Ezt a kérdést Tim Kaine alelnök-jelölt tette fel egyébként is egész nagyszerű első beszédében – nagyszerű, mert azzal kezdte, hogy Amerika célja, hogy fenntartsa szövetségesi rendszerét, és kiálljon Európa mellett, majd azzal folytatta, hogy bár sok tennivaló van, Amerika mégis egy remek ország, és ebben nyugodtan egyet is lehet vele érteni (még ha a konkrét politikai programban nem is mindig).

Mit mond ehhez képest Trump: hogy minden el van baszva, mert a politikusok / az elit elbaszták, kilopják a keményen dolgozó kisemberek szemét, és így tovább, és így tovább. Nyilván vicces ez egy csávótól, aki minden második nap csődeljárásba menekül, aki nem hozza nyilvánosságra az adóbevallását, mert ki tudja, kitől szerez pénzt, aki egyformán bassza át a befektetőit és az alkalmazottait, de ezzel együtt működik. Olyannyira működik, hogy nagyrészt Sanders is ezzel tolta a saját kampányát (az elitek emberével, Hillaryval szemben).

Sőt, az óceánon innen is működik. Azt persze megszokhattuk, hogy Orbán rendszeresen a “brüsszelita” elitek ellen beszél, és hogy szerinte minden el van baszva az EU-ban (kivéve persze a pénzt, amit el lehet lopni, mert az jár). De ő csak vezeti a hülyevonatot, rengetegen kapaszkodnak fel rá akkor is, ha egyébként pontosan tudják, hogy ez a világnézetileg lehorgonyzott mozdony igazából nem megy sehova.

Hány haladó balos vagy konzervatív értelmiségitől hallottuk, hogy az EU szar, az euró szar, a gazdaság szar, a belpolitika szar, a külpolitika szar, a migráció szar, a szabályozás szar, a szabályozás hiánya is szar, a szar is szar, és hányról tudjuk, hogy blogot, sőt, könyvet írt róla?

És bár nem fogom mindegyiküket személyesen elküldeni a picsába, ideteszem a tökéletes összefoglalót Béndek Pétertől, akiről egyébként tudjuk, hogy mind Orbán, mind Putyin ellenzője, nem áll semmilyen érdekszféra szolgálatában, és nem is buta:

A populista demokrácia előretörésének csak apropója az iszlám (kulturális sokk), mögötte ott van az is, hogy a kapitalizmus a gazdasági és politikai elit érdekeinek megfelelő jogszabályi környezetben fokozatosan elveszítette a szabad piacra jellemző mobilitását (az ún. amerikai álom vége), ennek köszönhetően nőnek az egyenlőtlenségek, erősödik az erkölcsi ellenállás az igazságtalan, korrupt, a közcélokat tekintve impotens, oligarchikus intézményrendszerrel szemben, amire a tömegek az állami szerepvállalás iránti tovább erősödő igénnyel válaszolnak, ez azonban csak elmélyíti a problémákat, úgyhogy végül nem látszik, hogy a rezsim alapvető korrekcióra lehetne képes, amivel elveszíti a mai vesztesek perspektivikus lojalitását is.

Az, amit látok, hogy a diszfunkcionális EU — jól tükrözve a korábbi minőségét — gyakorlatilag elsüllyedt, nemzetállamainak sorsától függ, eléggé igazolja a projekt alacsony értékét.

Az európai terrorizmus tehát legfeljebb csak a felszínen iszlamista ügy. Valójában Európa (nem az EU! ez másodlagos) aláásására irányuló nagyhatalmi konfliktus, amelyben minden hatalom — így Oroszország — álláspontja is abszolút érthető a maga jogán.

Assange és Snowden munkásságának gyümölcseit learatva az elitválság valóban demokráciaválságba kezd fordulni, igaza van tehát Orbánnak, aki — tetszik, vagy nem tetszik ez a hazai balos radikális véleményformálóknak — Európa határainak megvédését, az európai hadsereg és titkosszolgálatok melletti kiállását, az EU folyamatos — persze nem föderális — megerősítését és legújabban a demokrácia-export korlátosságát hangoztatva szisztematikus és igazolható álláspontot foglal el a káoszban.

Rengetegen vannak még, akik ezt tolják, és persze mind azt hiszik, hogy figyel rájuk bárki is, dehát nem, maximum én baszom fel magam rajtuk idegileg, a vérnyomásomon kívül másra nincsenek hatással.

Amikor ugyanis a közhangulat a valóságtól függetlenül oda jut, hogy minden szar, akkor mindig a Trump-féle válaszok lesznek a legnépszerűbbek. Még az olyan gazdag, problémamentes országokban is, mint Ausztria. Úgyhogy pont ezért mondom, mindenki, aki a fenti gondolatmenetet egészben vagy nagy részben sajátjának érzi, vegye úgy, hogy elküldtem az anyjába. Ha esetleg érdekli miért, olvasson tovább.

*

A helyzet az, hogy mint bármelyik történelmi korban, nyilván rengeteg problémával kell szembenézünk. De mindent egybevéve mégis: a világtörténelem leggazdagabb és legbékésebb korszakában élünk. Pont. Ezzel nincs mit vitázni. Többen élnek békében és kevesebben nyomorban, mint valaha. Pont.

Miért működik mégis a Trump-módszer? Részben nyilván érzelmi okokból. A globális világban a nemzetállam valami, amivel kulturálisan lehet azonosulni, ellentétben mondjuk a WTO-val. Csakhogy ettől még a nemzetállam nem lesz praktikus szempontból jobb. Ahhoz, hogy a jelenlegi béke és gazdagság korszaka bekövetkezzék, számos gyakorlati szempontból a nemzetállamok gyengülésére volt szükség, mai mindennapi javainkat lehetetlen kizárólag nemzetállami intézményrendszerben előállítani.

Trump-MTI

Minden globális szabály vagy szabvány (függetlenül attól, hogy kötelező vagy önként vállalt, hogy állami vagy privát ellenőrzés alatt áll) elősegíti a kereskedelmet és a gazdagodást, de szükségszerűen csökkenti a nemzetállami autonómiát. Ugyanitt jelezném mellékesen, hogy pont ezért hülyeség azt hinni, hogy a britek az EU-s szabályozás 20%-ának betartásával teljes értékű szabadkereskedelmi partnerek lehetnek – nem, hiszen ahhoz, hogy egy terméket vagy szolgáltatást értékesítsenek, az arra vonatkozó összes egyéb feltételnek is meg kell felelni. Akár Nagy-Britanniából, akár Kínából jön az áru.

A (figyelem, irónia:) rendkívül nehéz, komplex felismerés (irónia vége), amire a világ elbaszottságát hirdető radikális balos és konzervatív barátaink képtelenek, az az, hogy ma a mindennapjaink számos szokását, illetve sok politikai szokást szabályozó nemzetállami kultúra továbbra is érvényes viszonyítási pont a maga területén, de alapvetően különvált a világ nagyfokú gazdagodását hozó globális gazdasági intézményrendszertől. Utóbbi sem kevésbé demokratikus, legitimen választott kormányok kötik a szerződéseket és alakítják a szervezeteket, és kötve hiszem, hogy a “globális” korrupció nagyobb lenne, mint a “nemzeti” korrupció, csak egyszerűen egy másik, korábban ismeretlen intézményrendszerről van szó.

A kulturális aspektuson kívül van egy gyakorlati magyarázat is. A globális gazdasággal a világ nettó jól járt, és főleg jól jártak vele a legnyomorúságosabb részek, azonban a korábban az ipari termelés zömét végző nyugati fehér alsó-középosztály egy jelentős része relatíve tényleg rosszabbul jön ki (nyilván nem segít a közérzetükön az sem, hogy a baloldal egy jelentős része folyamatosan fehér elnyomóként foglalkozik csak velük, de ezt most hagyjuk), számára a növekedés megállt.

Ezt a megtorpanást azonban a felső-középosztály, az értelmiség és társai nem érzik. Még. Ráadásul a politizálás leginkább az elit tevékenységét elemzi, és akinek csak kalapácsa van, az mindent szögnek néz, tehát megint az elitre fog koncentrálni. Látszatra logikus tehát a munkahelyeket külföldre csempésző, offshore-ozó elitet kikiáltani bűnbaknak, csak hát tévedés.

Eleve: a vagyoni helyzet generációk közti korrelációja ill. annak hiánya nem a mobilitás, hanem leginkább az újraelosztás mércéje – minél nagyobb az újraelosztás, annál kisebb lesz a korreláció, ezért Kennedy és Johnson Amerikájában tényleg nagyobbnak tűnt a mobilitás, mint ma. Sokkal inkább arról volt szó, hogy technológiai kihívók nélküli iparral, még a kormányzati K+F programokban is az élre törő Amerikában mindenki gazdagodott.

A valódi elitbe kerülésre ugyanakkora volt az esély, mint ma – levezethető, hogy ha valaki mondjuk az alsó-középosztály tagja, kb. 75% eséllyel a gyerekei is azok lesznek, nem pedig szenátorok vagy ügyvédek. És ez történelmi kortól és földrajzi helyzettől független tény.

Ezen felül az elit basztatása részben azért tévedés, mert ma a világról való tudásunk (technikai és részben politikai is) hihetetlenül gyorsan avul el. A Trump-szavazó tömegek jelentős része abban nőtt fel, hogy ha 1960-ban megtanul egy szakmát, akkor ugyanazon szakma 1990-es állapotával is lépést fog tudni tartani, csak ez az állapot közben elmúlt, ezért egy nagy tömeg vált versenyképtelenné. Erről nem az elit tehet, de nem is a tömeg, hanem az innováció, ami egyébként hosszabb távon több munkalehetőséget teremt, nem kevesebbet.

Pont ezért nem szabad egyébként hülyézni a Trump-szavazókat ezen alapélmény miatt: senki nem láthatta előre, hogy ez fog történni. Ráadásul számos kulturális változást sem értenek, viszont erre nem válasz, hogy a progresszív New York-i magazinok szerzői fasiszta öregembernek titulálják saját nagyapjukat. Ez persze kihívás, amire választ kell találni, de nem azt jelenti, hogy minden elbaszódott.

Másrészt azért tévedés az elit nyakába varrni az alsó-középosztály relatív megrekedését, mert a nyugati elit lényegében semmilyen befolyással nem bír afelett, hogy a távol-keleti (vagy Amerika esetében az európai) versenytársak mit tesznek. Ha Japán, Korea vagy Taiwan elektronikai ipara köröket ver a Nyugatra, ha a távol-keleti és európai autógyárak egy generációval az amerikaiak előtt járnak számos területen, ha Kína eljut oda, hogy saját sugárhajtású utasszállítót épít, akkor azzal az amerikai elit nem tud mit kezdeni. Bezárkózhat, csakhogy akkor minden jóval drágább lesz a saját választóiknak, és megint nem lesznek előrébb.

Szóval szó nincs elitválságról, aki ezt sulykolja, az akarata ellenére is Trumpnak kampányol. Hogy hogyan lehet ebből kijönni? Kaine fenti beszéde standard, szocdem választ ad rá – tekintve, hogy nem vagyok szocdem, nem vagyok benne biztos, hogy ez elegendő, vagy hogy egyáltalán működni fog. De remélhetőleg Trump megállításához elég.

Konzervatív barátaink azonban még ennyit sem voltak képesek előállítani, ami tekintve a rendelkezésre álló szellemi potenciált, szégyen. Még a nem orbáni logikával is csak odáig sikerül eljutni, hogy állítsuk meg a migrációt, mert Trump / Putyin. Hát édes faszom, tényleg. Ennyire futja?

*

Mert mi a migrációval a legnagyobb gond: az egyik ugyanaz, mint a Trump-szavazókkal. Van egy relatíve nagy tömeg, aki nem tudja, hogy mit csináljon, mert nem rendelkezik ebben a gazdaságban használható képességekkel, persze a nyelvtudás és a kulturális tudás hiánya miatt ez még rosszabb. De az alapprobléma jellege ugyanaz (a múlt század elején Amerikában a megoldás az volt, hogy aki akart, dolgozhatott, amit csak tudott, olyan kevésért, amennyiért csak bírt – de ma ezt is sokan elleneznék balról és jobbról egyaránt). Olyannyia, hogy pl. Izrael legfejlettebb cégei hasonló integrációs programokat szerveznek a palesztinoknak és az ultraortodoxoknak. Ennek a fel nem ismerése megint oda vezet, hogy a legjobb szándékkal jutnak el oda egy csomóan, hogy a trumpista-putyinista szlogeneket fújnak.

A helyes társadalompolitikai kérdésben szó sincs mobilitásról, csupán arról: hogyan adjunk releváns tudást a romló helyzetű tömegek (alsó-középosztálybeli fehérek, szegény afroamerikaiak, sokadik generációs szegregált bevándorlók, menekültek) kezébe? Aki nem jut el oda, hogy felismerje, ez a valódi kérdés, azt komolyan fenyegeti a veszély, hogy arra fog ébredni, maga is Trumpra meg Orbánra szavazna. Meg amúgy nem árt felkészülni, hogy még pár évtized, és Kína nemcsak repülőt építeni fog tudni, de Bachot játszani is.

Persze ebből a trumpista-putyinista logikából az is következik, hogy a mostani migráció, de az évtizedekkel ezelőtti, számos más forrásból táplálkozó, a volt gyarmattartó nemzetállamok által korábbi területeikről irányított bevándorlás, illetve az abból fakadó konfliktusok is a mostani, globalizációpárti elit hibája, sőt, a kettő lényegében ugyanaz az önfeladási folyamat, ez persze legfeljebb annyiban igaz, hogy nem fehér bőrű emberek lettek Európában, minden más szempontból teljes ökörség.

Nyilván sérti az elemi ok-okozati összefüggéseket, hacsak persze nem gondoljuk, hogy Soros György tachion-hullámokat visszaküldve az időben manipulálta az évtizedekkel ezelőtti európai vezetőket. Vagy ha nem vagyunk konzervatív bölcselők, akik számára az oksági viszony és az idő kapcsolata merő technokrata blabla.

Ebből a logikából persze azonnal adódik, hogy ez az elit baszta el, tehát ne ők oldják meg, hiszen mindent csak elbasztak. Tudom, hogy ez egy unalmas verkli, de nem én tekerem, hanem a fenti példát hangoztató kedves barátaim. Emiatt a téves alapvetés miatt aztán persze értelmetlenül gyűlölik a jelenlegi európai elitet, EU-val, mindennel együtt.

Holott, amint azt fentebb mondtam, az EU nem jelenti a kulturális identitások megszűnését, csak a gazdasági tevékenységről való bizonyos fokú leválását. A kulturális értelemben idióta döntések meg nem EU-s, hanem jóval az EU előtt létező ideológiai forrásból táplálkoznak (teszemazt, nem uniós irányelv, hogy ne lehessen Mohamed prófétát lerajzolni, nem Angela Merkel követeli ezt személyesen).

*

Biztonságpolitikai szempontból pedig egyértelmű: a politikai felhatalmazással rendelkező, egységes európai (azaz föderális) bűnüldözés sokkal hatékonyabb volna a terrorizmussal szemben. Gonduljunk bele: a tavalyi párizsi merényletek szervezői belga állampolgárok voltak, Kelet-Európában vásárolt fegyverekkel, francia célpontok ellen. Hogy lehet ezt megakadályozni? Mi az az erős, de nem föderális Európa, ami ez ellen tenni tud? Béndek Péter felvesz egy sámánköpenyt, és megidézi a keresztes lovagokat?

Ennek az alapvetően téves logikának a teljesen egyértelműen Putyin kezére játszó végpontja, hogy oké, legyen Európa erős és egységes, legyen egységes titkosszolgálat, hadsereg és határvédelem, de ne legyen föderáció, és mindez legyen önálló, azaz legyen Európa, de nem NATO, mert így ússzuk meg, hogy az elitjeinket mozgató nagyhatalmak érdekütközései folytán mi szívjuk meg.

Én tényleg nem tudom, aki ezt komolyan leírja, az mégis mit érez? Ez belülről nagyon fáj? Komolyan. Az, hogy az európai problémák több nagyhatalom egyforma szintű, indokú és moralitású beavatkozásának következménye, és mindkettővel szemben védekezni kell, na ez már Ukrajna helyzete kapcsán is nyilvánvalóvá vált módon putyinista ostobaság. Pont. A valóság ezzel szemben, hogy a Putyin sokkal aktívabb Európában, mint Amerika.

A valóság ezzel szemben az, hogy Putyin leszarja az általa abuzált országok jólétét, kizárólag saját “közelkülföldi” törekvései érdeklik, Amerika viszont érdekelt Európa jólétében. Illetve a valóság ezzel szemben az, hogy az amerikai-európai és a putyinista elitek között súlyos morális különbségek vannak, az előbbiek javára. Aki ezt vitatja, illetve az “egyenlő távolság” politikáját hirdeti, az egyértelműen arra szavaz, hogy Európa a jelenleginél távolabb kerüljön az euroatlanti szövetségi rendszerből és közelebb Oroszországhoz. Ha én ilyen következtetésre jutnék, tuti nem aludnék nyugodtan.

A kérdés tehát nem az, hogy hol van Európa helye, hanem hogy hogyan lehet egy, az euroatlanti rendszerbe még szorosabban integrált, kellő politikai felhatalmazással bíró egységes európai biztonsági rendszert létrehozni?

Sajnos aki nem ismeri fel, hogy ezek a kiemelt kérdések, és továbbra is kedvenc hobbijával, a kultúrharccal és az elitbasztatással van elfoglalva, az akár baloldali, akár konzervatív, stratégiai szinten rossz következtetésre jut: gazdaságpolitikailag tragikus, biztonságpolitikailag pedig egyértelműen putyinista megoldásokat kezd el propagálni. A legjobb szándék ellenére.