Vegyünk két söripari céget. Az 1864-ben alapított egyiknek legyen 70 országban 76.000 alkalmazottja, és főzzön 165 üzemében 250 féle sört. A másik legyen egyetlen főzdéjében 140 emberrel dolgozó helyi kisvállalat, 5 terméket kínálva 2014 óta. Az egyiket nevezzük Heinekennek, a másikat Csíki Sörnek.

Most vigyük a kettőt a vásárlóközönség ítélőszéke elé. Aki itt nyerni akar, rendesen viselkedik: a fogyasztók nem szeretik az ijesztő termelőket. Minden joghatósági területen egyhangú döntés születik. Minden üvegnél új eljárás indul. A peres felek önként állnak bíróság elé, érvelnek és bizonyítanak. Pénzükkel a bírák már első fokon jogerősen döntenek. Fellebbezésnek helye nincs. Valaki egyiknek, valaki a másiknak ad igazat. A mai pervesztesből holnap pernyertes lehet. A törvény az élet és a boldogság.

Történt azonban, hogy a Heineken egy másfajta ítélőszék elé vitte versenytársát. Ott azzal vádolta meg, hogy romániai leánycége egyik, Csíkszék román nevéről „Ciuc”-nak elnevezett sörének nevére és megjelenésére kísértetiesen hasonlít a más alakú és színárnyalatú üvegben, más betűtípussal, más nyelven, más szövegiránnyal és elrendezéssel felmatricázott Csíki Sör. Szerintük a süketnek is hallania és a vaknak is látnia kellene, hogy a „Ciuc” (ejtsd: csucs) és a „Csíki Sör” márkanevek annyira rímelnek egymásra, hogy még egy középszerű egynyári popslágerben is ciki volna együtt szerepelniük – tudják, az olyanban, aminek minden sora végén ott horzsol a fogalmazásgátolt szövegíró izzadt „már”-ja.

csikisor-mti

Természetes és helyes, ha egy vállalkozás nyereséget akar termelni. Nyereség nélkül nem fizethetné ki hitelezőit, beszállítóit, munkavállalóit és befektetőit, nem folytathatná a termelést, nem kínálhatná termékeit a fogyasztóknak, s mindenkinek rosszabb lenne. Egy háborítatlan szabad piacon ennek az a módja, hogy versenytársainál jobb és olcsóbb sört főz, ami a vevőknek is kedvesebb. Az okos sörfőző magyarul szól a székelyhez, románul a románhoz, németül a szászhoz, mert mindenki szereti, ha érti az üzletfelét: ettől elégedettebb lesz. Így jobb a hangulat, az évek alatt pedig szokássá válik a kedves viselkedés. Így teremt békét a szabad piac még a puskaporos hordókban is – pedig mindenki csak az önérdekét követi.

Ebbe az idillbe azonban túl sokszor rondít bele egy külső erő, az állam kényszerítő hatalma. Ezt nagyon szereti a maga javára kihasználni minden, a piacát a kicsiktől féltő nagyvállalat. Mivel ezek több embert foglalkoztatnak, nagyobb forgalmat bonyolítanak, s így több adót is fizetnek, a lusta állam is szívesebben fogad rájuk, mint a kicsikre. Így lehetséges az, hogy olyan jogszabályokat alkotnak, amelyek az új versenyzők piacra lépését gátolják, és olyan eljárásmódokat követnek, amelyek kedveznek a társadalmilag hasznosabbnak tekintett nagyoknak.

Az államok ősi kohászati hagyományaihoz visszanyúlva most a marosvásárhelyi táblabíróság csinált fából vaskarikát: koholt jogerős ítéletet arról, hogy közösségi szakhatósági állásfoglalás ide vagy oda, amit nem lehet összetéveszteni, azt igenis össze lehet téveszteni, s ezért kegyetlenül el kell pusztítani a csíkszentsimoni sörfőzdét annak minden termékével együtt.

A nyilvánosság az óta is a tünettel van elfoglalva, s nem a bajjal. Bojkottot hirdetnek a Heineken ellen, amire már egy ellenzéki országgyűlési képviselő is felszólított, de ezzel legfeljebb csak azt érik el, hogy a Heineken magyarországi leányvállalatának két üzemében 500 dolgozó állása kerül veszélybe. A fenevad ellen azonban, ami lehetővé tette egy lusta termelőnek, hogy kerülőúton bánjon el egy versenytársával, alig emel szót valaki.

Mint majdnem minden esetben, amikor a gazdaságban történik valami, aminek a józan ész és erkölcs szerint nem szabadna megtörténnie, a bűnös nem a piac, hanem a piacot erőszakkal háborgató állam. A piac ugyanis olyan, hogy elfér rajta a Heineken is 250, meg a Csíki Sör is ötféle termékével. Mégis belőle lesz mindig a bűnbak, hogy a bűnös tovább tetszeleghessen a szeplőtelenül fogantatott védelmező szerepében.

Ki csinálta a sörpuccsot? A piac vagy az állam? Ki issza meg a levét? Mi, a fogyasztók, akik eddig örömmel töltöttük meg a poharunkat azzal, amit mi elég jónak találtunk magunknak. Mostantól keserűbb lesz az ital, de nem a több komlótól és élesztőtől. Keserűbb azért, mert egy intézmény mindenkinél jobban akarja tudni, hogy mit, mivel és hogyan lehet összetéveszteni.

Mi azonban nem tévesztünk össze semmit semmivel. Főleg nem a békés piacot az erőszakos állammal. Mi? A közjóért? Hát, nagyon jó lehet most annak az elbocsátás előtt álló 140 közembernek.

(Fotó: MTI)