Elég döbbenetes történetről számolt be a Magyar Nemzet, amelyből kiderül, mennyit ér a magyar jogállam, mit gondol a kormányzat önmagunk és tulajdonunk birtoklásáról, és az is, hogy van még rosszabb, mint amikor az állam ki akarja sajátítani a tulajdonunkat: az, ha nem akarja kisajátítani.

Él egy fiatal pár Röszkén, közvetlenül a határkerítés szomszédságában, de sok örömük nincs az ottani életben: egy nemrég üzembe helyezett újítás ugyanis hiperérzékenyre van állítva,

az akár már szélfújástól és a rászálló madaraktól is beinduló “okoskerítés” nyolc nyelven mondja el a határsértésre készülő migránsoknak, hogy ne kövessenek el bűncselekményt, és ne másszanak át a kerítésen.

A riasztórendszer éjjel is működik természetesen, így a pár az éjszakai órákban is meghallgathatja, amint a magyar állam nyolc nyelven arra szólítja fel a migránsokat, az arra repülő madarakat, valamint a szelet, hogy sürgősen fáradjanak az EU által egyébként kifogásolt tranzitzónába.

A lap néhány napja arról számolt be, hogy a helyiek április óta tartó könyörgése nyomán (figyelem! az ilyesmiért ma könyörögni kell!) az üvöltő hangszórót lekapcsolták, most viszont kiderült, hogy a Felszabadulás utca lakói csak ideiglenesen szabadulhattak fel: a 491 méteren szünetelő lakosság-idegesítés hamarosan folytatódik, most “csak finomhangolásról, azaz átmeneti időszakról van szó.”

kerítés-hvg

Finomhangolás? És mi lesz utána?

Lágerekben meg Guantanamón boldogították a politikai foglyokat azzal, hogy nincs se éjjelük, se nappaluk, bármikor felüvölthet egy hangszóró vagy egy fegyőr, és akkor talpon kell lenni, különben az ember még rosszabbul jár. Az ilyen zárt világokon kívül az effajta tortúra elképzelhetetlen. Az meg különösen, hogy a pro forma (még) demokratikus legitimációval bíró kormányzat arról biztosítsa az érintetteket, hogy pont le vannak szarva.

Ez így nem szó szerinti idézet, de a lényeget visszaadja. A Magyar Nemzet beszámolója szerint a Felszabadulás utca lakói a zajon kívül leginkább azon vannak kiakadva, hogy a rendőrség (!) úgynevezett közérdekű használati jogot jegyzett be a házukra és a telkük felére, jelentős értékvesztést eredményezve mindkettőnél.

De hol van ebben az egészben a közérdek?

Felmerült tehát a kisajátítás kérése, de ezt a kormányhivatal kilőtte, mondván, nem sérült a használati joguk, ezért a helyiek meg sem állnak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáig. A rendőrség pedig négyoldalas levelében azt írta: az ingatlan

“tényleges igénybevétele” nem valósult meg, magyarul nem építettek rá semmit a hatóság emberei, nem közlekednek ezen a területen, és nem is tervezik ezt. Indoklásukban megjegyzik: “az önök által tapasztalt hatások a környező ingatlanok igénybevételéből fakadnak, emiatt a kisajátítás törvényi feltételek mellett nem volt lehetséges”.

Ja, és a legszebb: a válaszban kétszer is a levélírók képébe mondják, hogy nekik bizony tudniuk kellett róla, hogy a környék “jelentős mértékű migrációs nyomás alatt áll.” Na most ezt pont ők nagyon is tudták, hiszen utcájuk, házuk környéke a menekülthullám tetőzése idején teljes átjáróház volt (most a migrációs ügy kormányzati kezelésébe ne menjünk bele). Végül a rendőrségi levél azzal búcsúzik:

A Magyarország védelme, mindannyiunk érdeke ügyében tanúsított szíves türelmüket és megértésüket ezúton is köszönöm.

Foglaljuk akkor össze, hogyan tekintenek alattvalóikra, a röszkei Felszabadulás utca lakóira a kormányhivatalban és a rendőrségen:

  • valójában nem az övék a házuk, a nyugalmuk és az életük, hanem a miénk, hiszen mi bármikor bejegyezhetünk közérdekből bármit az ingatlanjukra;
  • ez akkor is így van, ha mi ott nem tervezünk semmi különöset, se építést, se semmit, de azért bármikor jól jön az a használati jog;
  • tessék szépen elfogadni, hogy bármely “környező ingatlan” érdeke előrébb való, mint a sajátjuké;
  • amit mások “igénybe vesznek”, azt el kell fogadni, türelemmel, megértéssel;
  • a közérdek az, hogy legyen a nyolcnyelvű, legfeljebb kicsit letekerünk a Volume gombon;
  • ők tehetnek az egészről, miért nem költöztek el máshová.

Ez utóbbi érv egyébként a személyes kedvencem, ugyanezt halljuk, ha bulinegyedben élő lakók panaszkodnak a rájuk/alájuk telepedett, később érkezett hangos kocsmákra, hogy hát akkor mér’ nem húznak el onnan, látják, hogy bulinegyed?

A tulajdonjog semmibe vétele, az engedelmes alkalmazkodás és a beletörődés elvárása pontosan tükrözi, milyen kádárista mocsárrá süllyedt ez az egész, amiben élünk. És mindig van, ami miatt tűrni kell: a nép érdeke, a nemzet érdeke, Magyarország védelme.

Magyarországot tényleg meg kell védeni. De nem a szír menekültektől, hanem saját kormányától.

(Fotó: hvg.hu)