is keményvonalas konzervatív felfogást képvisel. Ezzel kettészakadnak a libertáriusok: a Tea Party mozgalom kiveti magából a nacionalista hatásokat annak érdekében hogy több libertáriust csábítson magához.

A McCain-t ellenző libertáriusok a Demokratákkal kötnek szövetséget, a párt így kettészakad. Az egyik csoport Sanderst követi és felveszi a People’s Democratic Party nevet, míg a másik Bourbon Democrats néven Grover Cleveland nyomdokaiba lép. A 2016-os választásokon ez utóbbinak sokkal jobbak az esélyei, de most mindegy is, hogy ők vagy Condoleeza Rice nyer-e: Amerika jó kezekben lesz.

 

Sosem tudhatjuk mi történt volna valójában, hiszen John McCain nem nyerte meg az 2008-as választásokat. A túlzottan is idealista alternatív jövőkép csak ábránd. Ennek ellenére a republikánus szenátor nagyon sokat tett az országáért és a világért. Ezúton kivánunk neki jobbulást!

 

(Fotó: Wikipedia)