Oh, barátaim, ne ily hangon.”

Nem, egyáltalán nem érzem patetikus hangulatban magam a britek EU-s népszavazása után, mégis ez az idézet jut eszembe, mivel lépten-nyomon briteket ócsárló, kárörvendő cikkekbe bukkanok, mind a brit, mind a hazai médiában.

Tetszett volna akkor ekkora véleményforradalmat csinálni, mikor még nem dőlt el, hogy azoknak a briteknek, akik ténylegesen vették a fáradtságot és elmentek szavazni, a többségük a kilépés mellett döntött. Sajnos most már késő, a vagdalkozás nem vezet sehova, inkább azon kellene munkálkodni, hogy a jelenlegi, nem túl kedvező kilátásokkal kecsegető helyzetet sikerüljön egy win-win forgatókönyvé változtatni.

“Oh, barátaim, ne ily hangon” – zendül fel Beethoven 9. Szimfóniájában. Az Örömódaként is ismert rész az Európai Unió himnusza, és most jól tennék, ha figyelnének rá. Tényleg kellemetlen a jelenlegi szituáció, talán egy rosszul sikerült szakításhoz lehetne hasonlítani, ahol a felek még évekig nem tudnak különköltözni. De azzal, hogy egyre magasabb az Egyesült Királyságban a gyűlöletbűncselekmények száma, illetve az EU-ban már pedzegetik az angol nyelv kivételét a hivatalos nyelvek közül, csak távolabb kerülünk a problémák megoldásától. Persze ezek szélsőséges példák, ennek ellenére nem láttam jelét bármiféle közeledésnek.

Népszerű az az álláspont, hogy a nem túl művelt emberek a populizmussal átitatott Leave kampány mellett szavaztak, mert nem szeretik az idegeneket. Orbán Viktor is előszeretettel hangoztatja, hogy győzőtt a menekültellenes állaspont, azonban több oknál fogva sincs igaza.

Először is nem csak a menekülteket, hanem a közép-keleteurópai bevándorlókat, köztük a magyarokat sem nézik jó szemmel a brit xenofóbok, másodszor, és ez talán a kiemelendőbb, nem voltak többségben azok, akik az idegengyűlölet miatt akartak kiválni az EU-ból. A választók csak 33%-a mondta, hogy azért szavaz a kilépés mellett, mert így az Egyesült Királyság saját maga dönthet migrációs kérdésekben. Ez az érték nem alacsony, de korántsem ez volt a döntő érv. A kilépést leginkább meghatározó ok az volt, hogy az Egyesült Királyságot érintő döntéseket az Egyesült Királyságban kéne meghozni.

A Brexit még erősítheti is Európát:

Az önrendelkezés, ami a britek politikai vesszőparipája helyi szinteken is, fontos szerepet töltött be a Brexitért kampányoló politikusok véleményében. A főként torykból álló szószólok mind felkészült, nagytudású emberek voltak, akik megfontolandó érveket tudtak felhozni (még akkor is, ha úgy gondolom, a bentmaradás sokkal jobb lett volna), azonban sokan rossz okok miatt szavaztak a Brexitre (példál azt gondolták, az eddigi nettó befizetéseket a jövőben az egészségügyre lehet szánni), mivel nem tájékozódtak kellően. A Brexit intellektuális háttere nem annyira az Orbán-féle nacionalizmus volt, inkább a szabad piaci, demokratikus törekvések. Sajnos sok választó azonban tényleg nem ezeket a megfontolásokat követte.

Az sem igaz, hogy az idősebbek döntöttek a fiatalok sorsáról, mivel az 50 feletti korosztályokra volt jellemző az, hogy a Leave mellett tegyék le a voksukat. Valóban, minél idősebb volt valaki, annál nagyobb valószinűséggel szavazott az EU ellen, de azt már nem lehet állítani, hogy ők bélyegezték meg a fiatalabbak sorsát. A szomorú tény az, hogy sok fiatal nem vette a fáradtságot hogy elmenjen szavazni, gondolván, hogy a szavazatuk úgysem számit, most viszont nyöghetik a rájuk rótt tényt.

Európai szemszögből úgy gondolom, hiba volt a Brexit, viszont most, hogy megtörtént, a lehetőségeket kell keresni benne, nem pedig siránkozni kéne. A népszavazás nem kötelező erejű, még akár azt is el lehet érni, hogy a britek bentmaradjanak, ehhez azonban ahhoz is szükség van, hogy az EU megváltozzon. Ezek a változások akkor is fontosak, ha a britek kilépnek, nehogy mások elhagyják el az EU-t, és hogy visszaálljon az egységes (de nem túlcentralizált) Európába vetett bizalom.

Annak, hogy az Egyesült Királyság mégsem hagyja ott az Európai Uniót, elég kicsi az esélye, így inkább arra fókuszálok, hogy a Brexit milyen feltételekkel lehet pozitív kimenetelű a britek számára. Az EU-nak a Brexit főként mint figyelmeztetés lehet hasznos, és csak akkor járnának jól, ha a bürokratikus, egyre centralizálódó, a realitásoktól elszakadó EU ötletét elvetnék, és hatalmas átalakitásokba kezdenének.

A britek legfontosabb teeindője, hogy biztositsák az embereket arról: van tervük, jelenleg ugyanis nem úgy tűnik. A Brexit mellett kampányoló főbb politikusok mossák kezeiket, Boris Johnson hirtelen mégsem akar miniszterelnök lenni (ami bölcs megfontolás, tekintve, hogy a következő vezető valószinűleg népszerűtlen lesz, hiszen az emberek többet várnak a Brexittől, mint amit az rövid időn belül nyújtani tud), és lemondott posztjáról az euroszkeptikus-populista UKIP párt vezetője, Nigel Farage is.

Fontos, hogy a politikusok elköteleződjenek a közös európai piac mellett, ami az egész kontinens számára kedvező lépés lenne. A britek az EU nélkül szabadon tárgyalhatnak más országokkal szabadkereskedemi egyezményekről, több ország esetében a kezdő lépések már láthatóak is.

brexit-mti-epa

A briteknek biztosítaniuk kéne az országukban dolgozó rengeteg külföldit arról, hogy maradhatnak, és ugyanolyan feltételek mellett jöhetnek oda más országbeliek dolgozni, mint most, sőt az EU-n kivüli nemzetekkel kötött szabad keresekedelmi egyezmények révén még többen, még egyszerűbben jöhetnek. Jelenleg nagy a bizonytalanság (sőt, a Brexit utáni napokban megugrott a bevándorlókkal szembeni atrocitások száma).

Ezek a lépések nem csak azért elengedhetlenek, hogy visszaálljon a piac bizalma és gazdasági fellendüléshez vezessen a kilépés, hanem azért is, hogy az Egyesült Királyság ne szakadjon szét. Sem az írek, sem a skótok nem voltak oda a népszavazás eredményéért, hiszen nagy többségben a bennmaradásra szavaztak, most pedig fontolgatják, hogy elszakadjanak-e Angliától, majd csatlakozzanak-e az EU-hoz, bár jelenleg nem valószínű, hogy bele mernek menni egy újabb népszavazásba.

Ha a szigetország megteszi ezeket alépéseket, van esélye, hogy kiaknázhatják a Brexitben rejlő hatalmas lehetőségeket. Sajnos az EU-ra nézve a helyzet nem túl kedvező, főleg ha a britek távozása lavinát indit el az immár nem demokratikus vagy szabad piaci, hanem oroszbarát, nacionalista okokból kilépni akaró országok körében.

Mindazonáltal nem egymásra kell mutogatni, hanem az Egyesült Királyságnak és az Európai Uniónak is nagyon nagy mértékben felelősséget kell vállalnia azért, hogy a Brexit megtörtént. Az előttünk álló hónapok, évek nem a gyűlölködés ideje, hanem az egymásra és önmagunkra találásé kell legyen, hogy továbba is egy békés, fejlődő Európában élhessünk.