Ha vásárolok egy részvényt 10.000,- Ft-ért, aminek az árfolyama kisvártatva 11.000,- Ft-ra emelkedik, akkor van-e 11.000,- Ft-om? Nincs. Volt 10.000,- Ft-om, amit odaadtam egy részvényért, tehát most nincs 10.000,- Ft-om, de van egy részvényem, amit, ha akarok, épp eladhatok 11.000,- Ft-ért.

Tegyük fel, hogy a részvényem árfolyama 11.000,- Ft-ról visszaesik 10.500,- Ft-ra, és ekkor eladom. Vesztettem 500,- Ft-ot? Nem. Nyertem 500,- Ft-ot. Volt 10.000,- Ft-om, amit odaadtam egy részvényért, tehát nem volt többé 10.000,- Ft-om, de volt egy részvényem, most pedig a részvényemet odaadtam 10.500,- Ft-ért, tehát nincs részvényem, de van 10.500,- Ft-om. A pénzkészletem nőtt 500,- Ft-tal, a részvénykészletem pedig csökkent egy darab részvénnyel.

Aki eladta nekem a részvényét, nyert? Nyert, mert ha nem lett volna fontosabb neki eladnia a részvényét, akkor nem tette volna, tehát valamilyen java csak származott a cseréből. Én nyertem a részvénnyel? Nyertem, mert ha nem lett volna fontosabb nekem megvennem a részvényt, akkor nem tettem volna, tehát valamilyen hasznom csak származott a cseréből. Nem az 500,- Ft-ra gondolok, hiszen amikor a részvényt vettem, én is pont annyira tudtam, hogy miként változik az árfolyama, mint az, aki eladta nekem azt.

forint-hvg

Amikor eladtam a részvényem, nyertem? Nyertem, mert ha nem nyertem volna vele, akkor megtartottam volna, tehát valamilyen hasznom csak származott a cseréből. Aki megvette, nyert? Nyert, mert ha nem nyert volna vele, akkor nem veszi meg, tehát valamilyen haszna csak származott a cseréből.

A történelem és a közgazdaságtan sem ismeri a “mi lett volna ha…” kezdetű kérdéseket. Egyszerűen nem lehet velük mit kezdeni, hiszen olyan dologra kérdeznek rá, amire nem lehet válaszolni. Aki azon kesereg, hogy 11.000,- Ft-ért is eladhatta volna a részvényét, s most úgy érzi, hogy veszített 500,- Ft-ot, beleesett a “mi lett volna ha…” tévedésébe, és a jelenbeli tudását vetíti vissza a múltba, hibáztatva tegnapelőtti önmagát, esetleg azt a befektetőházat, amire a megtakarításai kezelését bízta.

A jelenbeli tudás múltba képzelése nem közgazdasági és pénzügyi kategóriák. A lélektan tud mit kezdeni az önváddal vagy bűntudattal, amit a múltbeli események és tettek jelenbeli értékelése válthat ki az időközben megváltozott tények mibenlétének megismerése által.

Érdemes ezt szem előtt tartani, amikor a piacok változásait szemlélve elönt a méreg, hogy ezt vagy azt az eseményt, hogyan nem láttam előre, hiszen olyan nyilvánvaló volt. Nem volt. Most az. Nem véletlenül ajánlják a spekuláció mesterei, hogy ha egy pozíciót a befektető lezár, egy ideig ahhoz az eszközhöz ne térjen vissza. A vagyonkezelés tartogat elég izgalmat anélkül is, hogy bosszankodásra pazarolnánk az időnket. Örüljünk inkább annak az 500,- Ft-nak.

(Fotó: hvg.hu)