Atzél Mária minapi Versenyt és demokráciát kérek a Momentumtól! című posztja több gondolatot is ébresztett bennem. Belekezdtem egy hozzászólásba, de időközben rájöttem, mondanivalóm meghaladja egy komment lehetőségeit, ezért írok egy teljes bejegyzést.

Alapjában véve egyetértek abban, hogy új választási rendszerre van szükségünk. Vannak ugyan fenntartásaim a listás választással kapcsolatban, de ha abban maradunk, a szlovák választási rendszer jó kiindulási pont. Hozzátenném azonban, hogy a bejutási küszöböt le kellene vinni arra a szintre, ami egy képviselő bejuttatásához szükséges, és ha egy párt egyetlen képviselője is eléri azt a szavazatmennyiséget, akár egyedül is juthasson be.

Tudom, a magasabb bejutási küszöb arra szolgál, hogy a hatalom stabil és kormányzóképes, a parlament meg döntésképes legyen, csakhogy az eddigi tapasztalat azt mutatja, a tömbösödés hatalomkoncentrációhoz és a választói érdekek háttérbe szorításához vezet. Elismerem, az eltörlésének van kockázata, ugyanakkor el kell érni, hogy – legalábbis eleinte – minden igény és minden szempont megjelenhessen és képviseletet kaphasson.

A cikkben szereplő egynémely feltétellel azonban vitatkoznék, és elmondom azt is, miért.

A cikk hozzászólójával egyetértve én is nehezen tudom elképzelni, hogy 5-6-10-20 párt 199 képviselőjét megfelelően át lehet világítani, de ez a feltétel különben is aggályos. Ha egy képviselőjelölt ellen vizsgálat folyik korrupció gyanújával, nyilvánvalóan nem felel meg a jelölttől elvárható erkölcsi követelményeknek. Semmilyen feltétellel nem lehet azonban kizárni bárkit állampolgári jogaiból, akire nem bizonyítottak bűncselekményt, vagy legalábbis nincs folyamatban bűnügyi vizsgálat ellene. A jogállami normákat nem sérthetjük meg „magyar sajátosságok” esetén sem.

urna-hvg

Ugyanez vonatkozik az állami vagy államhoz köthető munkakörökre is, ezekben ugyanis nincs semmi kivetnivaló. Nem kifogásolható az sem, ha egy cég állami vagy EU-s tendert nyer, támogatáshoz vagy megbízáshoz jut. Más eset, ha ehhez korrupció vagy csalás útján jut, ami bűncselekmény, tehát magában is kizáró tényező, felesleges külön előírni.

Az eddigi politikai elitet jórészt én is leszerepeltnek tartom, de az a felvetés, hogy ha valaki valamely pártban vagy párt mellett tevékenykedett, ezt legyen kötelező beírni az önéletrajzába, olyan, mintha valamilyen kompromittáló adat nyilvánosságra hozását követelnénk. Egy új választási törvényben erős hangsúlyt adni annak, hogy aki pártban politizál, párttal együttműködik, legalábbis komolyan kétségessé teheti az illető tisztességét, nem szerencsés. Sok politikus egyébként maga is beleírja az önéletrajzába, hol, milyen színekben politizált, hiszen ezzel éppen tapasztalatáról tesz tanúbizonyságot.

Tény, hogy a magyar politikai kultúra elég alacsony szinten áll, és én is, sokakkal együtt, szeretnék ebben változást látni. Bele kell azonban nyugodnunk, hogy ez adminisztratív módon nem megy. Normális körülmények között felesleges a pártokat arra kötelezni, hogy tegyék elérhetővé programjukat, és vegyenek részt a vitákon, hiszen mindez alapvető érdekük, ezekkel tudják meggyőzni a választókat, hogy érdemes rájuk szavazni. Elő lehet írni mindezt, de sok értelmét nem látom.

Van valami haszna, ha a pártok 10-20 pontos programja arról szól, ki hány havi nyugdíjat ígér, mennyivel emeli a minimálbért, és milyen összegű feltétel nélküli alapjövedelmet vezet be kormányra kerülése esetén? Van értelme egy olyan országban előírni a program közzétételét, ahol a tervekről ejtett egyetlen szó nélkül is kétharmadot lehet szerezni?

A választás is csak egy verseny, akárcsak a piac. Egy vállalkozó is azt keresi, hogy jár a legjobban. Ha ehhez a vásárlót kell „lekenyereznie” jó és olcsó termékkel, kényelmes, és hatékony szolgáltatással, megtalálja a módját. Ha a sikerhez a politikai elittel kell jóban lenni, annak is. Ha a választó igényt tart programokra, ha elvárásai vannak, a párt ki fogja szolgálni, mert ezzel érheti el célját, a kormányra kerülést. Ha viszont a választó életét és vérét ajánlja kedvenc pártjának, és bármit elnéz neki, legyen az barátságtalan, ártalmas – akár neki magának is – vagy törvénytelen, a politikai párt ehhez is alkalmazkodni tud.

Mit ér egy pártprogram, ha elég azt mondani a választónak, szavazz rám, mert különben ők kerülnek hatalomra, és akkor összedől a világ, ahogy ez az utóbbi évtizedben zajlik? És ki olvassa el a kötelezően megírt pártprogramot, ha a választónak nincs igénye rá?

Mélységesen egyetértek vele, hogy új, igazságosabb és arányosabb választási törvényre, rendszerre van szükségünk, de ezen túlmenően rossz hírem van: ahhoz, hogy a pártok változzanak, először nekünk, választóknak kell változnunk.

(Fotó: hvg.hu)