Geo nevű kedves olvasónktól a következő hozzászólást kaptuk Ansinn Az ellenzéket is le kell váltani c. posztjához:

Egy viszonylag alapos és sok tekintetben megfontolandó írás jelent meg, Ansinn a szerzője. Személyes érintettségem is arra ösztönöz, hogy reagáljak az írására.

Ennek dacára saját fülemmel hallottam egy klubvitán az egyik parlamenti párt tagjától, hogy az ellenzéki összefogásnak milyen miniszterelnök-jelöltre van szüksége: egyetlen elvárás, hogy jól álljon rajta az öltöny. Majd a politikai korrektség jegyében hozzátette: vagy a kiskosztüm. Van-e, ki ellent bír állni eme megtisztelő felkérésnek?

Bizonyára zavarosan fogalmaztam, hogy ezt lehetett érteni a hozzászólásomból – de az számít-e, hogy mit mondunk, vagy eleve hiteltelen, ha egy párttag mond valamit? Az ügy szempontjából amúgy mellékes, hogy nem vagyok parlamenti párt tagja (bár háromnak is – Együtt, PM, DK “levelező” szimpatizánsa) – de akkor mit kezd Ansinn Lendvai Ildikó szavaival, aki szintén azt mondja, hogy a pártok a pálya szélére kerültek, az ő erőlködésükből nem jön ki semmi?

Nem az lenne-e a hasznosabb, hogy az ilyen fel- és beismerések alapján kellene közelíteni a pártokhoz? Hiszen ha megnézzük, azt még a pozícióban lévő pártvezérek is elismerik, hogy pusztán az ő részvételükkel itt politikai változás nem képzelhető el. (Az külön kérdés, hogy ha ezt sokan be is látják – azért mégis maguknak gondolják a vezető szerepet.)

Ha jobban fogalmaztam volna – vagy Ansinn jobban figyel -, akkor azért nyilvánvaló lett volna, hogy az öltönyön/kiskosztümön kívül még egy feltételt azért megfogalmaztam: fogadják el mindazok, akik a jelenlegi rezsim leváltását akarják, hiszen csak egy igazán széles spektrum lehet képes erre: az ex (vagy netán jelenlegi) Fideszesektől a konzervatívokon, jobboldali liberálisokon, a politikai középen keresztül az újbaloldalig, kiemelkedő személyek, szervezetek, civilek és szakmai műhelyek – valamint igen, a létező pártok részvételével.

összefogás-hvg

Mi ad nagyobb hitelességet egy jelöltnek – ha egy megváltó messiás, vagy ha széles támogatottság van mögötte? Abban talán egyetérthetünk, hogy nem tűnik túl jó ötletnek egy új megváltóra várni – az esélyeken túl azért sem, mert ennek az országnak nem vezérre, hanem elfogadott vezetőre van szüksége. (Most csak a választásra koncentrálva: 2002-ben Orbánt az a Medgyessy Péter tudta legyőzni, akitől elég messze áll a karizma, s nem nevezhetjük kommunikációs zsonglőrnek – s mindössze a választások előtt egy évvel lett a kiválasztott jelölt.)

Az előzőekből tán nyilvánvaló: nem az előválasztás lebonyolítása a legfontosabb kérdés,  hanem az, hogy az a sokszereplős, széles spektrum összeálljon. Ha Ansinnt olvasom, akkor erre nincs esély. Ő például eleve kizárná a meccsből a létező pártokat. Ha el tudja intézni, hogy önként átadják az infrastruktúrájukat, meglévő intézményeiket, s – ne legyünk szemérmesek – a pénzüket egy választói mozgalom vagy párt részére: én elfogadom. Ha összeállít egy programot, mely “nem jelentené … a garantált alapjövedelem, a progresszív személyi jövedelemadó, a földek visszaállamosítása és az egyéb politikai programok támogatását…”, s biztosítja ehhez legalább a szavazók 40 %-os támogatását – én elfogadom.

De azért lássuk be, ez így kevés. S éppen itt jöhetne a képbe a szerző által csak negatívan említett előválasztás – ami nem “a” megoldás, hanem egy technika. Az előválasztásnak két funkciója van: le kell játszani a korábbi szisztéma szerinti első választási fordulót – másrészt a sokszor demokratikusnak nevezett ellenzék a gyakorlatban is bemutathatja, hogy valóban, ők demokraták.

Ugyanis a demokrácia nem azt jelenti, hogy az van, amit én akarok, de azt sem, hogy a győztes, a legerősebb mindent visz. Hanem azt, hogy a szereplők mire jutnak: közösen, megméretve magukat és programjaikat, elképzeléseiket.

Minden szereplőre szükség van, aki elfogadja, hogy (1) a NER rezsimjét le kell váltani, helyébe jogállamot kell állítani, s egy új alkotmányt kell létrehozni; (2) fel kell számolni a korrupciót (3) orvosolni kell a legkirívóbb társadalmi igazságtalanságokat, a “perverz újraelosztást”.

Ennél több egyetértésre nincs szükség az induláshoz. A feleknek biztosítékot kell kapniuk, hogy nem kell feladni identitásukat, nem kell majd az eddig alapvetőnek tartott programpontjaikkal szembefordulniuk.

Az “előválasztásnak” – jobb híján nevezzük így – több témakör szerint kell folynia – ezek közül biztos, hogy az egyik (a) közjogi: más a helyzet, ha 2/3-ot sikerül elérni, vagy csak egyszerű többséget. Technikailag a legegyszerűbb a 2010-es állapot ideiglenes visszaállítása lenne – mások ebben a meghaladni kívánt állapotok visszaállítását látnák.

Ha csak egyszerű többségre készül az ellenzék, akkor a közjogi helyzetet csak erős kompromisszumokkal, alkukkal lehetne megváltoztatni – vagy eleve azt kellene meghirdetni, hogy alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozására kér felhatalmazást az ellenzék. (Ezt többek között Szekeres Imre fogalmazta meg, s nagyon hasonlít a MoMa javaslatához.)

Az viszont továbbra is kérdéses, hogy az átmeneti időben milyen kormányzás valósuljon meg: a magyar gazdaság, a társadalmi rendszerek állapota nem teszi lehetővé, hogy – az írásban idézett belga példához hasonlóan – ügyvivői, “szakértői” kormányzás legyen, miközben még a helyükön maradnának a NER-es kinevezettek. Ezért kell meghatározni, hogy a kampány még milyen témák mentén folyjon, pl (b) Magyarország és a nagyvilág, (c) oktatás, (d) egészségügy, (e) nyugdíj, (f) mezőgazdaság/vidékfejlesztés, stb.

Minden bizonnyal még több, a saját identitásuknak megfelelő témát is javasolnak majd a felek – ezeket célszerű lehetőleg csoportosítani, s al-témaként szerepeltetni. Más témákat azért célszerű szerepeltetni – pl. (g) biztonságpolitika – hogy a teljes kormányzati területet is lefedjék.

A résztvevőknek azt kell vállalniuk, hogy az (a) pont érdekében elfogadják, hogy a többi pontban hajlandók alávetni magukat a kialakuló kompromisszumoknak, többségi álláspontnak – s ezzel meg tudják őrizni az arcukat/identitásukat – s támogatóikat is. Azt pedig nem Ansinn-nak vagy nekem kell eldöntenem, hogy az ellenzéket le kell-e váltani vagy hagyjunk-e nekik helyet egy választási pártban/mozgalomban, hanem a választóknak. Nos, ebben segíthet az előválasztás.

Remélem, Ansinn is elfogadja, hogy nem tartozom azok közé, akik a 2014-es szereplőkkel akarják újrajátszatni a meccset, mert ha nem ezt tenné, elég sok mindent kellene elolvasnia, mely ezt az állításomat bizonyítja:-)

http://geo2.blog.hu/2015/12/11/mar_megint_az_elovalasztasrol_505

http://geo2.blog.hu/2015/11/18/latszolag_az_elovalasztasrol_267

http://geo2.blog.hu/2015/10/28/elovalasztasi_helyzetkep_193

http://geo2.blog.hu/2015/10/20/ujra_az_elovalasztasrol_uto-hozzaszolas_egy_konferenciahoz_883

http://geo2.blog.hu/2015/10/15/elovalasztas_igen_nem_218

http://geo2.blog.hu/2015/09/01/elo_az_elovalasztassal_817

(Archív fotó: hvg.hu)