Európát a történelem hozta létre, Amerikát egy filozófia.” (Margaret Thatcher)

 

A meccs minden jel szerint eldőlt: ha a két párt júliusi kongresszusai is úgy akarják, márpedig úgy fogják akarni, akkor bizony Clinton-Trump meccsre készülhetünk novemberig. Bernie Sanders még annyit el tud érni, hogy néhány kulcsfontosságú belpolitikai és gazdasági témában balra tolja Hillaryt, ám a republikánus oldalon már csak egy csoda, vagy egy kellő számú delegált híján kieszközölt “brokered convention” tudná az egyébként megkérdőjelezhetetlen legitimációjú Donaldot” kiváltani. Az előválasztások döntöttek. Hihetetlen, de ez az ember lesz a republikánus párt elnökjelöltje.

Donald Trump tündöklésének számos ismert, sőt közhelyes oka van, ezek ráadásul nem is mindig igazak. A fehér, hímnemű alsó-középosztály (hogy ne mondjuk: munkásosztály) lázadását emelik ki általában az első helyen, félelmeit a latin bevándorlóktól, függetlenül attól, hogy az évente milliószámra Amerikába érkező illegális latin migránsok többsége a nyelvet alig beszélő, képzetlen munkaerő. Világos, hogy az egyszerű, de hatásos megoldásokat kereső emberek örömmel fogják megszavazni azt a figurát, aki Mexikó felé falat építene, azt a mexikóiakkal fizettetné meg, amúgy meg jogállamilag kétséges módon egyszerűen hazazsuppolna úgy 11 millió illegális migránst.

Szintén Trump sikerének okai között említik amerikai elemzők az arrogáns republikánus elit és a balos polkorrektség elleni lázadást. Ebben is van persze igazság, függetlenül attól, hogy nem egy republikánus elit van, “pártközponttal” és állami Volgákkal, hanem több formális és informális, kongresszusi, szenátusi és értelmiségi, nem szegény Paul Ryan képviselőházi elnök adja ki a központi ukázokat. A pc pedig természetesen úgy gáz, ahogy van, szabályos orwelli nyelv- és gondolatrendőrséggel, a campusokon folyó nettó antiszemitizmussal, kirekesztéssel, Amerika-, Nyugat-, fehér- és keresztényellenes hangulatkeltéssel, genderőrülettel. Kösz, progresszívek.

Ami az értelmiséget illeti, a National Review jeles szerzői köre (a hagyományos konzervatívoktól a libertáriusokig) egyhangúan Trump ellen foglalt állást, a neokon Bill Kristol (Weekly Standard) és az objektivista Robert Tracinski is egyfajta “harmadik pártba” mentené át a GOP-ot lenyúló Trump elől menekülő vezetőket, szakértőket és a szellemi apportot. Más ismertebb médiák, mint pl. a Breitbart Trump mellé álltak, így tett Ann Coulter publicista és Rush Limbaugh talk radio sztár is.

Trump-MTI

A politikai folyamatok egyik legérzékenyebb megfigyelője, Dennis Prager azonban nagyon pontosan megírta, mi a legfőbb, egyben legaggasztóbb oka Trump sikerének: az, hogy a GOP bázisának nagy többsége nem konzervatív már. Ezt elsőre nehéz elhinni, hiszen az európai ballib médián szocializálódott polgár másról sem hallott az elmúlt években, mint hogy mennyire “jobbra tolódott” a Republikánus párt, mennyire túszul ejtette a pártot a “szélsőséges”, sőt “rasszista” Tea Party mozgalom – ehhez képest viszont tény, hogy a bázis úgy döntött, a 17 kezdeti jelöltből a legkevésbé konzervatívba helyezi minden bizalmát.

Amikor Donald Trumpnak még volt világnézete, tehát úgy két hete, kb. a demokraták baloldalán állt: helyeselte az állami egészségügyi ellátást, helytelenítette Amerika szerepvállalását a világ kevésbé szerencsés régióiban, protekcionista gazdaságpolitikát, importvámokat hirdetett, egyetértett az abortusszal. Ezek az elvei részben módosultak, de a lényeg, hogy állandó, kiszámíthatatlan mozgásban vannak, és a konzervatív elit ellen állítólag lázadó bázis ezt a “konzervatívot” választotta magának hősül.

A mi szempontunkból lényeges, hogy a szabadelvű filozófia által teremtett Amerikában természetesen más a konzervatív, mint Európában: az eszme egy klasszikus liberális intézményrendszerre alapszik, amelynek alkotmánya az egyént védi az államtól. Az amerikai konzervatív alapból nem nacionalista, nem etnicista, nem rasszista és nagyállam-párti, mint európai eszmetársai, hanem ezen közös intézményes, patrióta alap köré szerveződik egy tág koalíció, a hagyományos, család- és hagyományhívő keresztényektől a gazdaségi libertáriusokon át a külpolitikai héjákig.

A republikánus eszme alapja azonban, az egyén és a piaci verseny tisztelete, mint azt számos adat igazolja, lassan kiürül. Ha ez így megy tovább, Amerika a rossz értelemben europaizálódik.

A klasszikus amerikai értékeket (egyéni szabadság, limitált kormányzat, szabadpiac és verseny, ne fentről várd a megoldást) huzamosabb ideje a Republikánus Párt képviseli, nem mindegy tehát, ki jeleníti meg a legfontosabb politikai poszton. A nép azonban lassan nem tudja, mi Amerika jelentősége, kivételezettsége, mik voltak az alapító atyák értékei és miért, pl. miért volt nekik mindig is fontosabb a szabadság, mint az egyenlőség (szöges ellentétben a francia forradalommal). Ma már nyilván sokkal fontosabb kérdés a “safe space”, a kulturális relativizmus, vagy a “fehér privilégiumok” megkérdőjelezése.

A Pew felmérése szerint a fiatal amerikaiak 40 százaléka nem tartja sokra a szabad szólást, büntetné a “gyűlöletbeszédet” – emlékeztet Prager, akárcsak arra, hogy a Harvard kutatása szerint a fiatal amerikaiak 47 százaléka kormányzati felelősségnek tartja az élelmiszer, a lakhatás és az egészségügy biztosítását a rászorulóknak. Miközben a szemünk láttára zajlik Venezuela drámája, a YouGov adatai szerint a fiatalok 43 százaléka jó véleménnyel van a szocializmusról, és csak kevesebb mint a harmada támogatja a kapitalizmust.

Miközben a globalizációnak hála, a kapitalizmus teljes siker: az ENSZ adatai szerint míg 1990-ben a világ lakosságának 43 százaléka szélsőséges nyomorban élt, addig 2013-ra ez a szám 22 százalékra csökkent. Ami még mindig nagyon sok, de nagy, kiterjedt állammodellekel, korrupt kormányokkal, diktatúrákkal, a verseny és a magántulajdon korlátozásával még itt se tartanánk.

Sokan tehát nem a szemüknek hisznek, hanem a balos és jobbos populistáknak, a szoft és hardcore antikapitalistáknak, nacionalista populistáknak, a valakik által valamiért kitalált polkorrekt elvárásoknak. Olyan politikai vezetőket kapnak majd, olyan világot teremtenek majd maguknak, amilyet megérdemelnek.

(Fotó: MTI/AP)