A liberalizmus a 18. században született meg, bár maga a liberális megnevezés csak a 19. század elején vált általánossá. A 18. században a liberalizmus nagyjából egyet jelentett a feudalizmus meghaladásával. A politikai életben a születési előjogok és az abszolutista monarchia felszámolásával, a korlátlan királyi hatalom parlament általi korlátozásával, a jogegyenlőséggel és a joguralommal, a sérthetetlen egyéni szabadságjogok biztosításával és a toleranciával. A gazdasági életben a szabad munkavállalással, a szabad vállalkozással, a szabad tevékenységet akadályozó feudális előjogok, korlátozások felszámolásával, a szabad kereskedelemmel, az országhatárokon belüli és országok közötti vámhatárok eltörlésével.

A liberális elvek először Angliában jutottak győzelemre, amelyek révén Anglia a világ legnagyobb hatalma, leggazdagabb országa, az angol nép pedig a világ legjobban élő népe lett. Anglia a világ műhelye és csodája volt a 19. században. Akárcsak Széchenyi István, mindenki vigyázó szemét Angliára vetette, hogy ellesse, hogyan lehetne saját országát, saját népét az angol szintre felemelni.

Európában a 19. század első nagy politikai forradalma a liberalizmus győzelme volt a régi feudális zárt világot védő tradicionalista ókonzervativizmussal szemben. Magyarországon Széchenyi István az 1830-ban megjelent Hitelben a piaci átalakulás érdekében szólalt fel. Deák Ferenc 1832-ben Vörösmartynak írt levelében a feudalizmus meghaladása és olyan polgári Magyarország mellett érvelt, amelyben a magyar nemzet nemcsak 400 ezer nemesből áll, hanem magában foglalja mind a 12 millió nemtelent is, ahol mindenki hasonló jogokkal bír, és viseli a közterhet. A reformországgyűlések próbálták megvalósítani a liberális programot, vitte győzelemre az 1848-as márciusi forradalom, s az 1867-es kiegyezés után valósulhatott meg.

A liberalizmus győzelme mindenhol hatalmas, sose látott fejlődést eredményezett: iparosodást, gyors növekedést, nagyvárosok kinövését a régi zárt kis polgárvárosok helyén, s az életszínvonal és jólét sose látott növekedését, az élet kényelmesebbé és biztonságosabbá válását. Ekkor vált Budapest is hatalmas és nyűzsgő világvárossá, indultak új fejlődésnek a vidéki városok, s kezdődött el a magyar kultúra új virágkora.

Budapesti képeslap a századforduló idejéből

Budapesti képeslap a századforduló idejéből

Az emberi szellem felszabadulhatott a zárt, agyonszabályozott feudális rend nyomása alól, s sorra születtek azok a fantasztikus találmányok, amelyek az egyszerű munkásember életét is kényelmesebbé, jobbá tették, mint pár száz éve a leghatalmasabb királyoké volt: a vonat, a villamos, az autó, az elektromosság, a villanykörte, az antibiotikumok, a csatornázás, a meleg viz, a fűtés mind mind az egyszerű emberek jólétét is szolgálták

A 19. század második nagy politikai forradalma az volt, amikor a század utolsó évtizedeiben az eredetileg antiliberális forradalmi szocialista és tradicionális ókonzervativ politikai mozgalmak  magukba olvasztották a liberalizmus legfontosabb elveit. A marxi forradalmi utópiát elhagyó szociáldemokrata pártok és a feudális rend visszaállításáról lemondó korábbi ókonzervativok egyaránt elfogadták a demokráciát, az alapvető szabadságjogok tiszteletét, a piacgazdaságot. Mindkét újraformálódó politikai irányzat fő követelésévé a piaci egyenlőtlenségek csökkentése lett a jóléti állam kiterjesztése és az állam megerősítése révén.

A 20. század elején – az általános választójog általánossá válása és a modern tömegdemokráciák megszületése nyomán – a kis államot és teljes szabadpiacot hirdető liberalizmus, mint politikai irányzat elvesztette vonzerejét a jóléti állam kiterjesztése mellett érvelő jobboldali szociális konzervativ és baloldali szociáldemokrata tömegpártokkal szemben. Azok a progressziv vagy szociális liberálisok, akik elvetették a tradicionális konzervatizmust, a nacionalizmust, a vallást, s a nők, a kisebbségek, a szegények érdekében akarták kiterjeszteni az egyéni szabadság értelmezését, tipikusan a baloldalon találták meg új politikai otthonukat.

A konzervatív liberálisok a mérsékelt jobboldali keresztényszocialista, kereszténydemokrata vagy konzervativ pártok felé tájékozódtak, mert számukra a tradíciók, a vallás, a nemzet, a szabad piac volt a fontosabb, s idegenkedve nézték a szabadságjogokat veszélyeztető baloldali egyenlősítő politikai célkitűzéseket.

A baloldali szocialista és a jobboldali konzervatív tömegpártok liberalizálódása, a baloldal nemzetivé válása, s a szociális szempontok jobboldali elfogadása, a 19. század nagy eszméinek egymáshoz hasonulása teremtette meg Európa békés jóléti társadalmának politikai feltételeit 1945 után: a politikai demokráciát, ami a mérsékelt, középrehúzó nagy politikai pártok egymás elfogadására és tiszteletére épül. 1945 után a mérsékelt, középre húzó politikai pártok egyensúlyoztak a fejlődés és a jólét anyagi feltételeit megteremtő piaci szabadság, és a mindenki számára védelmet nyújtó szociális jóléti állam egymással nem mindig könnyen összeegyeztethető céljai között, s hol jobbra, hol balra, hol a piac, hol a jóléti állam erősítése felé lendült ki az inga.

A politikai liberalizmus eltűnt Európában, de liberalizmus alapelvei – a szabad piac, az egyéni szabadságjogok, a reprezentatív demokrácia – az európai politikai és gazdasági rend alapjait képezik, többé kevésbé összhangban a nemzeti érdekek képviseletével és a szociális szempontokkal.

Magyarországon, nem véletlenül, 1989-ben született újra a liberalizmus, s lépett fel rögtön két, magát liberálisnak tartó párt is. Megismételve a nyugat-európai fejlődést, a liberalizmus nem csak a liberális pártok magánügye volt, hanem a liberalizmus legfontosabb elvei beépültek a politikai konzervatizmus és a baloldal programjába is. 2010 illiberális fordulata valóban nem csak szónoki fogás, hanem valóságos tartalma van: az állam szerepének erősítése a szabad piaccal szemben, és a politikai életben a többségi felhatalmazást kapott kormány akaratának érvényesítése tekintet nélkül a minden más véleményre.

Szeretnénk olyan gazdag, békés, nyugodt és jóléti társadalomban élni, mint ami az Európa boldogabbik felében élő polgárok jussa? Szeretnénk, ha nem csak ökölrázásban lennénk függetlenek, de nem szorulnánk rá a gazdag nyugatiak könyöradományaira? Hogy ne külföldi multik uralják a magyar piacot, hanem sikeres magyar vállalkozók nőjenek ki? A kulcs a liberalizmus, ami egykor Angliát is naggyá tette.

Magyarra lefordítva: alacsonyabb adók és kevesebb állami elvonás, kevesebb szabályozás, kisebb állami gazdasági beavatkozás, több piaci és egyéni szabadság, erősebb joguralmi, olyan demokratikus élet, amely kontrollt jelent a kormány végrehajtó hatalma felett. Ennek politikai feltétele: mérsékelt politikai magatartás, a másik fél tisztelete, elfogadása, a joguralmat jobban tisztelő polgári életfelfogás.

250 éve, a Széchenyi által csodált Adam Smith ugyanezt a programot fogalmazta meg saját hazája Anglia számára. Ez a feladat, s nem kevés. S mint Anglia és Európa boldogabbik felének példája mutatja: nem lehetetlen. Egy új reformkorszak kell, amely 1848 liberálisaihoz hasonlóan nyugat felé tájékozódik, s több szabadságot, kevesebb állami beavatkozást akar. S olyan vezetők kellenek, mint amilyen Széchenyi és Deák volt, akik realista módon, fontolva haladva igyekeztek leépíteni a feudalisztikus múltat, és meghonosítani a nyugati szabadságot és a liberális szabad piaci modellt a haza épülése érdekében.