Csak nem bírtam ellenállni, és a korábbi cikkemben kifejtett ellenérveim dacára elmentem egy K+F és innováció témájú konferenciára. Úgy kell nekem! Dacára annak, hogy egy üzleti magazin rendezte, mindjárt két óra tömény bullshittel indult a kormánytól ilyen címen megszerezhető pénzekről és egyéb támogatásokról. Azt nem mondták az előadók, hogy mennyit kérnek vissza, de azt nem rejtették véka alá, hogy a hatalomgyakorlás eszközének tekintik a programokat.

De nem is emiatt a blokk miatt mentem én, hanem a következőért. Itt különféle szakmai trendek bemutatását hirdették meg, és azt is kaptuk. Sokféle érdekességet meg lehetett tudni, olyat is, ami nem állt az előadók szándékában. Izgalmas előadást láthattunk, hallhattunk a gyógyszeriparról, ahol az emberi genom 2003-as feltérképezése óta elképesztő fejlődés indult meg. Az ismert kb. 30 ezer génből, ami az ember alkotja, nagyjából 600 működési hibája okozza rákos megbetegedéseket.

A gyógyszeripar most arra hajt, hogy olyan gyógyszereket állítson elő, amelyek e gének működésének helyreállítására, hibás információcseréjük megszakítására hatnak. A rákos sejtekkel együtt a pácienseket is megmérgező kemoterápia helyett. Már 200-ra van is ilyen szer. Egy magyar szoftver pedig képes arra, hogy megtalálja az adott hibás gén kezelésére alkalmas gyógyszert. Ehhez persze az kell, hogy megismerjék a páciens génkészletét és megtalálják a problémás gént.

Ezt génszekventáló berendezésekkel lehet megoldani. Ezek története követi a számítógépekét: eleinte böhöm nagyok voltak, mostanra desktop változatban találhatók meg. (Akár minden háziorvos, de legalább onkológus rendelőjében állhatna egy.) De már tesztelik Magyarországon is a – nagyjából pendrive nagyságú – kézi változatot. Ezt akár haza is lehet majd vinni, otthon beleköpve és a laptopba dugva feltérképezi a családtagok génjeit. Gondolom, nem nálunk.

Kutatás a Teva gyógyszergyárban (fotó: MTI)

Kutatás a Teva gyógyszergyárban (fotó: MTI)

Miért gondolom? A következő előadás miatt. Ez az elektronikai ipar trendjeiről szólt. Volna. Valójában volt benne egy adag merengés az iparág dicső magyar múltján. Volt benne egy újabban trendi kirohanás az iparág nemzetgazdasági súlyának statisztikai alábecslése miatt. Ezt eleinte nem értettük, de később világossá vált. Az iparági trendekről egyetlen fólia szólt, ezért nem nehéz idemásolni a tartalmát:

  • okos technológiák minden területen
  • elektromos közlekedés (autó, repülés)
  • zöldenergia, energiatárolás
  • mindent lefedő kommunikáció (smart city)
  • forradalmian új megoldások (nanotechnológia, biotechnológia …)
  • biztonsági ipar, információfeldolgozás

Látják, hogy mi hiányzik? Nem? Segítek. Az előadás a hazai lehetőségekkel folytatódott.  Ami áll a kormányzati célkitűzésekből, a K+F intenzitás (K+F ráfordítások/GDP) mutató növeléséből és az Irinyi Tervből. Ez utóbbi megint megérte a másolást. Kiemelve a tervnek az elektronikai ipar szempontjából érdekes területei láthatók.

  • járműipar
  • speciális gép- és járműgyártás
  • egészséggazdaság
  • élelmiszeripar
  • zöld gazdaság
  • infokommunikációs szektor
  • védelmi ipar, fegyvergyártás

Most ne azzal foglalkozzanak, hülyeség-e az Irinyi terv. (Az.) Hanem azzal, hogy az állami programokra – közpénzre, megrendelésre, piacvédelemre – számító ágazat reprezentánsa (ezért kell a nagy nemzetgazdasági súly igazolása) mit hagyott figyelmen kívül. Azt a bizonyos kütyüt (és sok-sok társát), amit az előző, a gyógyszeripari előadásban láthattunk.

A célzott kezelés nem csupán a rák gyógyításában fontos. És annak előfeltétele mindenhol a könnyen, gyorsan elvégezhető vizsgálat a probléma, a beteg állapotának pontos felmérésére. Esetleg elektronikus adatközléssel kiegészítve. A telemedicina még sok egyebet is tud, de mérő, jelátalakító és továbbító eszközök kellenek hozzá. Világszerte. Meg azt előállítani képes ipar. Amire az iparág magyarországi szakmai szervezete lényegtelenként tekint.

Volt nekünk a tervgazdaság idején egy viszonylag korszerű erős- és gyenge áramú elektromos iparunk. Van nekünk egy makacs konteónk, miszerint aljas összeesküvők, agresszív konkurensek politikai segítséggel tönkretették. Amint a fentiekből láthatják, teljesen felesleges erőfeszítés volt, ha ugyan igaz volt.

Minek strapálni magukat egy olyan szakma tönkretételéért, ami nem a piaci trendeket figyeli és a várható igényekhez alakítja a stratégiáját, hanem az állami támogatások póráza után kapkod? Kinyírja magát az maga is.