Valamiféle kísértet járja be a nyugati világot, bár nem tudni pontosan, mi az. Mindenesetre 2016-ban több olyan politikai esemény is bekövetkezhet, ami legalábbis kockázatosnak számít. Ezek közé tartozik a csütörtöki népszavazás is az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről, ismertebb nevén a Brexitről.

Sokan azonban, akik a kilépés mellett kampányolnak, nem érzik ennyire kockázatosnak választásukat.

A szkepticizmustól az utópizmusig

Az 1990-es és a 2000-es évek nagy részében a brit „euroszkeptikusok”, tetszik vagy sem, jelentős részben az európai integrációs projekt realistái voltak, egyes utópisztikus törekvésekkel szemben. Ezen törekvések egyike volt az euró mint közös európai valuta létrehozása. Egy közös valuta jelentősen lecsökkentheti a közös piacon belüli tranzakciók költségeit, érveltek a projekt támogatói, és egyébként is, Európa!, mi baj lehet hát?

Utóbbira azóta megkaptuk a választ: ahogyan azt Milton Friedman annak idején „megjósolta”, vagy ahogyan azt Paul Krugman remekül összefoglalja egy tanulmányában, egy közös valuta, az azt megtámogató mélyebb gazdasági, politikai és nem utolsósorban kulturális alapok nélkül jelentős károkat tud okozni, és okozott is Európa gazdaságának, és közvetve az európai integrációnak is, bármilyen furcsán is hangozzon ez.

A brit konzervatív euroszkeptikusok, különböző megfontolásokból, és nem mindig a racionális közgazdasági érvektől vezérelve, de mindent megtettek annak érdekében, hogy az Egyesült Királyságot az eurozónán kívül tartsák. Ezzel pedig nagy szolgálatot tettek mind saját országuknak, mind pedig az EU többi tagországának. Mindezt azért írom le, mert 2016-ban az „euroszkepticizmus” valami nagyon mást jelent Nagy-Britanniában. Korábban sok euroszkeptikusnak nevezett politikus, bár nem volt rajongója az Európai Unió intézményeinek, általában azok reformját sürgette, nem pedig az Európai Unióból való kilépést.

De valami megváltozott. A brit konzervatív politikusoknak ma már a nagyobbik része az EU-ból való kilépést támogatja. És nem csak ők. A Brexit tábora rendkívül sokszínű, bevándorlásellenes jobboldaliaktól mainstream konzervatívokon keresztül egészen szocialistákig terjed a skála. És van egy csoport, amelynek az érvei talán leginkább meggyőzőek lehetnek ezen blog olvasóinak és szerzőinek. A brit piacorientált libertáriusok és klasszikus liberálisok nagy része euroszkeptikus, ami ma már, ugye, az esetek nagy részében a Brexit-pártiságot jelenti. Mik is az ő érveik a távozás mellett?

A Brexit hívei, ahogy említettem, nem mind xenofób nacionalisták, távolról sem. A klasszikus liberális Brexit-hívek egészen más érveket szoktak felhozni a kilépés mellett: az EU túlontúl bürokratikus, nem-hatékony módon szabályoz, és egyáltalán, túl sokat szabályoz, egy szuperállam felé menetel, aminek nem látni, hogy mi lesz a vége, jó lesz-e vagy rossz a szabadság szempontjából, és így tovább.

england-eu

Sokan ebből a táborból egy olyan Brexit utáni Nagy-Britanniát képzelnek el, ami az EU jelentette „kényszerzubbonytól” megszabadulva szabadon kereskedik a világ minden országával, miközben Európa többi részével is fenntartja a szabad kereskedelmet, de sokkal kevesebbet és jobban szabályoz, mint az EU, sőt, a liberális Brexit-hívek általában a szabad munkavállalást is támogatni szokták. Mennyire reális egy ilyen vágyálom, egyáltalán lehet-e olyan szcenárió, ami mellett a Brexit jó lenne az Egyesült Királyságnak?

Rövid távon valószínűleg nem, minimum a Brexit jelentette bizonytalanság miatt. Ez önmagában akár pénzügyi válságba is sodorhatja az Egyesült Királyságot. De mi a helyzet hosszú távon? Azt gondolom, a Brexit-híveknek igazuk van abban, hogy lehetséges, hogy a Brexittel jól járnának a britek (a fenti vízió nagyon is attraktívnak tűnik), abban viszont nem, hogy a Brexit jó választás lenne a britek számára. A kettő ugyanis nagyon mást jelent. Csak mert járhatunk jól is egy döntéssel, még nem jelenti azt, hogy várható értékben jól járunk vele és meg kell lépnünk.

A Brexit leginkább talán akkor lehetne jó Nagy-Britannia számára, ha elég nagy mértékben élvezni tudná a közös piac kereskedelmi előnyeit annak hátrányai nélkül, és/vagy az Európai Unió a jövőben nagyon rossz irányba fordulna és elég nehezen lehetne belőle kilépni.

Ami az első feltételt illeti, az egyik lehetséges jobb szcenárió egy „norvég-mintás” deal lehetne, ami biztosítja a közös piac előnyeinek élvezetét, de az együtt jár a legtöbb EU-s szabályozás elfogadásával és a közös kasszába való kötelező befizetéssel, miközben az EU irányát értelemszerűen nem tudná már az Egyesült Királyság befolyásolni. Nem világos, hogy ez miért lenne jobb a status quo-nál.

Felmerülhet még egy kanadai típusú deal is, viszont azzal az lehet a probléma, hogy a nagyobb szabályozási szabadság mellett (aminek lenne/lehetne valamekkora hatékonysági haszna) (és éppen azért) limitált eléréssel jár a közös piacra, ami főleg a pénzügyi szektornak lenne fontos.

Végül, köthet elvileg a UK és az EU valamilyen speciális dealt is, ami jobb helyzetbe hozza Nagy-Britanniát, mint amilyet az EU-n belül élvez, de mekkora a valószínűsége annak, hogy az EU egy ilyen dealt ajánlana, főleg, hogy elég nagy lenne az ösztönzője a „példastatuálásra”? Unilaterális szabadkereskedelem? A 19. század óta nem volt rá példa… És persze, ne feledkezzünk meg az elég egyértelműen rossz szcenáriókról sem, például ha az Egyesült Királyság minden külön deal nélkül maradna kívül a közös piacon és WTO-szabályok melletti vámok lennének a UK és az EU között.

És ne feledjük, minden kereskedelmi dealt hosszas tárgyalások előznek meg, rengeteg bizonytalansággal. Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy a Brexit-pártiak egy jelentős része meglehetősen szkeptikus az EU keleti tagállamaiból, például Magyarországról érkező munkaerő-áramlással kapcsolatban, a legtöbb tanulmány szerint azonban ennek hatása a brit gazdaságra alapvetően pozitív. Kérdés, mi lesz ezzel a kérdéssel egy Brexit után.

A Brexit várható hatásairól egyébként már számos közgazdasági tanulmány született, amelyeknek nem muszáj hinni, és meg lehet őket kérdőjelezni több ponton, de… A Treasury közgazdász csapatának az euró bevezetésével kapcsolatos aggodalmait mindenesetre jó, hogy annak idején figyelembe vette a kormány.

Ami a második feltételt illeti, valóban nagy kérdések vannak az EU jövőjét illetően, nem biztos, hogy olyan irányba fog fejlődni, amiben az Egyesült Királyság részt szeretne venni (tehát: a tagságnak is vannak kockázatai), de talán az EU-ból kilépni, bár nem garantáltan egyszerű, még mindig könnyebb lehet, mint visszalépni, ráadásul a jelenlegihez hasonló „privilégiumokkal”, ha a Brexit nem sül el jól.

Ha a fentieket mind összerakjuk, mit kapunk? Elképzelhetőek olyan szcenáriók, amelyekben a Brexit hatása pozitív az Egyesült Királyság számára? Igen. De figyelembe véve ennek az esélyét, a rosszabb szcenáriók költségeit (a legpesszimistább becslések aggasztóbbak, mint amennyire biztatóak a legoptimistábbak) és a ki- és visszalépés közti aszimmetriát, a jó döntés brit szempontból az én olvasatomban:

Remain.

A Brexit hívei kockázatos játékot játszanak, és ami különösen aggasztó, gyakran nem úgy tűnik, mintha ezt észrevennék. Szeptikusokból sokan (nem mindenki), utópisták lettek.

A Brexit, Európa és a világ

Azt gondolom valamivel egyszerűbb dolgunk van, ha azt a kérdést tesszük fel, nem-brit, globális, európai vagy akár kifejezetten magyar szemszögből melyik oldal győzelmében érdemes reménykedni. Ahogyan az Economist vezércikke, vagy magyar/közép-kelet-európai szemszögből Seres László írja, az Egyesült Királyság befolyása az Európai Unióra egyértelműen pozitív.

A brit kormányok mindegyike egy gazdaságilag szabadabb, globalizáció irányába nyitottabb EU mellett lobbizott. A briteket ugyanakkor számos kritika éri kontinentális eurofil részről, miszerint „szabotálják” az európai integrációt. Kérdés azonban, hogy feltétlenül rossz-e a „szabotázs”, amikor egy még kiforratlan államszövetség útkereséséről van szó.

Ha az a kérdés, milyen irányba menjen az Európai Unió (egy kérdés, amihez jelen írás szerzője nemrég maga is hozzászólt), a rossz döntések költsége nagy, és ugyanaz a logika működik, mint a Brexit esetén: előre menni könnyebb, mint vissza. Ilyen körülmények között kifejezetten nagy haszna lehet a brit kormányok „szabotáló” szkepticizmusának. A 90-es években például jól jött volna egy adaggal nagyobb szabotázs a monetáris unió kapcsán…

De ne gondoljuk azt se, hogy azon euroföderalistáknak, akik talán félresöpörnék fenti figyelmeztetésemet, feltétlenül örülniük kellene egy Brexitnek. Már ha az EU (vagy legalábbis egyes részeinek) dezintegrációja nem töltené el őket örömmel. Nem véletlen, hogy a Brexit legfontosabb Európán kívüli támogatója Vlagyimir Putyin.

A nyugati civilizációt számos veszély fenyegeti, egy Brexit pedig ezeket valószínűleg csak felerősítené. Az instabilitás bármilyen növekedése a mostani helyzetben, 2016-ban, „A Donald évében”, luxus. És végül, az Európai Unió, minden hibája és diszfunkcionalitása ellenére is fontos szerepet tölt be a béke és szabadság egyik biztosítékaként. Itt, keletebbre főleg tudhatjuk, hogy az EU sokat emlegetett alapvető vívmányait, azt a bizonyos „négy szabadságot”, nem szabad adottnak venni. Magyarország hol tartana enélkül?

*

És még valami, némileg „személyesebb”. Ezzel talán nem mindenki ért egyet, és azt gondolom, ha nem, az azt jelzi, hogy sokan a magyar – így vagy úgy – liberális táborból alulértékelik a szabadság történelmi kontextusát, az absztrakt elveken túl: Nagy-Britannia, végső soron, a szabadság szülőhazája. Ez pedig azt jelenti, hogy a jövője iránt nem szabadna, hogy közömbösek legyenek a szabadság barátai, bárhol is éljenek.

Nem lenne jó, ha beolvadna egy „európai szuperállamba”, ezért bizony, igen, szigorúan a magam részéről azt gondolom, valamilyen szinten speciális státuszt kellene élveznie az EU-n belül. De ettől még, a fentebb kifejtettek miatt, rossz döntés lenne egy csütörtöki Brexit döntés az Egyesült Királyság jövője szempontjából.

Ha ezeket a pontokat rakjuk össze, akkor összességében mit kapunk? Azt gondolom, ismét azt az üzenetet, hogy

Remain.