Boris Johnson, London polgármestere korunk egyik legjobb politikusa. Excentrikus stílusa és közvetlen modora olyan politikai szereplővé teszi, aki nem zárkózik el a szavazóktól, nem retteg attól, hogy a “nép” között sétálgasson, és legfőképpen nem riad vissza attól, hogy kifigurázza önmagát. Sokszor rájátszik saját alkalmatlanságára, ami éppen hogy a legalkalmasabb, szabadság mellett elkötelezett politikussá teszi: nem akar mindenbe beleszólni, nem akarja megmondani a választóknak, hogy mi az abszolút helyes.

A már-már archetipikusan brit politikus, akit közvetlenül csak Borisnak szoktak nevezni, nemrég egy akadémikus vitán vett részt, de nem mint politikai, hanem mint politikusi képességeket is bevető tudós-szónok. Boris a klasszikus műveltségét fitogtatva az ókori Görögországot védte a Római Birodalommal szemben a népszerű vitasorozatban, ahol kifejtette, az athéni kultúra azért maradhatott fent, mert demokratikus volt, nem diktátorok kénye-kedve határozta meg, hogy mit lehet és mit nem, ráadásul a komédia önbecsmérlő hatása nemcsak egészséges kritikával látta el a rendszert, de több ezer éve szórakoztatja az embereket.

Boris is hasonló karakter. Nem riad vissza attól, hogy bohócot csináljon magából, nem röstelli beismerni, ha téved, ezért – realitásérzékéből kifolyólag – esze ágában sincs politikusként kötelezni a népet valaminek az elfogadására, hanem egyfajta tanárként igyekszik átadni a véleményét, ami egy a sok közül.

Ez a poszt mégsem Boris Johnsonról szól, éppen ellenkezőleg. Ez a cikk arról szól, ami pont szembe megy Boris és a józan ész szavával. Ez a poszt a magyar oktatásról szól. Arról a rendszerről, ahol a politikusok jobban vélik tudni, mit kellene tanulni, mint a tanárok és a diákok; ahol a politikusok erőből kormányoznak, és még csak nem is igyekeznek megyőzni az embereket vélt igazukról; egy olyan rendszerről, ahol a politikusok saját témáikban sem hajlandók leülni vitatkozni, nemhogy emberi arcukat mutatva merjenek az emberek közé kiállni – és nem csak politikai ügyekben.

A Kapitalizmus blog szolidaritást vállal mindenkivel, aki fel meri emelni hangját a jelenlegi központosított oktatás ellen, mindenkivel, aki a diákok jövőjét helyezi előtérbe, és nem azt, hogy a diákokat saját képére formálják. Reméljük, a pedagógusok és diákok tüntetései elindítják végre a változásokat. Nem szabad hagyni, hogy ezen tüntetések lendülete ellankadjon, hogy pitiáner belharcok felőröljék a tiltakozást, és hogy a kisebbségben lévő hatalom megsemmisítse a többségben lévő embereket.

oktatás-eduline

A tanárok Caligula helyett Periklészért kiálltanak egy olyan országban, ahol e két név már nem mond semmit, a piedesztálon helyüket felváltotta Wass Albert és Nyirő József. És nem az a baj, hogy az utóbbiakról szó esik, sőt, talán relevánsabbak is, mint az ókori példák. A probléma az, hogy az oktatás egyoldalú lett. Orbán Viktor mellett nem jelenik meg Boris Johnson is a kurrikulumban. Maga a központi tanterv megléte is nonszensz. Hadd versenyezzenek az iskolák (bizonyos keretek között, ez egy másik vita tárgya) hogy mit és hogyan oktatnak!

Ettől azonban még nagyon messze állunk. Egyelőre nem csak az a legnagyobb gond, hogy mind a tanárok, mind a diákok feleslegesen vannak túlterheve, hanem az is, hogy ha a rendszert kérdőre vonja valaki, arra egyből rászól a központi felügyelet. Pedig az oktatásnak pont az lenne a lényege, hogy megtanítson nemcsak helyesen válaszolni, de helyesen kérdezni is. A kritikus gondolkodás kiszorítása, ami jelenleg is folyik, csak a jelenlegi, működésképtelen rendszer bebetonozását segíti. Az oktatás lényege megmutatni, hogy általában több helyes válasz is van, hogy az önálló gondolkodás fontosabb a megfelelni akarásnál, és hogy csak akkor fejlődünk szellemileg, ha merünk gondolodni és kérdéseket feltenni.

Úgy tűnik, a jelenlegi vezetés nem tanulta meg mindezt, ugyanis kényelmetlenül érzi magát, ha kérdezik, és a legtöbbször elzárkózik a direkt válaszadástól. A jelenlegi oktatási rendszer olyan diákokat igyekszik nevelni, akik megfelelnek a vezetés vitától elzárkózó ideáljának.

A jelenlegi központosított rendszer nem működik, az iskolákat vissza kell adni önkormányzati fennhatóság alá (és aztán minél hamarabb meg kell valósítani a valóban szabad iskolaválasztást, de ez is még odébb van). Kérdés az, hogy a központosítást kiötlő politikusok képesek lesznek-e végre felelősségteljes felnőttekként beismerni, hogy tévedtek, vagy továbbra is rossz példát mutatnak a jövő nemzedéknek?

Boris Johnson azzal érvelt, hogy bár a rómaiak beolvasztották a görögöket, mégis a görög kultúrának lett nagyobb hatása a rómaira, mintsem ellenkezőleg. A demokrácia alatt virágzó görög művészetre sokkal jobban emlékszünk, mint a despota Róma művészeire. A szabadság, a decentralizáció jobb eredményt hoz, mint a központosítás felülről diktált szörnyszülöttje. Ha a Fidesz szeretné, hogy emlékezzenek rá, akkor itt az ideje az önbecsmérlő komédiának, a hibák beismerésének és sürgős helyrehozatalának.

(Fotó: eduline.hu)