Tegnap életemben először ubereztem, kétszer is, és ez végképp meggyőzőtt arról, hogy ha bármiért szükség lesz rá, én bizony őket fogom hívni, nem a piaci irigységtől besárgult, kartellbe tömörült, állami-önkormányzati piacvédelemért könyörgő taxikat. Felhasználóbarát app, gyors és remek szolgáltatás, a szokványos ár max. kétharmadáért, ráadásul a végén áfás számlát is kaptam – nem tudom, a NAV-nak vagy bárkinek mi kéne még (ezért az ingyen reklámért remélem kapok bónusz kódot.)

A “rendes”, katás vállalkozókként dolgozó sofőrök egybehangzóan állították, hogy ezzel nem voltam egyedül, a minősíthetetlen taxissztrájk után az égbe szökött az Uber iránti kereslet. Ám hiába, hogy a cég nemcsak technológiában és szolgáltatási minőségben alkalmazkodik rugalmasan a kor elvárásaihoz, de a lehetetlen magyar kormány minden lehetetlen kívánságának is igyekszik eleget tenni, az egyik sofőr arról beszélt, hogy jó-jó, de mindennek dacára az Ubernek lényegében vége. “Ki fognak minket csinálni, mint mindenkit, aki sikeres.” Az Uber szerinte túl jó és túl innovatív ehhez az országhoz.

A fiatalember pesszimizmusát támasztja alá az a hír, ami éppen egy nappal az Uber által beindított, flexibilisen alkalmazkodó intézkedések másnapján jelent meg: közelebbről nem részletezett “nagy értékű költségvetési csalás” miatt nyomozás indulhat a cég ellen. Az illetékes ügyészség dönt majd arról, hitelt ad-e a műfaját tekintve közérdekű feljelentésnek nevezhető házmestertempónak, és tovább vegzálja az Ubert a jól érzékelhető központi elvárásoknak megfelelően.

És miközben az Uber az eddig sem fekete tevékenységét tovább fehéríti, a taxis társadalom vígan együtt él a napi szintű adócsalással, “kütyüzéssel” és “radírozással”, a hatóságok egymásra mutogatnak, vállukat vonogatják:

A NAV-tól annyit válaszoltak, hogy ők csak az adószabályok betartását vizsgálják, “a taxaméterek hitelességét” nem feladatuk ellenőrizni.

Mindezt azért bocsátottam előre, mert az elmúlt napokban további jelei mutatkoztak annak a folyamatnak, amelyről nemrég írtam. A reálisan létező NER-ben vannak a baráti, családi vállalkozások, sőt egész szektorok, őket szeretjük, támogatjuk, megtaózzuk, átvesszük, élükre barátot és családtagot állítunk, és vannak a nemszeretem cégek, iparágak, azokat megadóztatjuk, kivéreztetjük, totálisan ellehetetlenítjük.

Simicska-hvg

Súlyosbodik mindez, ha a nemszeretem cégek főnöke személyes indíttatású háborút indít a Kedves Vezető ellen, ilyenkor pláne nincs könyörület.

Nem elég, hogy a gyűlöletből presztízsüggyé vált Simicska Lajos már jobb ha nem is indul közbeszerzésen; nem elég, hogy muszáj volt a TV2-t közpénzen elhappolni, nehogy Lajos szerezze meg, amit már egyszer, úgy tűnik, időben megszerzett; nem elég, hogy le kell nyomni a médiaportfólióját, és ultragáz médiákat (Magyar Idők, 888), Karc néven “kormányközeli rádiót” kell indítani ellene; de még a hetedíziglen jegyében utánanyúlnak annak a vállalkozásnak is, amelynek volt képe öntestével megvédeni Lajos tulajdonát.

Természetesen a Legion Invictus Kft. biztonsági cégről van szó, amelynek alkalmazottai a Mahir hirdetőoszlopaiba is belekapaszkodtak, amikor azokat a főváros emberei kiemelték helyükről, és elszállították (majd a pofátlanság csimborasszójaként közölték, hogy ha annyira kell, vigyék vissza ők maguk az oszlopokat). A Mahirral szerződött cég telephelyén razziát tartottak, munkatársait a család mellől vitték be este kihallgatásra, most pedig megpróbálják fel is számolni a Legiont. El nem hinnék, hogy miért.

Két okból indult meg “azonnali hatállyal” a törvényességi felügyeleti eljárás, de tényleg kapaszkodjanak meg. Egyrészt a rendőrök

megállapították, hogy a székhelyén nem hirdeti cégtábla, hogy itt működik a Legion Invictus Kft.

másrészt

senki nem volt a cég székhelyén, amikor a rendőrök ellenőrzést tartottak.

És tudják, mikor volt ez a rendőri ellenőrzés? Este kilenckor. Nem reggel nyolckor, délelőtt tizenegykor, délután négykor, nem, este kilenckor, amikor köztudomásúan dübörög a magyar GDP, a városban ég mindenkinek a keze a szorgos munkától, a város gyereksírástól hangos, mert mindkét szülő csak úgy éjfélre esik be, annyit güriznek. De ennek vége. Ha egy cégnél senki nincs este kilenckor, azt “azonnali hatállyal” felszámoljuk.

Hogy mi az ügy tanulsága? Talán az az interneten sokat megosztott bölcsesség, ami akár a NER jelmondata is lehetne: “A Tetris megtanított arra, hogy ha beilleszkedem, eltűnök.”