Már Illés bácsi elhíresült cukrászdájának közérdekű feljelentés alapján történő bezárása sem volt rendben (bár ott még lehetett érvelni higiéniai és egyéb kétséges állapotokkal), merthogy piac van, ha akad, aki megveszi Illés bácsi termékeit, hát tegye; de a budavári Ruszwurm esete aztán tényleg egyértelmű: azért záratnak be egy boltot, hogy mást ültessenek a tulaj helyébe.

Nincs, nem létezhet más racionális magyarázat arra a tortúrára, aminek a patinás, 180 éves, mindig minden előírást betartó cukrászda tulajdonosát a kerületi önkormányzat kiteszi. A rendőrök kivonulása, a terasz bezáratása, egy gigantikus bérletidíj-emelés ráerőszakolása a tulajra (holott tavaly még túl is fizette az eddig sem alacsony díjat), végül a bérlet felmondása – még szerencse, hogy a tulaj nem hagyja magát: “70 éves vagyok, kezembe vettem a sorsomat, számomra ez a harc lesz a végső” – közölte Szamos Miklós a Népszabadsággal.

Az I. kerületi önkormányzatnak sikerült a következő alig fenyegető, a 70-as éveket idéző közleményt kiadnia az MTI-nek terasz- és bérletidíj-ügyben: “nem kaphat közterület-foglalási engedélyt olyan vállalkozás, amely jogi vitában áll az önkormányzattal, és megegyezés hiányában a cukrászdát is kénytelen lesz elhagyni.” Tehát elég a jogi vita, ami ugye elég könnyen előállítható állapot, máris jöhet a hatóság, és véget vet annak, hogy emberek csak úgy kiülnek kávézni.

Pontosan fogalmaz a Kettős Mérce blog: a sok vegzáló lépés “szinte egyértelműen a kivéreztetés irányába mutat.” Tudvalevő, hogy a Vár lassan kiemelt fontosságot kap Őexcellenciája Vezénylő Tábornok Úr odaköltözésének apropójából, lesz neki külön terasza, könyvtára, és nem kizárt, hogy a gasztrokörnyezet is aszerint (kontra)szelektálódik újra, ki főz tűzközelben. A blog úgy hallotta, “nem a Ruszwurmé az egyetlen olyan ingatlan, amelyre az önkormányzat hasonló módon igyekszik lecsapni”, ehhez tegyük hozzá, nagyon meglepő lenne, ha épp ezt a területet hagyná érintetlenül a Haveroknak Történő Központi Újraelosztás Rendszere (NER), lásd pl. jegybanki ingatlanvétel.

ruszwurm

De ne tévedjünk: nemcsak arról van szó, hogy egy valakiknek valamiért nem tetsző vállalkozást kell ellehetleníteni. Ez, amit látunk, magának a szabad, korrupciómentes vállalkozásnak az állami megbüntetése. Az önálló, valóban saját lábon élő, kreatív kis- és középvállalkozók ülnek a vádlottak padján, akiket eddig is agyonadóztattak, bürokratikusan vegzáltak, most pedig éreztetik velük: akinek nem tetszik a rendszer, annak vége.

A sokat idézett Uber-ügy sem önmagában arról szól, hogy egy zárt, hatósági árat kierőszakolt klikk ki akarja rekeszteni a tehetségesebb, olcsóbb és alkalmazkodóképesebb konkurenciát. A tét maga a szabad vállalkozás, a verseny léte, amit a piacon kartellbe tömörülő, erőszakos és arrogáns sárgataxis maffia ki akar csinálni. Nyilván fontosabb fenntartani a hatalomra korporatívan rátelepedő, álvállalkozói, részben nettó adócsaló életformát, mint valóban megmérettetni és sikeresebbnek találtatni.

“Ha valaki nem tartja be a szabályokat, akkor nincs helye a magyar személyszállítási piacon” – jelentette ki a Fidesz-frakció. Amihez csak annyit fűzzünk hozzá: a Népszabadság által megkérdezett jeles jogtudósok szerint is még az alaptörvény által szentesített alapjogokat is megsérti a kormányzat ezzel az őrülettel (ezt nem így mondták). “Amikor a taxisok az Uber ellen tüntetnek, s egyenlő versenyfeltételeket követelnek, jó lenne, ha tudomásul vennék: ezzel éppen a korábban általuk kezdeményezett fix hatósági ár ellen tiltakoznak” – találta fején a szöget Vörös Imre volt alkotmánybíró, emlékeztetve egy 1991-es Ab-döntésre: “A hatalomnak az árakra vonatkozó közvetlen beavatkozása csak akkor indokolt – idézte –, ha a

tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak nem elégségesek a káros versenykorlátozás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására.”

Nem más ül tehát a vádlottak padján, mint maga a piac, a verseny, a magántulajdon. A kapitalizmus. Ez a közös nevezője mindannak, amit a kormányzat elmúlt évekbeli beavatkozásaiból láttunk, legyen az a pécsi vízmű, a magánnyugdíj, a Simicska-tulajdonú cégek ellehetetlenítése, a TV2 állami odaígérése haveroknak, vagy persze az Uber-ügy. Ez utóbbiról a legnagyobb arcátlanságot Fónagy János államtitkártól hallottuk, akit most szó szerint idézünk: “a kormány nem a korszerű lehetőségek ellen van, hanem tiszta versenyt szeretne biztosítani.”

Hát persze: egy versenytársaktól megtisztítottan tiszta versenyt. Amely így, hogy már konkurencia sincs, csak egy egységáras, zsaroló és lobbista szakmai céh, már versenynek sem nevezhető. Csak poshadt, kádárista állóvíznek.

(Fotó: Kettős Mérce)