Még az sem kizárt, hogy sikeres lesz a párizsi klímacsúcs, amelynek fényét és hőfokát az 58 darab, garantáltan CO2-mentes francia atomerőmű valamelyike biztosítja. Senki nem akar újabb kudarcos Kiotót vagy Koppenhágát, valamit fel kell végre mutatni, ha már a valódi problémákkal, a terrorizmussal és az iszlám népvándorlással szemben tehetetlenek vagyunk. 2100-ra két fokkal csökkentjük a Föld hőmérsékletét, ez már valami!

Az egyik ilyen kétséges eredmény az lehet, ha, mint hírlik, a fejlett országok be fognak fizetni évi 100 milliárd dollárt egy a fejlődőeknek létrehozott alapba, a klímaváltozás okozta állítólag súlyos nehézségek kezelésére. Ez már azért valami: érdekeltté tenni a 3. világot abban, hogy klímahelyzetüket különösen drámainak fessék le. Nem hiányzik ez a pénz máshol? Még meglévő éhínség, járványok, oktatás?

Lehet, hogy a szénnel bélelt India most még kicsit odaszemtelenkedik Amerikának, hogy ugyan fogja már vissza agresszív jólétét, fogyasztását, sikeresen ismét Amerika bűnösségét tematizálva ezzel, nem pedig önnön szennyezési rekordját, de a siker most nem maradhat el, ez jól érzékelhető a 40 ezer küldött elszántságán.

Lassan elköszönünk mindentől, ami fosszilis és véges, és beköszönt a szép új megújuló-fenntartható korszak nappal és széllel; semmi gond, most még iszonyatosan drága, de a pénz az nálunk a legkevesebb. Legfeljebb a jóléti civilizációnk alapjait kell majd kicsit újradefiniálni. Csökkentjük az életszínvonalunkat, visszafogjuk a kutatás-fejlesztést, holott az új technológiák teszik egyáltalán lehetővé a környezetbarátabb megoldásokat, még több pénzt öntünk az elszámoltathatatlan fejlődő világba – ha ez nem segít a világon, akkor semmi.

Miközben ma azt sem tudjuk, hogy a jövő hét közepén vigyünk-e magunkkal esernyőt, mert csak sejtésünk lehet arról, fog-e kelleni, addig szigorúan megtervezett, konkrét intézkedéseket foganatosítunk egy pár száz év múlva vagy bekövetkező, vagy nem bekövetkező eseménnyel, a kismértékű melegedéssel kapcsolatban, ami vagy ártani fog a Földnek, vagy nem. Nem tudjuk. Azt sem, hogy a széndioxid kibocsátása valóban szerepet játszik-e a melegedésben, vagy ha igen, lehet-e akár áldásos kihatása is (lévén nem igazán káros anyag, ahogy azt most az IPCC egyik korábbi tudósa is megerősítette).

Nem tudjuk, mert a Globális Klímaváltozás Egyházának széles körben osztott tantételével szöges ellentétben klímaügyben a többségi álláspont dacára nincs konszenzus a világ tudósai között, ez egy mítosz, óriási vita van a klímaadatok megbízhatósága és a számítógépes modellek alkalmazhatósága tárgyában. A komoly klímatudósok egészen alapvető kérdésekben nem értenek egyet, így az ember felelősségében sem.

Több mint 18 éve nincs globális felmelegedés. Az eddigi klímamodellezések nem igazán váltak be. És amíg a sokszor állami kutatási pénzektől függő IPCC-orientált tudósok szabják meg, mi a reális veszély és mi nem, addig teljesen indokolt és racionális a klímaszkepszis.

klíma

Konszenzus abban van nagyon sok tudós, politikus és véleményformáló között, hogy a fogyasztás eleve rossz, tehát simán visszafogható; hogy a termelés eltúlzott, mert valójában nincs szükségünk ennyi mindenre; és hogy a ma jólétét és biztonságát bármikor fel kell adni egy jövőbeni hipotetikus veszély elkerüléséért (az európai mainstream lapok egyike-másika már szinte könyörög valami gazdasági rendkívüli állapotért).

Pedig az enyhe melegedés egyáltalán nem szükségszerűen rossz, a csapadékosabbá váló Száhel-övezet részbeni zöldülése, a Szahara egyelőre nagyon lassú, de valószínű visszaszorulása elválaszthatatlan ettől a folyamattól. Köszönjük, CO2!

A következő évtizedre 0.1 – 0.2 C emelkedés várható (a 19. század vége óta kb. 0.6 C az emelkedés mértéke), hacsak nem jön egy újabb mini jégkorszak – ez lenne az a kezelhetetlen, hallatlan veszély? Miközben a széndioxid-kibocsátás globális gazdasági növekedési körülmények között is éppen hogy stagnál vagy visszaesik? És ha nőne, az tényleg olyan nagy baj lenne? A “józan optimista” Matt Ridley például ún. lukewarm állásponton van, azaz szerinte az ember felel ugyan a klíma melegedéséért, de annak hatása semleges vagy inkább pozitív.

Zágoni Miklós, a klímaváltozás-hívőből ha nem is szkeptikussá, de erősen kritikussá vált fizikus-klímakutató szerint

“…bizonyítottnak tekinthető, hogy a természet sokkal nagyobb mértékben egyensúlyozza ki az emberi behatást, mint eddig gondoltuk. Az emberiség az elmúlt száz évben egyharmadával növelte a széndioxid kibocsátását. Annak ellenére, hogy ez egy megdöbbentő számadat, önmagában még kevés annak megállapításához, hogy az ennek nyomán beinduló folyamatok mibe torkollnak. A klímatudósoknak tehát nem volna szabad semmilyen elhamarkodott kijelentést tenniük csak azért, hogy a politika és a közvélemény igényeit kielégítsék.”

A legszebb érv egyébként a klímaváltozás miatti sürgős tennivaló mellett az, hogy ha most nem lépünk, akkor klímamenekültek milliói fogják ellepni kontinensünket. Nahát. Eddig nem azt hallottuk, hogy de jó, jönnek, és mindenkit illene befogadni?

A lényeg itt valószínűleg nem is a szinte fokozhatatlan logikátlanság, hanem annak a posztkolonialista bűntudatnak a sulykolása, hogy mi, gazdag nyugatiak tehetünk a 3. világ nyomoráról, mi hozzuk létre korlátlan termelésünkkel és fogyasztásunkkal az ottani élhetetlen viszonyokat. Hát, nem. A világ egyre jobb, környezetbarátabb hely, a globális kapitalizmusnak köszönhetően csökken az éhínség, a nyomor. Ne hagyjuk, hogy a környezet védelme ürügyén valakik, akik politikailag vagy üzletileg szívesen profitálnának a helyzet dramatizálásából, visszavigyenek minket a kőkorba.

(Ha valakit komolyan érdekelnek a klíma-kritikus vagy akár szkeptikus érvek, bizalommal ajánljuk a Heartland Institute (ők a legáltalánosabb tíz klímahazugságot itt cáfolják), vagy a Competetive Enterprise Institute tanulmányait, elemzéseit. Ezen kívül itt van a The Telegraph tíz pontja arról, hogy a klímahisztéria dacára miért ne aggódjunk a környezet állapota, a Föld hőfoka miatt.

Magyar nyelven Klímaszkeptikusok címen találtunk weboldalt. Kritikus szemlélete miatt kötelező olvasmány a neves kutató, Bjorn Lomborg 2008-ban megjelent könyve is, a Cool it – hidegvérrel. Reméljük, antikváriumokban még lehet kapni.)