Na, megszületett a Nagy Megállapodás a minimálbér és a garantált bérminimum emeléséről, sőt a kormány azt is figyelembe vette, hogy ez növeli a vállalkozók terheit, amin adó- és járulékcsökkentéssel igyekezett segíteni. „Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés” éneklik a Szöktetés a szerájból fináléjában. Érvényes az vajon erre a siker sztorira is? Vállalom a gáncsot és a megvetést.

A történet megint arról szól, hogy a kormánypárt gyűjti a népszerűségi pontokat és mással fizetteti a cechet, ahogy szokta. Ja, közeleg a 2018 tavaszi országgyűlési választás, ideje készülni. Szívatni pedig természetesen azokat lehet, akik kényszeres igazodási készségük, az állami mannavárás miatt mindig hajlandók megalázkodni: magyar kis- és középvállalkozókat.

Persze, most az a mantra, hogy a közterhek mérséklése ellentételezi a kötelező béremelések okozta többletköltséget a vállalkozóknál. De hát tudjuk, hogy ez a kormány gyenge matekból. A társasági nyereségadó csökkentése a gyakorlatban 10%-ról 9%-ra való mérséklődést jelent, hiszen csak néhány nagyvállalatnak volt 500 millió forint feletti nyeresége az országban. (Az adó alapja a nyereség, nem az árbevétel, de persze honnan is tudhatná ezt egy kétkezi miniszterelnök.) Nekik eddig e küszöb felett 19%-kal kellett adózni, most az is 9%-ra csökken. Attól függően, hogy az adózás előtti eredményük mekkora része esett e sávba, egy maroknyian komolyan jól járnak az intézkedéssel. A többieknek a 10-ről 9-%-ra csökkenő adó nem jelent számottevő könnyebbséget.

Hogyan néz ki a következő két év egy kisvállalkozás számára? (Fotó: MTI)

Hogyan néz ki a következő két év egy kisvállalkozás számára? (Fotó: MTI)

De hát a bérek után fizetendő járulék is csökken, nem is keveset! A kormány lemond a bevételek egy részéről, ez csak elég lesz a cégeknek a béremelések ellentételezésére. Tényleg? Akkor lássuk, hogyan néz ki a következő két év egy kisvállalkozás számára.

Vegyünk egy mikrovállalkozást, az Átlag Kft-t, négy alkalmazottal. Dolgozik itt egy minimálbéres, egy garantált bérminimumos és két átlagbér feletti dolgozó. Az átlagos bérköltsége pont megfelel a NAV 2015. évi Gyorsjelentésében szereplő 2-9 fő közötti társaságok átlagának: 135 500 forint havonta. A cég és a dolgozók hatékonysága is átlagos, az egy főre jutó adózás előtti eredmény szintén megfelel a fenti átlagnak.

A kötelező béremelések kikényszerítik a magasabb keresetű dolgozók bérének növelését is. Amint frissen érettségizett dolgozó bére megközelíti a többéves rutinnal, magasabb szakképzettséggel rendelkező munkatársét, akkor eleinte csak némi morgásra lehet számítani, de előbb-utóbb a telefonjának induló képernyőjén fel fog tűnni az ismert állásközvetítő cégek logója a működő alkalmazások között. Tehát legalább egy szerény béremelést muszáj nekik is adni.

Az Átlag Kft dolgozóinak havi bruttó bére

Picture1

(Forrás: saját számítások)

Eltekintünk a gazdálkodás további tényezőitől, nem számolunk most az anyag- és energiaköltségekkel, bérleti díjakkal, igénybe vett szolgáltatásokkal, kis adókkal, sőt még a gépek-berendezések értékcsökkenését is figyelmen kívül hagyjuk. Csak a bérek, közterhek, valamint a nyereségadó változásainak a hatását számoljuk ki.

Az Átlag Kft bérköltségei, közterhei és nyeresége

Picture2

(Forrás: saját számítások)

Tehát valamennyi bevételről tényleg lemond a költségvetés, de a terhek nagyját a cégre tolja. Az Átlag kft-ről azt lehet tudni, hogy ilyen nem létezik. Van, ahol jóval több a minimumos dolgozó, van, ahol a munkaerő piaci helyzet nagyobb béremelést kényszerít ki a magasabb keresetű dolgozók megtartása, megszerzése érdekében, van ahol a magasabb gépesítettség magasabb fajlagos nyereséget eredményez és van, aki veszteséges, tehát egyáltalán nem érinti a társasági nyereségadó csökkenése. Az élet változatos, a legkifinomultabb modellezés sem fog tudni figyelembe venni minden helyzetet.

Viszont épp ezért azt sem értem, miért követelték a szakszervezetek, hogy a minimálbér érje el a létminimumot? Mi köze a kettőnek egymáshoz? Az a minimálbéres, akinek jól kereső házastársa van, vagy aki saját házi gazdaságában termeli meg a zöldséget, gyümölcsöt, baromfit, nyulat, illetve az, akinek a vidéki rokonság segít be a háztartásába egészen másképp él, mint az, aki egyedül nevel egy-két gyermeket, esetleg idős szülőket, egyéb rokonokat támogat, amire még családi pótlék sem jár.  Az élet nem csak a vállalkozások esetében sokszínű, hanem a dolgozókéban is.

A munkaérték elmélet szerint a munkabér a munkaerő újratermelésének költsége, de ez a tétel erősen ütközik az egyenlő munkáért egyenlő bért elvvel: a különböző élethelyzetű emberek munkaerejének helyreállítása más-más pénzigénnyel jár, ezt láttuk fentebb is. A munkaérték elméletet már a legnagyobb magyar is vitatta a Hitelben. Az osztrák közgazdasági iskola szerint pedig minden áru értéke az a legmagasabb ár, amit valaki hajlandó érte megfizetni.

A vállalkozó annyit fog fizetni a dolgozójának, amennyit az általa kifejtett tevékenység ér. Ha a kikényszerített béremelést nem termeli meg a dolgozó, akkor lehet, hogy a cég gépeket vesz, automatizál és így növeli a hatékonyságát. Vagy leépíti az egész tevékenységet és valami jövedelmezőbbnek ígérkezőbe kezd, új szakemberekkel. Vagy bezárja az egészet és a vállalkozó nyugalomba vonul. A minimálbéres dolgozó meg megköszönheti, hogy jól megvédték az érdekeit.

Az elmúlt évszázad többször véresen bebizonyította, hogy aki irányítani, uralni akarja a katallaxiát – a munkamegosztás és önkéntes csere spontán rendszerét –, az nem csak bolond, de közveszélyes is.