A széndioxid-üvegházhatáson alapuló globális felmelegedés elmélete egy tarthatatlan hazugság. (…) Az, hogy az emberi tevékenységnek valami köze lenne a jelenlegi enyhe melegedéshez, nem bizonyított.” (Miskolczi Ferenc klímakutató, a NASA volt szakértője)

 

Ez a blog, ahogy a dolgok mostanában Washingtonban állnak, nem sokat fogja dícsérni az új amerikai elnököt (eddig se tette), de az, hogy végre fellép a globális klímaváltozás fetisizálása ellen, megér egy piros pontot. Lehet a dolgot úgy látni, hogy Trump “a tudománynak” üzent hadat, “az igazságot” akarja elhallgattatni, de valószínűleg inkább arról van szó, hogy a szövetségi erő- és energiaforrásokat megpróbálja elsősorban kevésbé kétséges ügyekre és intézményekre fordítani.

Még napokkal a (teljesen jogos) menekültügyi tiltakozáshullám előtt teljesen indokolatlan hisztéria hullámai érték el a mainstream médiát: Trump elől biztonságba kell helyezni a szigorúan tudományos klímaadatokat, különben elvesznek, és akkor mi lesz. Aztán persze kiderült, hogy nem tűnt el az Obama-éra klímaváltozási oldala, csak átmigrált egy archív oldalra, ahogy egyébként el is volt tervezve.

Az új fehér házi oldalon pedig felbukkant egy “America First Energy Plan“, amely röviden csak annyit vázol fel, hogy a külföldi olajfüggőség leküzdésére az új vezetés hadat üzen a “káros és felesleges” regulációknak, belevág a hazai palaolaj- és gázkitermelésbe, visszatérés várható a “tiszta széntechnológiához”, miközben továbbra is fontos a levegő és a víz védelme, ennek keretében pedig átstrukturálják a szövetségi környezetvédelmi ügynökség (EPA) tevékenységi fókuszát, első lépésként utasításba is adták, hogy az EPA törölje eddigi, az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos oldalait.

Trump-CNN

Ez utóbbi egyáltalán nem tudományellenes és környezetvédelem-ellenes lépés: kritikusai szerint az EPA élen járt az elfogult kimutatások gyártásában, közpénzen, olyan előfeltevéseket kész tényeknek véve, amelyek legalábbis további kutatásra vagy magyarázatra szorulnak. Elsősorban persze a világ klímakutatóinak állítólagos konszenzusáról, az IPCC vesszőparipájáról: a széndioxid káros voltáról, a CO2 felmelegedésre gyakorolt hatásáról van szó, amelynek ürügyén az egész amerikai gazdaságot ökogyámság alá lehetne vonni. Természetesen egy nemes cél, a Föld megmentése érdekében.

Aki kicsit is nyomon követi a klímavitát, tudhatja, hogy sem a klímakutatók teljes, 97%-os konszenzusa nem létezik, sem a széndioxid mint bűnös üvegházhatású gáz, értsd, az emberi tevékenység szerepe nem egyértelműen bizonyított a klíma felmelegedésében. Még az sem biztos, hogy nem pont a hőmérséklet természetes ingadozása okozza a CO2-szint növekedését vagy csökkenését, nem pedig fordítva. Továbbra sem tudjuk, mi vagyunk-e az oka az enyhe hőmérséklet-növekedésnek, hogy van-e okunk aggódni, vagy pánik helyett elég okosan felkészülni, tudományt-technológiát az alkalmazkodás szolgálatába állítani.

Mindezt persze hiába magyarázzuk annak, aki klímahisztériában utazik, ill. legyünk őszinték: jól megél a (természetesen peer review-olt) egyoldalúságból, és aki nem tűri a tudományban elengedhetetlen szkepszist fenntartó “klímatagadók” (ez nem véletlenül hasonlít a holokauszttagadó szóra) ellenérveit, kérdéseit, sőt, a disszidens kutatókat kiutálja a zárt brancsból.

Trump egyébként nem azt mondta, hogy nem hisz a globális felmelegedésben, hanem hogy “nem nagyon” hisz benne, korábbi nyilatkozataival ellentétben mégsem mondaná fel azonnal a párizsi klímaegyezményt, inkább “közelről figyeli a klímaváltozással kapcsolatos fejleményeket és nyitott a kérdésre.” Az EPA élére az “aktivista” szervezetet az elmúlt hat évben 14-szer perlő (és a pereket túlnyomórészt elvesztő) Scott Pruitt oklahomai politikust jelölte, aki meghallgatásán nyugodtan és tárgyszerűen válaszolgatott Bernie Sanders  és a többi, a klímaügyet mindennél fontosabbnak tartó szenátor kérdéseire, nem tagadta a klímaváltozást, csak arra emlékeztetett, hogy az alapkérdésekről még tart a tudományos vita. Ez így is van.

Ugyanis aki nem alarmista alapállásból közelít a globális klímaváltozás kérdéséhez, emlékezhet: komoly okunk van nem bízni a környezetvédők évtizedek óta tartó apokaliptikus jósalataiban. Nem jött be Paul Ehrlich “népesedési bombáról” szóló rémálma a tömeges éhínségről, állatfajok sokaságának kipusztulásáról. Nem jött be a Club of Rome 1972-es jóslata a növekedés határairól, az olajkészletek végességéről. A nyolcvanas években sokan épp globális lehűléstől tartottak, nem felmelegdéstől.

Ha pedig valaki még mindig kizárólag a “klímatagadókat” vádolja fake news előállításával, emlékezzen csak a 2009-es klímagate-re: a University of East Anglia Klíma Tanszékének nyilvánosságra hozott email-jeiből kiderült, hogy vezető tudósok elhallgatták, manipulálták, ill. megsemmisítették azokat a klímaadatokat, amelyek nem támasztották eléggé alá teóriáikat (Phil Jones professzor: “Most végeztem el Mike-nak a Nature-ben alkalmazott trükkjét, hogy az utóbbi 20 évre vonatkozó minden adatsorra vonatkozóan, illetve 1961-től elrejtsem a csökkenést.”) Jones a BBC-nek végül 2010-ben elismerte: az előző 15 évben nem volt jelentős felmelegedés.

A legviccesebb persze az volt, amikor a távozó Barack Obama még gyorsan arra intette utódját, ne lépjen ki a párizsi klímamegállapodásból, különben is, “a globális felmelegedés problematikáját szerinte nem szabad átpolitizálni.” Az exelnök nyilván viccel: a “globális felmelegedés” ügye maga az átpolitizáltság, az objektív tudományos vitát szinte teljesen ellehetetleníti a politikai beágyazottság, az irracionalitás és a pánik.

Az egyelőre erősen felfújtnak tűnő klímaveszéllyel valójában a termelést és a fogyasztást korlátozni akaró nettó ember- és technológia-ellenes, antikapitalista és antiglobalista erők akarnak tudományos mezben tetszelegni, a világ jólétét, elképesztő haladását egy egyelőre csak kérdéses számítógépes szimulációkban tetten érhető apokalipszis oltárán feláldozni. Egyáltalán nem tragédia, ha az új amerikai elnök egyelőre azt mondja: ebből nem kérünk.