Interjúnk Kész Zoltán független országgyűlési képviselővel, a Szabad Piac Alapítvány tiszteletbeli elnökével

 

Neveztek már jobboldalinak, balosnak, liberálisnak, libertáriusnak. Te minek tartod magad?

Libertáriusnak. Ebből sosem csináltam titkot.

Szeptemberben, Budapesten előadsz az Atlas Network és a Szabad Piac Alapítvány által szervezett Liberty Forumon, ahol főleg a konzervatív és libertárius ideológia képviselői lesznek jelen. Hol helyezed el magad ebben a spektrumban?

Magyarországon ma teljesen összekeveredtek az ideológiák, és sajnos a parlamentben sem látom azt, hogy ideológiák harca folyna. Ahogy nincs ma Magyarországon normális jobb- és baloldal, úgy nem beszélhetünk arról sem, hogy ki milyen ideológiát képvisel. Mondok egy példát: a jelenlegi kormánypárt konzervatívnak tartja magát, de valójában semmi köze nincs a normális konzervatív értékrendhez. A konzervativizmus ugyanis nem a múltba révedést jelenti. Ha viszont már értékrendekről beszélünk, ma Magyarországon nagyon hiányzik egy jobboldali liberális párt. Olyan, amely a polgári értékeket nem csak PR-fogásnak tekintené.

Voltál tanár, üzletember, civil, és most politikusként dolgozol. Mi ösztökélt arra, hogy kipróbáld magad ezeken a területeken?

Ezeken kívül pedig dolgoztam még a családi étteremben, voltam sportriporter, tankönyveket írtam, sőt, még fociedzőként is tevékenykedtem. Minden eddigi munkámat kihívásként fogtam fel, s azzal a céllal vágtam bele a fejszémet ezekbe a dolgokba, hogy most valami jót fogunk csinálni. Szerettem minden munkát, s úgy érzem, hogy eddig mindegyikben voltak kisebb-nagyobb sikereim is.

Hogyan kerültél a politikai életbe?

Alapvetően az motivált 2015-ben, a veszprémi időközi választáson való elinduláson, ami ebben az országban történik. Volt 2010-ben egy történelmi lehetősége az akkor megválasztott kormánynak, hogy a megszavazott bizalmat valami jóra használja fel, erre csakis egy cél lebegett a szemük előtt: az ország kirablása, a demokratikus intézményrendszer tönkretétele, a sajtó bekebelezése és az ország lezüllesztése. Tele volt a hócipőm a magyar politikával, pártokkal és politikusokkal. Szerettem volna valamit csinálni, s kapóra jött az időközi választás. Hálás vagyok a veszprémi és környékbeli választóknak, akik bizalmat szavaztak nekem.

A 2015-ös választási győzelmed óta eltelt két év. Sikerült megőrizned azt a lelkesedést?

Győztes típus vagyok, a lelkesedésem nem szokott elhagyni. Hiszem, hogy ebben az országban változást lehet elérni. Hiszem, hogy akár 2018-ban is le lehet győzni a Fideszt, de ehhez az is kell, hogy az ellenzéki pártok felismerjék azt, hogy a választók és az ország érdeke előrébb van a pártok saját érdekénél.

A parlamentben nemigen szoktál az alapelveidre hivatkozni. Mennyire tudod hitelesen képviselni a politikai értékrendedet?

Most nem annak van itt az ideje, hogy ideológiákról beszélgessünk, hanem annak, hogy ezt a rablóbandát eltakarítsuk. Libertárius alapon aligha lehet most ennél elvszerűbb cél. Ha pedig lesz egy normális ország, akkor lépésről lépésre újra el lehet kezdeni ideológiák mentén politizálni.

Hol a határ az értékelvűség és a kompromisszum-képesség között?

A politikában, ahogy a mindennapi életben, fontos mindkettő. Elvtelen kompromisszumokat nem szabad kötni.

Jó, de mit tudsz függetlenként tenni?

Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen a veszprémi választóim tudták, amikor rám szavaztak, hogy ellenzéki szerepre készülök, s azt várják tőlem, hogy tükröt tartsak a kormánypárt elé mind országosan, mind helyben. Úgy érzem, a folyamatos nyomás, az ügyek melletti politizálás és a helyi civilek bevonása sok nagyon pozitív élményhez juttatott. Csak egyet ragadok ki a sok közül: sikerült elérni egy olyan pártokon átívelő összefogást Veszprémben (sajnos a kormánypárton kívül), amelyhez rengeteg civil, akadémikus és oktató is csatlakozott, így sikerült megakadályozni, hogy a Pannon Egyetemtől elcsatolják a Georgikon Kart.

Készzoli

Párt vagy frakció nélkül mennyire korlátozott a parlamenti munkád?

Tisztában voltam vele, hogy egy független képviselőre más szabályok vonatkoznak Kövér osztályfőnök játszóterén. Nem panaszkodom, hanem kihasználom a lehetőségeket. Valódi képviseletet látok el abban például, hogy a választókerületemben élők napi problémáit emelem parlamenti szintre, s itt is értünk már el közösen sikereket. Ennek köszönhető az is, hogy végre tornaterem épül Hajmáskéren, ahol jelenleg nem biztosítottak a feltételek az iskolai testnevelésórákhoz.

Erről még az jut eszembe: sokan panaszkodnak arra, hogy nem arányos a választási rendszer és változtatni kell rajta, mert lehetetlen nyerni. Igazuk van, nem arányos és változtatni kell, de előbb a létező szabályok szerint kell játszani, ki kell tolni a határokat és sok munkával nyerni is lehet. Na és utána lehet egy igazságosabb rendszert létrehozni.

Nyíltan támogattad a budapesti olimpiát, emiatt sokan támadtak. Hogyan látod most ezt a kérdést?

Most is ugyanúgy látom, mint akkor. Fontosnak tartom az olimpiát, és hiszem, hogy lehet transzparens módon, korrupciómentesen is sporteseményt rendezni, de a jelenlegi kormány amúgy erre képtelen, ezt láttuk a vizes vb kapcsán is.

Egyre több ember hagyja el Magyarországot. Nem gondolkodtál azon, hogy te is emigrálj?

Sokszor éltem hosszabb-rövidebb ideig az Egyesült Államokban, de mindig hazavágytam. Szeretnék itt élni, egy normális országot csinálni, és azt szeretném, hogy a gyerekeim is itt nőjenek fel. Ne én hagyjam el a hazámat, hanem azoknak kéne eltakarodni, akik ennyire lesilányították, elárulták és kirabolták.

Ezt mégis hogyan gondolod?

Most lehetne arról siránkozni, hogy mi miért és mennyire rossz, de nem teszem. Történelmi lehetőségünk van 2018-ban arra, hogy ezt a mostani rendszert eltakarítsuk. Ezt tudják a választók is. Többen vagyunk, akik nem akarják a Fideszt. Meg kell ragadni a lehetőséget, keményen kell dolgozni, alternatívát és pozitív víziót kell nyújtani a választóknak, kompetenciát kell mutatni, s ami nagyon fontos, félre kell rakni az önös érdekeket, s együtt kell legyőznünk ezt a maffiakormányt. Ez nem az az idő, amikor finnyáskodnunk kell, s azt nézni, hogy kivel miért nem tudok együttműködni.

Nincs sok időnk. Ha most nem lépjük meg, évtizedekre bebetonozzuk ezt a félfeudális, kriptokommunista kormányt. Olyan szituáció van, hogy a tűzoltásnál nem azt kell nézni, hogy ki nyújt egy vödör vizet, hanem az a fontos, hogy a tüzet eloltsuk. Mi Veszprémben megmutattuk, hogy lehet közösen dolgozni, félretenni az ellentéteket, és ami a legfontosabb: lehet nyerni.

Kevesebb mint egy év van hátra. Mit lehet még tenni?

A választók tudják a választ. Nagyon sokat járom a választókerületem, s nap mint nap hallom az emberektől, hogy itt most olyan választás jön, amely arról szól, hogy Fidesz vagy nem Fidesz. Ha így gondolkodunk, akkor 106-ból 106 helyen le lehet verni a kormánypárti jelöltet. Ezt mutatták az időközi választások, ez a többség akarata. Nincs idő a teszetoszaságra.

Mi a víziód?

Egy normális ország, ahol megvalósul a különbözőképpen gondolkodó emberek közti dialógus. Ahol a politika és a politikus visszanyeri a megbecsülését. Ahol a szavak visszanyerik a jelentésüket. Ahol az állam hagyja érvényesülni a polgárait, nem köti meg a kezüket, nem adóztatja halálra a vállalkozókat, s nem használja saját fegyveres szerveit az állampolgárok megfélemlítésére. Olyan országot szeretnék, ahol az iskolákat és az önkormányzatokat nem egy központi vízfej irányítja. Hiszem, hogy a magyar polgárok egy decentralizált államban sokkal kreatívabbak, együttműködőbbek és felelősségteljesebbek lennének egymás és az ország iránt.

Ki a példaképed?

Nagyon aktuális a kérdés, hiszen a napokban nyertem el az FEE (Foundation for Economic Education) Leonard E. Read Alumni Award Honorable Mention in Entrepreneurship kitüntetését, és a példaképem megismerése is ehhez a szervezethez kapcsolható. 2010-ben három héten át tanulhattam a FEE nyári szemináriumán, s ott ismerhettem meg Thomas Clarkson történetét, aki egyetemistaként elhatározta a 18. század végi Angliában: azért fog küzdeni, hogy eltöröljék a rabszolga-kereskedelmet. Az ő kitartása, emberi nagysága, szervezőkészsége és nemes céljai mindig erőt adnak akkor, amikor arra gondolok, hogy itthon is majdnem akkora feladat nekimenni ennek a gátlástalan kormánynak, mint ahogy ő ment neki az egész Brit Birodalomnak.

Egyre több szó esik ma Magyarország orosz befolyásoltságáról és az amerikai kapcsolatok meggyengüléséről. Mi a véleményed erről?

Ez is a jövő évi választás fő kérdése. Kihez szeretnénk tartozni? Oroszországhoz vagy a Nyugathoz? A mai kormány elárulta a szövetségeseit és elárulta a saját hazáját, Orbán Putyin faltörő kosa lett az EU-ban és a NATO-ban. Annak az orosz hatalomnak feküdt le, amely a történelmünk során akkor verte le a magyar szabadságot, amikor csak tudta. Vissza kell térnünk a szövetségeseinkhez és nem a putyini gyűlöletpolitikát kell meghonosítani. Csak az euroatlanti szövetségi rendszeren belül lehet szuverén Magyarország.

Említetted, hogy éltél egy ideig Amerikában. Mennyire különbözik ott az emberek mentalitása a magyarokétól?

Nem szeretek általánosítani, nem is tudnék jó választ erre. Egy példát viszont mindenképp megemlítenék. Amikor Kaliforniában tanítottam, azt tanultam meg a kollégáktól: nem az a feladatunk, hogy azt bizonyítsuk be, ki mit nem tud, hanem azt, hogy ki miben tehetséges. Nézzük mindennek a pozitív oldalát és azt, hogyan lehet ebből valami jót kihozni s valamit felépíteni. Rombolni mindenki tud, építeni viszont nehéz.