Van néhány egyszerű, mondhatni triviális állítás az Európai Unióról:

  • Az EU kulturálisan egységes. Az összes belső törésvonal konkrétan nevetséges ahhoz képest, hogyan viszonyul az európai kultúra a világ többi részéhez (ez nem értékítélet, hanem semleges tény).
  • Egy mai európai nemzetállam önállóan életképtelen. Szó szerint. Egy mai európai nemzetállam önállóan képtelen egy nyomorult mobiltelefont előállítani, sem a know-how, sem a gyártástechnika nincs meg hozzá.
  • A tőke, a munkaerő, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása tehát szükségszerű az életben maradáshoz.
  • Ehhez egységes szabályozásra van szükség – nem hobbiból, hanem hogy ne lehessen a szabad kereskedelmet formálisan fenntartva, minőségi és egyéb szabályozásnak álcázva értelmetlen protekcionista politikát folytatni.
  • Az egységes szabályozáshoz intézményrendszerre van szükség, az intézményrendszer kialakítása meg jellemzően nem bázisdemokratikus feladat. Vagyis integrált politikai intézményrendszerre van szükség.
  • Mindehhez nagyon jól illeszkedik a valutaunió is.

Vannak ennek veszélyei? Persze. De a rendszer a mai félkész állapotában is bizonyított, és egy nagyságrenddel jobban teljesít, mint a nemzetállamok. Az okokat lásd fenn. Min változtathatnak a britek?

  • Kilépnek, ekkor persze ott beüt a recesszió, öröm lesz nézni, viszont Európának ki kell állnia a putyinista-izolacionista alakok rohamát, legalább addig a pár évig, ameddig Putyin még a térképen van. Ez komoly kockázat.
  • Bent maradnak, ekkor viszont a kilépés rémével fenyegetve, a kelet-európai illiberálisokkal szövetségben lényegében megakadályozzák a projekt befejezését. Ez viszont a biztos halál.

Melyiket válasszuk? Kockáztassunk, menjenek a britek, mielőtt mindent szétbarmolnak.