Természetesen az Uber a probléma, mi más, tilcsák be, emiatt kell megint lebénítani a fél belvárost, majd átvonulni Tarlóshoz lobbizni, holott az ember azt hitte, a taxisok már rég kilobbiztak maguknak mindent, amit akartak: lett egységes tarifa, egységesre sárgított jármű, ezerféleképp szabályozott fuvarozás. Erre kiderül, hogy ez sem jó (“Követeljük a legális taxisokkal kapcsolatos elvárások normalizálását”), ráadásul még mindig él és mozog az online probléma. El kéne végre taposni.

Elég jó évet zárt tavaly az Uber, 200 helyett már hatszor annyi kocsijuk van, 80-100 ezer fuvart bonyolítottak, az utasok elégedettek, visszatérnek, az Uberrel alapvetően olcsóbban, biztonságosan és kiszámíthatóan lehet utazni, a szolgáltatás gyorsabban küld kocsit, mint a sárga taxi, az út végig nyomon követhető, a csalás kizárt, úgyhogy nem tüntetni kéne az Uber ellen, hanem villámgyorsan ellesni, hogy csinálják, és azt koppintani. Uberesedni, nem pedig őket eltaxisítani. Értsd: bedarálni őket a sárga középszerbe, a túlszabályozott, versenyt kiiktató, korral véletlenül sem haladó posványba.

Végül is piac van. Ja nem, nincs.

Az Uber nem túlozza el a lakosság irányába történő közérthető kommunikációt, de egyrészt folyamatosan azt mondják, tárgyalnak az állammal státusuk rendezéséért, másrészt az is egyértelmű, hogy önmagukat nem taxis vállalkozóként, hanem hatékony és innovatív online platformként, szolgáltatásként értelmezik. Teljes joggal. Személyt fuvarozni természetesen más felelősséget jelent, mint online rendelt könyvet vagy ételt szállítani, úgyhogy az adózástól a biztosítás kérdéséig racionális kérdéseket kell ezzel kapcsolatban tisztázni – de ezekre szerencsére vannak racionális válaszok (az Uber pl. akar valamilyen formában adózni). A fenyegetés nem az.

taxi-hvg

Mert mi más lenne, mint fenyegetés, ha a taxisok olyannyira “piszok dühösek” (Népszabadság) az online konkurenciára, hogy közlik, “mára pattanásig feszült a hangulat, könnyen lehet, hogy hamarosan nagyon durva dolgok történnek”, valamint “ebben a szituációban az indulatokat már nem nagyon lehet kordában tartani”? Most ezzel mi utasok, azaz fogyasztók mit kezdjünk? Tiltsa be a kormány (de akkor miért Tarlóssal tárgyalnak?) az Ubert, ezt az “illegális személyszállítást”, mert különben a taxisok nem állnak jót magukért? Miért, kik a taxisok, tesztoszteron-túltengéses férfiak, akik ha nem kapnak nőt, jön az erőszak? Vagy legalábbis az erősen házmester jellegű felszólítás Uber-ellenes spicliskedésre, feljelentésre.

“Még jó, hogy nem verik meg az Uber-sofőrt pogrom jelleggel, mint történt Spanyolországban, és még jó, hogy nem indult meg nyíltan a betiltáspárti nyomulás, mint történt Párizsban és pár német városban” – írtuk egy éve itt, a Kapitalizmus blogon, és lám, hogy megy az idő, azóta mindkettőre volt példa. Sőt, van. A verés megvolt, az egyik taxis cég joviális, nagybajszú vezetője szinte meg is védte a TV2 reggeli műsorában, a betiltás igénye pedig nem ma merült fel először.

Hála főként annak a taxis érdekkijáró körnek, amelyik a mai napig nem  bírta kitaszítani soraik közül a repülőtéri hiénákat, és akik feladatuknak tekintik, hogy korporatív módon beleszóljanak a róluk készülő jogszabályokba. A fővárosi önkormányzat ugyanis épp rájuk hallgatva intézményesítette a verseny nélküli kartellt, a kormány pedig, miközben az innováció elismeréséről blablázik, főként az ő érdekeikre tekintettel fogadta el azt a nyári rendeletet, amely szerint az Uberre is a sárgataxizás szabályai vonatkoznak. Mert az Uber adót csal – hangzik a kórus azok szájából, akik máig nem hajlandók taximétereiket a NAV-hoz bekötni.

Zárjuk rövidre az ügyet. “Az a harci helyzet, hogy a TAXI-nak mint törvényekkel szétszabályozott, védett, kényelmes monopóliumnak is vége történelmileg, mint a lópatkolásnak” – írta az egyik kommentelő. Így van, jó regggelt. Piacosítsuk, állam- és önkormányzattalanítsuk végre a taxizást éppúgy, mint a gazdaság többi részét. Üdv a 21. században!

(Fotó: Stiller Ákos, hvg.hu)