CEU-ügyben sok elemzés jelenik meg, és legtöbbjük helyesen meg is látja benne az oroszok keze nyomát. Még érthetőbbé válik a helyzet, ha megnézzük ennek a kiugrott KGB-ügynöknek az előadását a fellazítás, felforgatás természetéről. Remekül mutatja, hogy anno a KGB és a Szovjetunió hogyan működött, és a KGB eminense, Putyin hogyan alkalmazza ma is ezeket a technikákat. A felforgatás menetrendje az alábbi séma szerint zajlik:

ábra 3

Az előadás ’83-as, tehát inkább a hidegháborús szembenállásra van kihegyezve, de a forgatókönyv nem csak országok között, hanem országon belül is működő hatalomtechnika. A videó megtekintése után sokkal jobban érthető egy sor, a világban zajló folyamat, és a hazai helyzet is.

A szemben álló felek egymás ellen folyamatosan fellazító, felforgató tevékenységet folytatnak, ami nagyobb részt legitim tevékenységeken keresztül történik. A nyitott, szabad országok ebben hátrányban vannak, mert a szólásszabadság, tanszabadság, egyáltalán a szabadság utat biztosít az ellenséges eszméknek és tevékenységeknek is. Manapság leglátványosabb példa erre a vallásszabadság védelme alatt a legsötétebb iszlamista kultúra behatolása a nyugati társadalmakba.

Persze nemcsak az oroszok ismerik ezeket a technikákat, a Nyugat is alkalmazza ezeket. Jól is jött egy kis Szabad Európa Rádió, nyugati irodalom, kultúra, mikor a szovjet igát nyögtük. A hatvanas években elég volt megnézni egy Nyugatról származó áruházi katalógust, és mindjárt meginoghatott sokaknak a szocializmus felsőbbrendűségébe vetett hite. De milyen jól jöttek a Soros alapítványok a nyolcvanas években, melyeken keresztül behatolhatott a kommunistaellenes liberális ideológia, ösztöndíjaival tanulhattak, kiképződhettek a „Nyugat ügynökei”, többek között a Fidesz-fiúk is.

Nos, aki ezzel a hatalomtechnikával tisztában van, az azzal is tisztában van, hogyan lehet ellene védekezni. Putyin és Orbán számára a külföldről támogatott civil szervezetek, vagy a liberális eszméket terjesztő CEU, vagy egyéb kulturális intézmény ellenség, felforgató, destabilizáló eszköz. Mindegy, hogy valóban egy külföldi hatalom áll-e mögötte vagy sem, az ő hatalmukat veszélyezteti, tehát ezeket semlegesíteni kell. Vagy akár meg is szűntetni. A CEU-val viszont nagyon elmérte magát Orbán.

A CEU mögött Soros áll, Soros demokrata, Hillary nagy támogatója volt, ergo Trump ellenfele. Úgy gondolta tehát, hogy szabad teret kapott a Soros-érdekeltségek kiszorítására.

PutyinOrbán-hvg

Csakhogy a CEU csupán az egyik eleme annak az amerikai egyetemi hálózatnak, amely hasonló módon világszerte működik, és a liberális demokrácia eszméjének a terjesztője, tehát a CEU meglékelésével nem csak egy milliárdos hobbijachtját támadtuk meg, hanem magát a haditengerészetet, amiről Orbán nyilván vissza fog pattanni. És vele együtt mi is. Sajnos.

Nézzük meg a 20. századi magyar történelmet a fenti forgatókönyv szemüvegén át. Az első világháborút követő normalizálódás már nem liberális demokráciában történt, hanem egy erősen limitált demokráciában. Ma ezt illiberálisnak neveznénk. Annak oka, hogy nem demokrácia lettünk, szerintem az, hogy már akkor demoralizált volt a magyar társadalom. Ha ezt lehet fokozni, akkor fokozta a két világháború közötti zsidó vagyonok elrablása állami keretek között, következményként beleszaladtunk egy újabb háborús vereségbe és a holokausztba. Ekkor a moralitás világítótornyainak tartott történelmi egyházak is lenullázták magukat erkölcsileg.

Ezért a séma első elemén, a demoralizáción már régen túl vagyunk. Ez az oka annak, hogy minden destabilizációs szándék átmegy rajtunk, mint kés a vajon. Legjobb példa 1957. május elseje. A rövid lefutású válság és megszállás után azonnal köszöntöttük a „megváltó, rendteremtő vezért.”

Régóta a destabilizáció-válság-normalizáció hármas mókuskerekében pörgünk, mivel a normalizáció soha nem egy polgári demokráciát jelentett, hanem egy „megváltó vezér” rendteremtését.

A mókuskerékből való kiszállást utoljára az önkéntes és nyugati rásegítésű destabilizáció és a válságot követő rendszerváltás jelenthette volna, de a rövid liberalizálódást, kezdődő polgárosodást, piacgazdaságot, könnyen, még csirájában eltaposta a „Vasháromszög”(© by Széky János) válaszcsapása.

Persze belefutottunk a menetrendszerű válságba, ami után megválasztottuk az újabb „megváltó vezért”, aki az oroszok helyett végigvitte a felforgatás forgatókönyvét, elvégezte a piszkos munkát, és most a ’90-ben ölünkbe pottyant szabadságot készül átnyújtani tálcán az orosz medvének. Ehhez képest a CEU-ügy nem is olyan fontos.

(Fotó: hvg.hu)