Hogy miért érdemes hálásnak lennünk Németh Szilárd rezsibiztosnak, azt kicsit lejjebb pontokban is összefoglaljuk.

Elöljáróban azonban állapítsuk meg, hogy az a kormány, amelynek egyik főembere civil szervezetek “eltakarításáról” delirál, miközben a végén kiderül, hogy a cél még csak nem is a civil szervezetek, hanem azok vezetőinek vagyoni transzparenciája, az nemcsak nem normális, de saját alkotmányához sem tartja magát.

Ahhoz az alkotmányhoz, amely ugyan kevés jogot garantál, többet megkérdőjelez, a legtöbbet eleve állami kegyként tételezi, amúgy meg egy kollektivizmustól (“Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki“) és történelmi giccstől csöpögő fércmunka, de azért legalább nyomokban a következő hivatkozási alapokat is tartalmazza:

Magyarország független, demokratikus jogállam;

A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik;

Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, valamint kizárólagos birtoklására;

Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni;

Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni és azokhoz csatlakozni;

Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.

Akkor most, hogy ezt tisztáztuk, nézzük, miért is lehetünk hálásak Németh Szilárd rezsibiztosnak, és ha már itt tartunk, Hollik Istvánnak, a KDNP nevű vatikáni lobbicég parlamenti képviselőjének, aki a Magyar Nemzetnek azt mondta, vannak olyan civil szervezetek, amelyek “semmilyen mértékben nem járulnak hozzá Magyarország gazdasági és társadalmi fejlődéséhez, politikai célokat szolgálnak, külföldről finanszírozzák őket”, így tehát “létüknek nem sok értelmük van.” Ezt így.

Németh-hvg

A magyar nyelv kihívásával élő Hollik és a saját sajtótájékoztatóin szintén nyelvpolitikai küzdelmekbe bonyolódó Németh egy-, ill. kétszemélyes illusztrációi mindennek, amit a NER képvisel. És ami miatt nem arra kéne várni, hogy egy nap majd ők eltakarítanak valakiket, hanem azon kéne dolgozni, hogyan tudnánk mi ezt a kormányt mielőbb eltakarítani, és vele mindazt a jogi és szellemi alapzatot, ami a folyamatosan túlterjeszkedő, mindenbe beleugató kormányzatot lehetővé teszi.

Távol álljon tőlünk egyébként a civil szervezetek romantizálása, ahogy Soros György menekültekről vallott naiv nézeteit, balos szubkultúra-támogató vagy Izrael-ellenes tevékenységét sem kell szeretni. Soha sem a mindenkori kormányoktól való távolság jelöli ki az NGO-k pozícióit, hanem elvégzett munkájuk, amit – akár hálát váró altruista retorika mögé bújnak, akár nem – természetesen önzésből végeznek, mint mindannyian mindazt, ami fontos számunkra.

Ez a jó a civil létben: hogy önként és dalolva csináljuk. Nem csatlakozunk korporatív módon az állami “egyeztető” testületekhez, nem várunk el magától értetődő közpénzt a hatalomtól – de nem is kérdőjelezzük meg a képviseleti demokráciát, nem kovácsolunk morális erényt civilségünkből, és nem a társadalmi hála a jutalmunk, hanem a saját, jól végzett önkéntes munka öröme.

De a minimum, amit elvárhatunk, hogy az állam hagyjon békén. Nem valami kormány dönti el, “hasznosak” vagyunk-e a “társadalomnak”, és nem Hollik vagy Németh urak bírálják el, van-e a létünknek értelme.

Szóval, mik az eltakarításgate főbb tanulságai?

• Németh Szilárd a maga elismerésre méltóan tömör módján összefoglalta filozófiájuk alapját: a “Soros-birodalom álciviljei” arra kellenek, hogy “a globális nagytőkét és a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok fölött.” Ez az egyértélműen dekódolható tőke- és demokráciaellenes szöveg a nemzeti beütésű szocializmust idézi fel. Jó tudni.

• A kormány egyszerre két vagy több igazságot is (el)ismer: a civil szervezeteket el kell számoltatni, holott működésük szigorú kontroll alatt van, finanszírozásuk nyilvános; nem a szervezet a lényeg mégsem, hanem a vezetőik; szó volt eltakarításról, de nem úgy, nem volt szó róla, végül is csak szavakról van szó, azokba ne menjünk bele. (Végül Lázár óvó bácsi tesz rendet a kiscsoportban: értsük meg Szilárdkát, ő csak jót akar, nem akar ő senkit eltakarítani, “nem értek egyet a stílusával.”) Tanulság: semminek nincs súlya, értéke, valóságtartalma.

• A civil vezetők vagyonnyilatkozatát “ugyanannyira kell majd komolyan venni, mint a politikusokét”: a kormánynak kétségkívül jó a humorérzéke, ezt el kell ismerni.

• Az igazi civil arról ismerszik meg, hogy nem ismer más politikát, csak a kormányét. Mindenki más ezen logoka alapján nem lehet civil, vagyis álcivil (“amelyik nem a magyar emberek érdekeit képviseli”), illetve mégiscsak mindenki maga dönti el, civil-e. Tolmácsot kérünk, ill. lásd humorérzék.

• “Ezeket a szervezeteket minden eszközzel vissza kell szorítani, és azt gondolom, hogy el kell innen takarítani. És most ennek, úgy érzem, eljött a nemzetközi lehetősége Donald Trump amerikai elnökké választásával.” Tanulság: ezek azt hiszik, az új republikánus adminisztráció szó nélkül hagyja majd a Btk.-ba ütköző kormányzásukat.

Fogja még őket meglepetés érni.