Ez év áprilisáig nem érdekelt, hogy kicsoda Soros György. Annyit tudtam róla, mint egy átlagos tájékozottságú magyar, aki meg-megfordul a pénzügyi piacok körül, és érti is, hogy miről van szó. Nem szerettem Soros Györgyöt, mert azok az irányelvek, amelyeket ő az amerikai közéletben támogatott, távol állnak természetjogi szabadságelvű értékrendemtől.

Aztán a magyar kormány alattomos támadást intézett a Közép-európai Egyetem ellen, és az alapító Soros György az óta anyagyilkos hazaáruló békaember lett, afféle majdnem-mindenható ellenlábas, aki az ártatlan boci szemű magyarok és felkent kormányuk ellen áskálódik, sőt egymaga hoz romlást az egész Nyugatra, de már a Keletre is. Elkezdett érdekelni. Nem szerettem meg, de megértettem őt.

Soros György pénzemberként híres. A pénzügyi közvetítőrendszerben befutott pályája a XX. század egyik legfigyelemreméltóbb sikertörténete. Kalandosan túléli a zsidóüldözést és Budapest ostromát. Gyakorlatilag nincstelenül vándorol ki Angliába tizenhét évesen, majd a Londoni Közgazdaságtani és Államtudományi Főiskolán (LSE) filozófiát hallgat Karl Poppernél. Közben hordárként és pincérként dolgozik.

Tanulmányait 1954-ben fejezi be, utána kereskedelmi cégeknél vállal munkát, de a pénzügyi szolgáltatóiparba vágyik. A Singer & Friedlander magyar származású ügyvezető igazgatója segítségével lehet bankár. Először az F. M. Mayer tőzsdei kereskedője, majd a Wertheim & Company értékpapír-elemzője, végül az Arnold & S. Bleichroeder alelnöke lesz tíz év alatt. Itt hozza létre első hedge fundját részben saját megtakarításából, ami vezetésével négy év alatt a háromszorosára nő. Saját alapkezelőjét addig keresett 12 millió dollárjából 1970-ben alapítja meg, annak az óta is elnöke.

Soros-hvg

Vagyona értéke 2012-ben 19 milliárd, 2013-ban 19,2 milliárd, 2014-ben 23 milliárd, 2015-ben 24,2 milliárd, 2016-ban 24,9 milliárd dollár, 2017-re eléri a 25,2 milliárdot, amivel a világ huszonkilencedik leggazdagabb embere a Forbes magazin listája szerint. Önálló vállalkozásának induló tőkéje, az a 12 millió dollár, amivel a Soros Fund Management-et megalapította, jelenértéken 73,2 millió vagy 57,9 millió dollár volna a fogyasztói árindex, illetve a GDP-deflátor szerint számítva. Soros György tehát az önálló hedge fund alapításakor bírt vagyonát háromszáznegyvennégyszeresére vagy négyszázharmincötszörösére növelte negyvenhét év alatt.

Sikere titkának a reflexivitás-teória közgazdasági és pénzügyi folyamatokra alkalmazását tekinti. Az elméletnek elismert szakértője, sokáig doktori értekezést is akart írni róla az LSE-n, de erről lemondott. A reflexivitás-teória szerint vannak olyan okfolyamatok, amelyeknél az okozat visszahat az okra, tehát bizonyos hatóoksági összefüggések a természetüknél fogva önmagukat erősítik.

Az elmélet közgazdaságtani alkalmazásban azt jelenti, hogy szemben a klasszikus equilibrium-teóriával, miszerint a javak kínálata és kereslete közti egyensúlyozásban kialakuló árak nem hatnak vissza az alapvető közgazdasági okfolyamatokra, a reflexív teória szerint azok nagyon is érintik azokat. A pénzügyi üzemgazdasági gyakorlat számára pedig ez azt jelenti, hogy az üzleti körfolyamatokat a pénzügyi piacok reflexív policiklikussága erősíti, s ennek megfigyeléséből az elemző meglepően megbízható következtetéseket vonhat le azok várható alakulásáról.

Zseniális. Nem csodálom, hogy a féltudású magyar kormánykörök és ájtatos híveik számára vörös posztó Soros György személye és tevékenysége. Lenyűgöző tudásában saját sötétségük elítélését látják, sikere pedig éles kontrasztja kudarcos politikájuknak, ami leleplezi eredendő kicsinyességüket, szűklátókörűségüket és pitiáner arroganciájukat.

Az ostoba pedig, nem lévén mit mondania, gyűlölködik, személyeskedik, szemezget, mellébeszél, terel, hamisít, mutogat, fenyeget, alantas ösztönöket ébresztget, érzelmekre és tekintélyre hivatkozik, acsarog, lejárat. Így lesz számukra Soros Györgyből – aki nem mellesleg 1979 óta több mint 11 milliárd dollárt adakozott jótékony célokra, ebből 880 milliót csak a Közép-európai Egyetem megalapítására – anyagyilkos, náci-kollaboráns, világpusztító és hazaáruló békaember.

Lássunk csak néhány vádat, amit Soros György ellen fogalmaztak meg jellemgyilkos korteshadjáratuk során a kormányközeli médiaorgánumok ismeretelméleti vademberei!

A TV2 „Tények” című műsorszáma tudósítása szerint Soros György megölte volna az anyját. Nos, nem tudom, hogy milyen alternatív valóságban él a TV2, hogy alternatív tényeket közöl, az viszont biztos, hogy Soros György egy nem is nekik és nem is erről adott interjújában elmondott szavait alaposan kiforgatták. Az eredeti beszélgetés célja a befektető emberi arcának megmutatása volt, milyen ember is Soros György. Szó volt benne a szüleiről is, s arról, hogy az öreg korában betegeskedő édesanyja szenvedései megsokasodása után fontolgatta, hogy feladja az életet, amihez kérte fiai segítségét is. A pénzember elmondta, hogy nagyon fájt neki ez, de szavát adta az anyjának, hogy ha úgy kívánja, akkor segít neki meghalni, hogy ne kelljen többé szenvednie. Ebből lett a TV2-nél a „megölte volna az anyját” szalagcím. Meglehetősen undorító.

A kormányközeli véleményvezérek és sajtótermékeik köréből futótűzként terjedt el a Facebook-on egy másik Soros-interjú – természetesen célzatosan megvágott – változata, mint amit Soros György le akart tiltatni, s amiben szerintük bevallotta, hogy 1944-ben a német megszállás alatt Magyarországon a nácikkal kollaborált, hogy ő tudatosan erkölcstelen, és dönt romba országokat. Egyrészt ez az interjú, ami majd’ egy órás, nagyon részletesen és nagyon alaposan járja körül a témáit, főleg a pénzember életének és tevékenységének – hogy így mondjam: – „forró pontjait”.

Soros György még nem volt tizennégy éves, amikor a náci Németország hadereje megszállta Magyarországot 1944 márciusában. Az Edmund Veessenmayer birodalmi megbízott és szűk stábja által irányított, de a magyar állami közegek, intézmények és vállalatok által végrehajtott zsidóüldözés elől Soros Tivadar, György apja, úgy mentette fiait, hogy hamis keresztleveleket szerzett nekik, és egy a saját zsidó feleségét is bújtató magyar kormánytisztviselőre bízta Györgyöt, aki keresztfiaként mutatta be a fiút. Ez a hivatalnok is be volt osztva a zsidó vagyonok elkobzására, s ilyen „hivatali útjaira” magával vitte ál-keresztfiát is.

A kormánypárti vademberek szemében így lett Soros György hétpróbás náci-kollaboráns, zsidóüldöző, antiszemita gonosztevő. Gyanítom, tizennégy évesen ők a fegyvertelen iskolaigazgatónak nem mertek visszaszólni, de ítéletet mondanak valaki felett, aki ilyen idősen halálveszélyben volt. Meglehetősen undorító.

Soros Györgyöt egyébként világszerte gyűlölik a kormányok és a jegybankok, mert spekuláns, és ez a politikacsinálók szájában szitokszó. A kormányok és a jegybankok már csak ilyenek, gyűlölik a spekulánsokat, és magát a pénzügyi spekulációt is. Hírverésük világszerte célba veszi személyüket és tevékenységüket, főleg akkor, amikor a spekulánsok pillanatok alatt elintéznek egy devizanemet, államkötvényt vagy tőzsdeindexet.

A spekuláció azonban három kulcsfontosságú szerepet tölt be a pénzügyi piacokon. Először is, biztosítja a piacok folyamatos likviditását: az elsődleges piacokon mindig el lehet adni az újólag kibocsátott pénzügyi eszközöket, a másodlagos piacokon pedig mindig lehet kereskedni velük, mert mindig találni eladókat és vevőket, csak az árban kell megegyezni. Emiatt a pénzügyi eszközök likvid befektetések, szemben az ingatlanokkal vagy a műtárgyakkal, amelyek piaca sokkal lassabban működik, és olykor hetekig, hónapokig vagy akár évekig nem lehet pénzzé tenni egy-egy ilyen vagyonelemet.

Ugyancsak a spekulációnak köszönhető a pénzügyi piacok viszonylagos stabilitása: minél több spekuláns van egy piacon, annál inkább az alapvető közgazdasági tényezőknek megfelelően árazódnak a pénzügyi eszközök, s annál hatékonyabban lehet elkerülni a nagy rövidtávú árfolyam-ingadozásokat. A spekulánsok nagyon komoly tudással rendelkeznek, éber figyelmességgel kísérik figyelemmel és értékelik a pénzügyi eszközök kibocsátóit, s vesznek fel pozíciókat ítéletüknek megfelelően: letörve a túlárazott eszközök árát, felhajtva az alulárazottakét. A volatilitás csökkentésével tehát a hosszabb távú befektetőket kímélik meg a felesleges aggodalmaktól.

E két jótéteményük mellett a spekulánsok jelenlétének és tevékenységének köszönhető a pénzügyi piacok egy harmadik fontos értéke: az aktuális információ. Egy értéktőzsde azért jó lakmuszpapírja egy gazdasági rendszernek, mert a spekuláció által gerjesztett forgalom folytonos, a közgazdasági alapoknak megfelelő árjelzéseket ad az adott gazdasági rendszer valós állapotáról. Mivel a spekulánsok ugyanúgy játszanak az árak letörésére, mint a felhajtásukra, a spekulatív ügyletek adatai, amelyek a tőzsdén azonnal látszanak, pontos képet adnak egy gazdasági rendszer szereplőinek nyereségtermelő képességéről, vállalatvezetői teljesítményeiről, iparági helyzetéről, az állami beavatkozások tényleges közgazdasági hatásairól, és így tovább.

Miért gyűlölik őket mégis a kormányok és jegybankok? Mert a spekulánsok nem tisztelik az államok piactorzító gazdasági beavatkozásait. Nem törődnek azzal, hogy egy állam mit akar elérni – úgyse fogja –, ők könyörtelenül lecsapnak minden politikai machinációra, kegyetlenül kiváltva azok valós természetének következményeit. Így járt pórul a Bank of England és az angol font 1992-ben, a Banka Rosszija és az orosz rubel 1995-ben, valamint a Bank Negara Malaysia és a maláj ringgit 1997-ben. Ezt a három devizanemet többek közt Soros György rövidre eladása döntötte a padlóra.

A tanulság mégsem az volt, hogy értékálló fizetőeszközre van szükség a gazdaságok pénzügyi stabilitásához, ami szükségszerűen arupénzrendszert jelent, hanem az, hogy gonoszok a spekulánsok. Pedig csak a dolgukat tették, és leleplezték a szakszerűtlen, célszerűtlen és ostoba gazdaságpolitikákat: a kormányok fiskális és a jegybankok monetáris politikájának becstelenségét. Ha néhány nagy spekuláns nem ugrik azonnal, akkor sok ezer kicsi teszi ugyanezt pár nap vagy hét alatt – az eredmény ugyanaz: az állami beavatkozás a gazdaságba tönkretett életeket, vállalkozásokat, egész társadalmakat.

Soros György mégis a spekuláció szabályozására hív fel. Képmutató? Igen. Eddig a védőbeszéd, most jön a vádirat. Soros György nagyon jól tudja, hogy a sok spekuláns jelenléte és tevékenysége a pénzügyi piacok stabilitásához, a volatilitás csökkenéséhez és a likviditás javulásához vezet, illetve mind tökéletesebb makrogazdasági indikátorrá teszi a tőzsdéket. Ha csökken a volatilitás, ha nem ingadoznak az árfolyamok olyan nagyokat, akkor minden spekuláns több munkával fog kevesebbet keresni, az emberi természet pedig épp arra van bedrótozva, hogy lehetőleg minél kevesebb erőfeszítéssel jusson a lehető legnagyobb hozadék birtokába.

Ha fel lehet használni az állam kényszerítő erejét arra, hogy távol tartsa kicsik millióit a pénzügyi spekulációtól, akkor a kisbefektetők rá lesznek utalva az olyan nagy befektetési szolgáltatókra, amelyek nyernek az állami szabályozással, továbbá befektetéseik sem lesznek olyan biztonságban hosszú távon, mintha sokkal többen kereskednének az adott piacon. Ha a kicsik is a nagyok kalapjába tehetik a pénzüket, akkor bár nagyobb rövid távú nyereséget lehet elérni, de hosszú távon a tévedés nagyobb kockázata miatt a bukás veszélye is megnő.

Soros György elég okos, mi sem bizonyítja jobban, hogy a semmiből vált a világ huszonkilencedik leggazdagabb emberévé. Neki nincs félnivalója. A többiek azonban nem ilyen kiválóak, számukra hosszú távon veszélyes lehet egy ilyen játszma.

Ha valamiért feddést érdemel Soros György, akkor az a népgazdaságokra nehezedő és egyre fokozódó piactorzító állami beavatkozások támogatása. Ezt remekül el lehet adni a bamba tömegnek azzal a maszlaggal, hogy az ő érdekeiket szolgálja, de valójában csak azokat a kormányközeli csókosokat gazdagítja, akik kikönyökölnek maguknak ilyen intézkedéseket. Minden olyan intézkedés ugyanis, ami szabályozással és adóztatással gátolja új, kicsi gazdasági szereplők – ha úgy tetszik: start-up-ok – piacra lépését, vagy meglévőkre hárít elviselhetetlen terheket, destabilizálja az így megháborgatott piacgazdaságot.

Ezen ugyan egy spekuláns szépen tud keresni, meg más kormányzati csókosok is kasszíroznak, de valójában egyre távolabb kerül a gazdaság és vele a társadalom öncéljától, az ember boldogulásától és virulásától, míg szépen el nem jutunk a totalitárius fasiszta diktatúráig, ahol ugyan névleg még létezik a magántulajdon, de valójában már csak az állam és az általa kinevezett hivatásrendi elöljárók diszponálhatnak felette.

Soros György már nyolcvanhét éves. Ő már középtávon halott. Ő viszont nem az emberiség, nem az ember. Az ember él, és élni akar. Ahhoz, hogy éljen, cselekednie kell, ahhoz, hogy cselekedjen, tudnia kell, ahhoz, hogy tudjon, szabad elmére van szüksége, különben a tudás urainak rabszolgája marad egész életében, ami nem lesz más, mint kicsit komplexebb vegetáció. Az élet és a virulás közege viszont a szabad magántulajdonosi piacgazdaság és a szabad polgári társadalom, nem pedig az a fasiszta diktatúra, amit kormányaink ránk kívánnak erőltetni hol lila (progresszív), hol vörös (szocialista), hol zöld (ökológus) , hol kék (konzervatív), hol meg narancssárga (néppárti) színek alatt.

Kedves Soros Úr! Ön nagyszerű elme! Emberbaráti tetteiből arra következtetek, hogy jószívű ember is. Hagyja másnak is, hogy olyan sikeres legyen, mint Ön lett. Hagyja a fasisztoid progresszívakat és szocialistákat! Jöjjön, legyen Ön is az, aki: kereskedő, aki él és élni hagy másokat.