Miközben a sajtószakma – már az a része, amelyik sajtónak mondható – az újságírók elleni személyes háborúzás állítólagos terve miatt hörög, volna itt egy másik hörr, legalább ennyire fontos. Orbán Viktor a következőt mondta Tusnádfürdőn:

Egy erős ország, ha nem akkora, mint Németország vagy az Egyesült Államok, csak akkor lehet erős, ha a sorsát befolyásoló, stratégiai ágazatokban erőteljes többségi nemzeti tulajdon van. Ez 2010 előtt nem így volt Magyarországon, ma azonban azt mondhatjuk, hogy az energiaszektorban, a bankszektorban és a médiaszektorban egyértelmű nemzeti tulajdoni többség van.

Mi az a stratégiai ágazat? Magyarországon boldog-boldogtalan kilobbizhatja, hogy legalább egy kormánybejelentés vagy egy lelkes újságcikk erejéig stratégiai ágazatnak nevezzék azt, amivel foglalkozik, így lett hadászati jelentőségű a honi élelmiszeripar, a sport, a filmipar vagy a gyógyturizmus. Mivel eszerint stratégiai ágazat bármi lehet, cáfolni sem lehet, hogy valami az, próbálja csak meg, aki meri.

De legyünk komolyak, maradjunk a nemzetközileg használatos szótári definíciónál: stratégiai ágazat (strategic industry) az, amit a kormány nagyon fontosnak tart az ország gazdasága vagy biztonsága szempontjából.

Mondjuk a kormánynak jogában áll hülyének lenni, tarthat nagyon fontosnak akármit, de a fenti példákból ítélve, legalább a sportból ítélve, a gazdasági nagyonfontosság nem is kritérium. (Haszontalan vitát lehetne folytatni arról, hogy mi számít nagyon fontosnak és miért, de az tény, hogy bármennyire biztos bevételi és adóforrás az élelmiszeripar és az idegenforgalom évről évre, a hosszú távú gazdasági fejlődéshez való hozzájárulása elenyésző). Biztonsági szerepe viszont egyiknek sincs, az élelmiszeriparnak például csak paranoid lázálmokban, abban az esetben, ha a világ összefogna ellenünk, és 18. századi módra kénytelenek lennénk csakis azt kajálni, ami az áldott magyar földön megterem.

Egyelőre ne feszegessük, hogy mi az a “nemzeti tulajdon”, és mitől olyan jó az. Rendben, az energiaszektor és a bankszektor gazdaságilag biztosan nagyon fontos. Biztonsági szempontból az energiaszektor is, ezért nem ajánlatos egy háborúzó, nemzetközi szankcióktól sújtott, a szerződési jogot sajátosan felfogó, illiberális katonai hatalomra (értelem szerint nem szövetségesünkre) bízni évtizedekre az ország energiabiztonságát, ráadásul a nukleáris iparban, ami per def stratégiai ágazat.

De hogy kerül ebbe a sorba a média? Gazdaságilag biztosan nem nagyon fontos, a GDP-ből való részesedése bőven 1 ezrelék alatt van. Akkor tehát biztonsági kockázatot rejt, ha nincs “erőteljes többségi” nemzeti tulajdonban?

Leheletnyi nüansz, hogy az Alaptörvény IX. (2) szerint “Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit”, blablabla, tehát a kormánynak semmiféle joga nincs a médiatulajdon arányainak önkényes befolyásolásához, Ha igaz, amit Orbán Viktor mondott, akkor a kormány alkotmányt sértett, de hát ez mióta szempont?

Nézzük inkább azt, hogy mi az a nemzeti tulajdon. Nem, nem állami tulajdont jelent, a médiában az államosítás értelmetlen (egyelőre), hanem elvileg azt, hogy a tulajdonló cégek Magyarországon legyenek bejegyezve, vagy a konkrét médiaterméknél diktáló arc magyar állampolgár legyen. Vajon ez mennyiben nemzetbiztonsági érdek?

Mennyivel van inkább biztonságban Magyarország, ha a TV2, az Origo, a megyei lapok többsége nem (közvetve vagy közvetlenül) német kézben van, hanem magyar tulajdonban gyárt szennypropagandát, silány piaci tevékenységével az állampolgárok (= adófizetők) pénzét apasztva, a Népszabadság pedig nem svájci kézben van, hanem nincs? Kinek a stratégiai érdeke ez?

A nemzeti tulajdon gyakorlatilag olyan kormányközeli magánszemélyeket jelent, akik elvállalják a kormánypropaganda zökkenő- és ellenállásmentes terjesztését, cserébe a kormány tulajdonnal és mesterséges bevétellel honorálja őket a propaganda kollektív célpontjává alázott állampolgárok saját pénzéből.

A stratégia, magyarul hadászat katonai szakkifejezés, hadseregekre alkalmazzák, amelyeken belül az egyéni és csoportos szabadságnak nincs helye, a parancsot teljesíteni kell. A gazdaság “stratégiai ágazataiban” van olyan érdek, amely felülbírálhatja a szabadságot, hogy mennyire, az a kormány döntése. A sajtó alapelve azonban, amióta csak feltalálták, nem a parancsteljesítés, hanem a szabadság. Ezért nem szokták stratégiai ágazatnak tekinteni.

Ahogy Jefferson mondta: “Ha rajtam állna, hogy kormányunk legyen újságok nélkül, vagy újságjain kormány nélkül, habozás nélkül az utóbbit választanám.” Amennyiben a média stratégiai ágazat, az nem mást jelent, mint hogy a kormánynak van médiastratégiája. Az pedig, ezek szerint: megszüntetni a sajtó- és tájékozódási szabadságot, azaz általában a szabadságot, cserébe hülyére gazdagítani saját kegyeltjeinek és strómanjainak belső körét. Ez ugyan se nem nemzetgazdasági, se nem nemzetbiztonsági érdek, hanem ellenkezőleg, de igazán szép Orbántól, hogy bevallja.