A Kapitalizmus blog akkor a legboldogabb, ha érdemi vitának adhat teret. Ezen azt értem, hogy nem minősítgetések, papagájkommandós mantrák ismétlése kerül a kommentekbe, hanem a témához szól hozzá valaki, méghozzá azzal a szándékkal, hogy előre vigye az ügyet. Geo nevű olvasónk reagálása korábbi posztomra pont ilyen. Személy szerint nagyon köszönöm sorait. Jól esik a bloggernek, ha olyan visszajelzést kap, hogy elolvasták a sorait, nem csupán ürügyként használják (a címet) a kedvenc vesszőparipa megfuttatására.

Kezdjük mindjárt a bocsánatkéréssel! Nem tudtam, hogy Geo nem tagja, csupán szakértője annak a pártnak, amelyik politikai programjára vette az általa is nyilvánosan támogatott ügyet. És valóban nem éreztem meg a szavaiban bujkáló iróniát a jól álló öltöny kapcsán. De a hivatkozott cikk messze nem Georól szólt. És nem is általános pártellenességről. Hanem a demokratikus ellenzék címkét maguknak kisajátítókról.

Azért idéztem – talán nem is pontosan – a szavait, mert nagyon is jellemzőnek éreztem őket arra a – mondjuk így – „hivatalos” ellenzéki gondolkodásmódra, ami sakkfiguraként tekint a politikai színtér szereplőire, megtervezi lépéseiket, eszközként használja őket a stratégiája megvalósításához. Lehet álmodozni arról, hogy milyen személyiséget kéne kitolni a frontvonalba, de ne legyenek illúziók: a 2014-es összefogás nem a Bajnai-Mesterházy párviadalban erodálódott vezető miatt bukott el. Hanem azért, mert nem volt mire szavazni, legfeljebb valami ellen lehetett volna.

A fő baj azonban az, hogy a mostani összefogás szervezői mélységesen lenézik a szavazókat. Egyszerűen összeadhatónak vélik a támogatóik számát, feltételezik, hogy aki az MSZP-re, DK-ra, Együttre, PM-re (és ki tudja, kit vesznek még bele) adná a voksát, az automatikusan a közös formációra is adni fogja. Pedig leírtam a múltkor:

Közös ellenzéki jelöltre akkor szavaznánk, ha az adott képviselőre leadott voks nem jelentené automatikusan a garantált alapjövedelem, a progresszív személyi jövedelemadó, a földek visszaállamosítása és az egyéb politikai programok támogatását is.

Ennek nyomán szép nagy vita kerekedett a progresszív adózásról. (Lehet, hogy nem kéne példákkal, idézetekkel jönnöm, mert félrevisznek a lényegtől?) És már ez a vita is – a résztvevők egyikét sem lehet még halovány Fidesz-KDNP szimpátiával sem gyanúsítani – nagyon jól illusztrálja, hogy miért nem lehet csak úgy összeönteni az ellenzéki szimpatizánsokat.

Mert abban egyetértenek, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerét le kell váltani (a megnevezésről már megint elképesztő viták folynak köztük a fasisztoid formációtól a maffiaállamig), de igencsak különböző elképzeléseik vannak arról, mi lenne a kibontakozás útja. Emberek, na, nem matematikai mennyiségek. Lehet, hogy nem bújják a több tucat oldalnyi pártprogramokat, de azért messze nem mindegy nekik, hogy mihez is akar kezdeni a hatalommal a magát kínáló alternatíva. Nem elég a sugárzó, hiteles személyiség. Annak egy hiteles programot is kell közvetítenie.

ellenzek

Elméletileg az is elképzelhető, hogy a koalícióra készülők összeülnek és megegyeznek, ki mit tud elfogadtatni a többiekkel és mit ad fel saját elképzeléseiből és még képviselőket is találnak hozzá. És a szimpatizánsok nem fogják ezt árulásnak érezni? Ha pártprogramnak épp az a pontja megy a levesbe, amiért ők adott párttal szimpatizáltak, akkor is elmennek majd az összefogásra szavazni? És egy ilyen egyeztetett program hiteles lesz azok számára, akik külön-külön egyiküket sem választanák?

Tudják, azokról beszélek, akik hol az első, hol a második legnagyobb blokkot szokták alkotni a közvélemény kutatásokban: a nem választók / nincs pártja kategóriába soroltakról. Biztos, hogy egy ilyen pártalkukban kiizzadt közös programra megmozdulnak és elmennek behúzni az x-et rá? Mert nélkülük, ugye, marad az a bizonyos max. 25% szavazat (de inkább 15 lesz az), ami nem hogy kétharmadra, még sima többségre sem lesz elegendő.

És, ha már túllépünk az öltönyön: egy ilyen pártelitek alkujából kiizzadt program képviseletére vállalkozik majd hiteles személyiség, akár farmerben is? Akit mind a szimpatizánsok, mind a „passzívak” (inkább: pártot nem választók) elfogadnak, akiben nemcsak a hatalomért ácsingózó megalkuvót látják?

A MOMA javaslata azért lehetne járható, mert eleve korlátozott időről és hatáskörről szólna az összefogás. Ez a megegyezés nem a hatalom megszerzéséért kötött rossz alku lenne, hanem a valódi politikai küzdelem lehetőségének megteremtéséért kötött kompromisszum. Igen, ehhez is sokat kéne egyeztetni: mire terjedjen ki, hogyan változtassák meg azt, amit meg kell. És a folyó ügyek viteléről is kell valami megállapodás, bár nem véletlenül hoztam fel a belga esetet: nem olyan nagy varázslat elműködtetni egy meglevő államigazgatást.

A magyar gazdaság és társadalom helyzete egyáltalán nem igényel sürgős beavatkozásokat, nagyjából elég, ha hagyják mindenkit tenni a dolgát és nem szólnak bele. A hasonlat persze mégis sántít: Belgiumban volt egy többé-kevésbé hozzáértő szakapparátus, aminek megléte ma Magyarországon erősen véleményes. Szóval, kell e téren is közösen gondolkodni, de előre kijelenteni, hogy nincs rá megoldás?

Ezzel együtt, bár a javaslat járható utat kínál, látszik, hogy reménytelen. A kapott reakciókból – ideértve a Geo posztja alatti kommenteket és a pártok hallgatását is – látszik, hogy balliberális tábor politikusainak és értelmiségi holdudvarának gondolkodása nem képes megbirkózni vele. Maradnak a saját kis szemétdombjukon (azonnal elnézést kérek a szimpatizánsaiktól, nem őket minősítem ezzel, csak a kiskakasaikat) amíg el nem fogy alóluk, vagy maguk nem mennek a levesbe.

Nincs hát lehetőség leváltani a Fidesz-KDNP-t, örökre a NER igája alatt maradunk? Ne adjuk fel a reményt! Nem véletlenül lép fel mindenféle belső ellenzék ellen olyan keményen a Fidesz vezérkar. Hát kapjon külsőt! A tábor azért tudott nagy arányban győzni 2010-ben és 2014-ben, mert begyűjtött a zászlaja alá mindenkit, aki a balliberális oldal ellen volt, akár alapvető beállítottsága, akár csalódásai, akár saját politikai fejlődése miatt.

De az elmúlt hat év dicstelen tettei és a lassan kibontakozó káros következmények igencsak lerontották az „Egy a tábor, egy a zászló!” jelszó mozgósító erejét. Az a monolitnak tűnő tömb széttörhető, a Jobbik máris sokat faragott belőle. Nem hiszem, hogy a Fideszen belül puccs készülne, vagy, hogy szakadni fog. De reménykedem benne, hogy megerősödik egy olyan párt, amelyik a régi vágású konzervatívok, a nem baloldali liberálisok (vö: centrális erőtér) számára kínál elfogadható alternatívát. És nem lesz része a bal-liberális ellenzék „sokszereplős széles spektrumának” (© Geo) lesz esélye, hogy részben megmozdítsa a jelenlegi pártkínálatban már nem bízókat és leválassza azokat, akik szerint a Fidesz még rosszabb lett, mint ami ellen rászavaztak.

Ha ez fel tudna állni, akkor a következő választáson nem csupán a Fidesz-KDNP, de a mostani ellenzék is leváltható lesz. Akár még a pozsonyi gyors is befuthat.

(Kép: csepel.info)