Az egyik legkapitalistább döntés, amit életünkben hozunk: a gyerekvállalás. Mindannyian ugyanazt a kérdést tesszük fel: Megéri? És megéri hosszú távon is? Bár több összetevőből is áll a válasz – vágyak, szokások, hagyományok, vallás, női életút -, van két nagyon fontos, de kevésbé tárgyalt szempontja a döntésnek.

Mennyire jó gyereknek lenni? Mennyire jó szülőnek lenni?

Sokakat tart vissza (a következő) gyerek vállalásától az a tapasztalat (akár saját, akár másé), hogy mennyire nem érdekes a gyerek sorsa akkor, ha már megszületett. Demográfia kipipálva, az egészségét, fejlődését, oktatást biztosító körülmények már érdektelenek.

Mire volna szükség?

Születésüktől tizennyolc éves korukig kipihent, jól fizetett, szakmailag jól képzett szakemberek kísérjék a gyerek fejlődését. Szakmától függően a mostani helyzethez képest drasztikusan nagyobb létszámra, kevesebb kötelező munkaidőre, jóval nagyobb fizetésre, sokkal jobb munkakörülményekre, kisebb bürokráciára stb. van szükség ezekben a szakmákban:
védőnő, gyermekorvos és szakorvos, ápoló, bölcsődei alkalmazottak, óvónők, pedagógusok, fejlesztőpedagógusok, az előbbiek munkáját segítő alkalmazottak, stb.

Könnyen elérhető legyen egészségügy és oktatás minden gyerek számára, akkor is, ha kisebb-nagyobb problémákkal küzd. Legyen mindegy, hogy a gyerek hol és milyen családba született: az állam biztosítsa, hogy kivétel nélkül mindegyikük testileg-szellemileg a lehető legtöbbre vihesse.

baba-hvg

Legyen sokféle iskola. Legyen alap, hogy az utolsó tanyán élő, fogyatékosnak született gyerek is megkapja a fejlesztést, a zsákfaluban élő nyelvzseni a különtanárt, a speciális betegséggel küzdő az államilag megszervezett utazást a kezelésre. A szülők valóban elérhető segítséget kapjanak, ha nevelési problémák, családi gondok merülnek fel, ha tanácstalanok, ha egyedül érzik magukat.

Mennyire jó dolog Magyarországon élni, mennyire kiszámítható a jövő, a fizetés?

Feszült társadalmi helyzetben, “háborúban”, folyamatosan felbukkanó fenyegetések között az ember kétszer is meggondolja, hogy hosszabb távra belevág-e valamibe, amiből nem lehet később kiszállni. Lehet, hogy választást nyerni könnyebb a folyamatos harccal, de a gyerekneveléshez nyugodt, csendes, unalmas és kiszámítható környezet kell. És olyan, ahol a szülő anyagi bevétele nem az aktuális állami könyöradományoktól (juttatásoktól, kedvezményektől) függ, hanem elsősorban a saját keresetétől.

A munkahelye és a fizetése pedig ne az államtól függjön, még közvetve sem (ld. “céges különmegállapodások” az állammal). Mert ki tudja, hogy meddig marad meg a könyöradomány meg az állami / félállami munkahely? Persze jó motiváció úgymond megfelelő helyre szavazni emiatt. De még azok, akik “megfelelő módon állnak hozzá” az aktuális kormányhoz, ők is bizonytalanok abban, hogy egy “gyerekfelnevelésnyi” időtávban mi minden történhet velük.

Sokkal jobb egy olyan országban élni, ahol munkahelyek sokasága közül lehet válogatni, egyszerű vállalkozni, és lehet nem törődni politikával, állammal. Jobb – és egyben sokkal takarékosabb -, ha a gyerekesek elsöprő többsége önerőből, igen, a piaci jövedelméből gond nélkül eltartja a gyerekeit (lásd: kivándorlók), és csak a szegényebbek és speciális helyzetbe kerülteknek kell külön állami anyagi segítséget nyújtani a megélhetéshez – de ők meg is kapják.

Hány gyerek fog születni Magyarországon?

“A magyar állam az elmúlt években 1350 milliárd forinttal költött többet családpolitikai intézkedésekre 2010-hez képest” – jelentette ki Lázár János. Lássuk, milyen eredménnyel:

gyerek-ksh

(Forrás: KSH)

Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező években növekedni fog a születésszám a frissen bejelentett kedvezmények miatt, de várhatóan ugyanezzel a hatékonysággal: milliárdos ráfordítás által  pár százzal, egy-két ezerrel több gyerek fog születni, több nem. Pocsék befektetés.

El kell kezdeni másképp viszonyulni a kérdéshez. Vegyük tudomásul, hogy a gyerek nem a megszületésével, hanem a magas színvonalú oktatással, fejlesztéssel, egészségügyi ellátással válik 18 éves korára versenyképes, értéket előállító munkaerővé. És mivel kevés gyerek születik, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy akár egyetlen gyerekről is lemondjunk: mindegyikükből a legtöbbet kell kihoznunk. De ha hajlandóak vagyunk erre, versenyképes, gazdag és irigyelt hellyé fog válni Magyarország.

És nem kell győzködni a szülőket, hogy vállaljanak több gyereket. Mert megéri.

(Fotó: hvg.hu)