A múltkor, amikor a Fraser Intézet idei Gazdasági szabadság indexét, és Magyarország nem túl dicső helyezését elemeztem, Setz Stefi nevű törzskommentelőnk a cikket nem olvasva azt feltételezte, hogy mindig szívrohamot kapok, ha valamilyen minősítő intézet rosszat szól Magyarországról. Stefi tévedett, azt még elég jól bírtam. A szívemhez akkor kezdtem kapkodni, amikor megjelent a Világgazdasági Fórum friss jelentése a globális versenyképességről, benne az, hogy Magyarország a tavalyi háromhelynyi csúszás után idén hatot esett vissza a rangsorban.

138 ország között a 69. helyet megcsípni nem öröm. A sajtó rárepült arra, hogy mely országok előztek meg bennünket a rangsorban, majd a nemzetgazdasági minisztérium reagált indignáltan arra, hogy mely országok mögé sorolták a magyar gazdaságot. Ez persze megszokott magyar viselkedés: ha nem jó az eredmény, akkor hibás a mérési rendszer, elfogultak a minősítők, rosszak az adatok, és egyébként is mindenki ellenünk van.

Mindent képesek vagyunk összehordani, csak azt nem nézzük, hogy mit lehet a nálunk jobbnak tartottaktól tanulni. Ahelyett, hogy arra figyeltünk volna: az Európai Unió tagállamai közül csak Görögország (86) és Horvátország (74) helyezése rosszabb nálunk. Tehát az összes visegrádi és környező tagállam előttünk van, ami a régióba irányuló befektetési döntéseknél nyer jelentőséget a célország kiválasztása során. De persze az egyszerű üzleti partnerkeresésnél is számítanak egyes tényezők. Sajnos, pont azok, amelyekben rossz minősítéseket kaptunk.

money-botswana

De ne menjünk el szó nélkül a hvg.hu címe mellett: Botswana is megelőzött minket a versenyképességi rangsorban. Botswana történetesen Daron Acemoglu és James A. Robinson Miért buknak el a nemzetek? című könyvének egyik példaországa. Méghozzá arra példa, hogy a befogadó társadalmi intézményrendszer hogyan segít egy kis, nem túl jó adottságú országot mind a gyarmatosítás pusztító hatásainak, mind a „holland betegség” (vagy: „a nyersanyagkincsek átka”) elkerülésében. Magyarország intézményrendszerét senki nem tartja befogadónak, aki próbálkozott már bármilyen újszerű megoldással, de a Douglass C. North által az intézmények részének tekintett normák, szokások, hiedelmek sem állunk jól a World Value Survey szerint.

Érdemes tehát átfutnunk: miben is hasonlít és miben tér Magyarország és Botswana versenyképességének megítélése. Ha az összesítő táblázatra pillantunk, az első dolog, ami szembeötlik, hogy Botswana helyezései emelkedő, hazánké csökkenő pályán vannak. Az utolsó fordulópont mindkét országban 2011 volt, tehát az ingadozások dacára öt éves trendet látunk. Ha a gazdasági növekedést nézzük, a trendforduló a válság mélypontja és nem mi jöttünk ki jobban belőle.

WEF versenyképességi helyezések 2007-2016

1

Egy főre jutó GDP változása, 2006=100

2

(Forrás: WEF, Világbank)

Botswana persze még mindig szegény ország: az egy főre jutó GDP-je 2015-ben csak 6000 dollár volt, valamivel a magyar 12200 dolláros adat fele alatt. De a rés szűkül.

Ami az intézményrendszert illeti: 2016 a Világgazdasági Fórum szerint Botswana a 37. helyen áll, Magyarország a 114-en. Végül is abban az országban, ahol törvénnyel foszthatnak meg piactól, cégvagyontól (bankok, nyugdíjpénztárak, energiaszolgáltatók, kéményseprők, trafikok, alapítványi iskolák, stb.), ahol a kenőpénz állítólag Mr. Húsz Százaléktól Voldemort Nagyúr 90%-áig terjed és az üzletet elkérő napszemüveges fiúkról suttognak, ez nem is csoda. Figyelemre méltóbb, hogy a privátszféra mindkét országban milyen szépen alkalmazkodott a közszféra erkölcseihez.

Intézményrendszer WEF al-indexei:

BWA HUN
Közintézmények 35 105
Tulajdonjogok védelme 40 128
Etika és korrupció 38 86
Illetéktelen befolyás 39 123
Kormányzati hatékonyság 28 125
Közbiztonság 56 69
Magánintézmények 40 129
Vállalati etika 40 136
Elszámoltathatóság 50 94

 

A további pillérnek nevezett tényezőcsoportok pontszámaiból kiderül, hogy Botswana még mindig egy fejlődő ország, de igen nagy a valószínűsége annak, hogy előbb-utóbb megtermeli azokat a forrásokat, amikből felfejlesztheti a közműveket és a szociális szolgáltatásokat (nem feltétlenül közszolgáltatásként).

WEF pillérek helyezései

4

Talán meglepő, hogy az utóbbi időben sokat javult magyar makrogazdasági adatok dacára ennyivel jobb a botswanai helyezés. Ez lényegében két tényezőnek köszönhető: az országban a 6. legmagasabb a GDP-hez viszonyított megtakarítás és 11. legalacsonyabb a kormányzat adóssága. Mondhatni, könnyű nekik a gyémántbányáikkal.

Itt jön be az, amit a holland betegség elkerüléséről fentebb írtam: számos nyersanyagkincsekben szintén gazdag országban rosszabb és természeti erőforrás szegény országban hasonló az arány. Itt az ország lakóinak – és az általuk választott kormányzatnak – a filozófiájáról van szó: a források azonnali felélését, vagy polgári erények közé tartozó takarékosságot preferálják? Mint láttuk, lenne éppen mire költeni. Az oktatás elhanyagolása például a gyémántbányák kimerülése után nagyon vissza fog ütni. Viszont a fejlettebb piaci struktúrák megoldást hozhatnak – akár az európai központi elosztáson és szabályozáson alapuló konstrukcióinknál hatékonyabb megoldást – ezekre a gondokra is.

Érdemes tanulmányozni a részleteket. A magyar adatokat az európaiakhoz és az észak-amerikaihoz hasonlítják, ami azért egyfajta elismerés. A honlapon mindjárt fel is tüntetik, mennyire vagyunk egyes tényezőkben a legjobb eredményt elérő országtól, ami viszont több témakörben elég lehangoló. Ideje volna nekilátni és csinálni egy kihívásokra és új megoldásokra nyitott országot hazánkból. Tán még a külföldre menekült fiataljaink (és kevésbé fiataljaink) is kedvet éreznének részt venni ebben.