Ralf kolléga a nyár közepén írt egy elemzést arról, miért nem kell tartani attól, hogy a robotok munkanélkülivé teszik az emberiséget. Talán a nyári szabadságok miatt kevesen olvasták, talán más az oka, mindenesetre úgy látom, az aggodalmak nem szűntek meg. Az egyre nagyobb tudású szoftverek már a magasabb képzett igénylő munkaköröket is veszélyeztetik, a tanulni képes gépek pedig visszarepítettek minket Karel Capek korába. (Benne tisztelhetjük a robot szó megalkotóját, mindjárt az ember ellen támadó gépezet formájában jelenítette meg egy színdarabban.)

A félelmek olyan kérdésekben jelennek meg, hogy nem lehet mindenkiből informatikust képezni, mi lesz a felsőfokú tanulmányokat elvégezni nem képes emberekkel, és egyáltalán, hogyan lehet megoldani a technikai fejlődés által kiszorított emberek elhelyezését, hol vannak, vagy lesznek az új munkahelyek? És kinek kell ezeket megteremtenie?

Ahogy Ralf az említett cikkében felhívta a figyelmet: egyes munkakörök eltűnnek, mások születnek. A technika kétféle módon alakítja át az emberi munkát: helyettesítheti, vagy kiegészítheti. Ma már nyilvánvaló, hogy géppel helyettesíteni azokat a munkafázisokat lehet, amelyek jól strukturáltak, rutinszerűen ismétlődő lépésekből állnak. Lehet a széplelkeknek sírni ezekért, a többiek azonban gondolják meg, miféle embertelen, monoton, lélekölő munkákról van is szó.

Még ha nagy fizikai erőkifejtést, vagy egyéb veszélyek (pl. por, gáz belélegzése, hideg, illetve meleg, zaj, egészségtelen fényviszonyok, stb.) elviselését nem is kívánja a szalag vagy az egész napos monitor előtt ülés, ugyanazon mozdulatok végzése bizony rongálja a testet és lelket. A helyettesítő gépek felszabadítanak ez alól.

Ez itten ASIMO ("Advanced Step in Innovative Mobility"), a Honda által kifejlesztett humanoid robot (Fotó: Wikipedia)

Itt ül ASIMO (“Advanced Step in Innovative Mobility”), a Honda által kifejlesztett humanoid robot (Fotó: Wikipedia)

Szinte minden munkakörnek vannak rutinszerű, „favágás” feladatai. Elviseljük, megcsináljuk, mert is a része. De milyen jó, amikor valami – egy új kütyü, egy frissebb szoftver – megcsinálja helyettünk, és mi izgalmasabb, kihívást jelentő feladatokkal foglalkozhatunk! A kiegészítő technika szintén felszabadít, sőt, sokszor olyasmire is képessé tesz, amit addig nem tudtunk megoldani. Több értéket tudunk ugyanannyi erőfeszítéssel előállítani, nő a termelékenységünk, hatékonyságunk. Persze, ha nincs szükség több teljesítményre, akkor a mi munkánk is veszélybe kerülhet, mert mondjuk, az eddigi három kollegából csak egy marad a szervezetnél. De lesz rá igény máshol, ahol nem korlátos a kereslet.

Az világos, hogy az IT szektor folyamatosan szívja fel új munkaerőt, tele vagyunk a drámai szakemberhiányról szóló hírekkel. De azért nem árt óvatosnak lenni és egy kicsit előre gondolkodni, mielőtt informatikai mérnöknek kényszerítjük a gyereket! A német Economix kutatóintézet nemrég megjelentetett tanulmánykötetében – ami a digitalizáció hatását vizsgálja a munka világára 2030-ig – a következő tevékenységfajtákat találta nehezen gépesíthetőnek:

  • Észlelés, beavatkozás, megoldások komplex, strukturálatlan környezetben, pl. hibafelismerés és javítás;
  • Kreatív intelligenciát igénylő tevékenységek, azaz új és értékes ötletek, dolgok (koncepciók, műalkotások, tudományos elméletek) kifejlesztésének képessége;
  • Szociális intelligenciát igénylő tevékenységek, pl. ügyfélkezelés, meggyőzés, ápolás. Egyszerűbben szólva: a jövőben is fel kell ismerni az emberek szükségleteit, megoldást kell rájuk találni, és a megvalósítás feladatait le kell fordítani konkrét teendőkre, aminek egy részét azután már elvégezheti a gép is, mások továbbra is ember-ember kapcsolatot igényelnek majd. Nem kell mindenkinek kockává válnia, sőt nem is szabad.

A svájci Világgazdasági Fórum idén januárban tette közzé Future of Jobs c. jelentését, amelyben összeszedték a munka világának változására ható legfontosabb technikai és társadalmi tényezőket, és megpróbálták felvázolni a várható változások irányát. Aki akarja, nézze meg benne, mely ágazatokban várható növekvő és melyekben csökkenő munkaerő kereslet. Ennél jóval érdekesebb azonban, az, hogy a világszerte megkérdezett vállalatvezetők milyen tudást, képességet tartanak fontosnak a jövő dolgozóinál.

Most pedig pillantsunk a jövőbe:

A toplista úgy kezdődik, hogy 1.) komplex problémamegoldás, és úgy folytatódik, hogy 2.) kritikus gondolkodás… Tovább nem is sokkolom a kedves olvasót, olyan kiáltó az ellentét a mai magyarországi tendenciákkal. Ez nem a gyárakban, irodákban nyüzsgő arctalan biorobotok világa lesz, amiben a szakképzési rendszert éppen szétverő kormányzatunk gondolkodik.

Az új munkahelyek sokféle módon mások lesznek, mint az, amit ma ismerünk. És nem a távoli jövőről beszélünk, sokan máris így élnek, dolgoznak. A vállalati, hivatali hierarchiák helyét átveszik az adott feladatra felálló, majd felbomló projektszervezetek, ahova jó hírnév, presztízs alapján lehet bekerülni. A napi nyolc órás munkaidőt el lehet felejteni: ha sürgős munka van, akkor többet kell dolgozni, ha nincs, akkor be sem kell jönni. Mondjuk, ha van, akkor sem feltétlenül kell, az infokom forradalom egyik áldása – mások szerint átka – a távmunka lehetőségének kibővülése.

Már ma is terjednek az ún. „atipikus foglalkoztatási formák”. Ennek legismertebb fajtái a részmunkaidő, az osztott munkakör (amikor pl. délelőtt és délután, vagy a hét bizonyos napjain más végzi ugyanazt a munkát), a szerződéses munka. Sok esetben a dolgozó nem egy cég alkalmazottja, hanem különféle feladatokra különféle tudású, képességű emberekkel áll össze. Egyelőre még marginális jelentőségű, de valószínűleg fel fog futni az egyelőre crowdworking vagy microjobs néven futó jelenség. Ez a crowdsourcing egyik leágazása. (Ideje volna magyar megfelelőket találni ezekre a fogalmakra.)

A crowdsourcing az, amikor egy probléma megoldására nincs megfelelő tudás, kapacitás a szervezetben, ezért felteszik az internetre, a közösség bölcsességéhez fordulva. Ebből jött, hogy bizonyos – apró csomagokra darabolható – feladatokra szintén lehet így munkaerőt találni: meghirdetik a neten (ld. pl.: Mechanical Turk, Upwork, Freelancer, Jovoto), majd a jelentkezők közül kiválasztják a legkedvezőbb ajánlatot. Ezek általában pár óra alatt elvégezhető programozási, adatfeldolgozási, stb. feladatok, a fizetést számlára utalják, tehát a munkaadó és a munkavállaló akár külön földrészen is lehet és fizikailag soha nem találkozik. A dolgozó pedig annyit és akkor dolgozik, amennyit és amikor jónak lát. Most főként diákok, kiegészítő jövedelmet keresők vesznek részt a crowdwork-ben, de ki tudja, hova fejlődik.

Szóval, a munkaadók és a munkavállalók máris egész jól megoldásokat találnak a digitalizálódó világhoz való alkalmazkodásra. Van azonban két szereplő, akinek nem érdeke ez a változás, meg is tesz mindent ellene.

Az első az állam, amelyik adót, járulékot húz a foglalkoztatás után. Ha nincs fix munkahely, akkor a jövedelemszerzőtől kell mindent elvenni, nem lehet munkáltatói teherként eltüntetni a beszedett pénz egy részét a szavazó szeme elől.

A másik pedig a dolgozói érdekképviselet. A munkásmozgalom annak idején a gyáriparban erősödött meg, ahol a dolgozók egy időben, egy helyen, nagy tömegben voltak jelen és érdekeik érvényesítésére – munkaerő piaci pozícióik javítására – logikus módon szerveződtek különféle társaságokba, míg a szakszervezetek és a szocialista pártok sikeresen ki nem sajátították maguknak ezt a tevékenységet. Most pedig érdekük, hogy továbbra is legyenek szervezhető munkavállalók, márpedig a hagyományos módszereiknek a hagyományos munkahelyek felelnek meg.

Szóval, amikor az információs technika miatt átalakuló világtól félünk – ami részben minden változásnál érthető -, legyünk óvatosak, nem ülünk-e fel a mienkkel ellentétes érdekek manipulációjának.