Persze, Magyarországról van szó. Már hallom is a felháborodott ellenvetéseket, hiszen erősen él a mítosz köztünk a magyarok rendkívüli képességeiről. És itt nem is kell a Szíriuszról való származásra, a többszörösen csavarodott DNS-re és egyéb – nem is minősítem – micsodákra visszagondolni. Szolidabb érvelések a nyelvünk bonyolultsága miatt másképp fejlődő agyakra, esetleg a történelem során lezajlott génkeveredésre hivatkoznak. Vagy vegyük csak a Diákolimpiákon elért kiváló eredményeket, a sakkozóinkat, feltalálóinkat, Nobel-díjasainkat, az infó-kommunikációs forradalom magyar hőseit és azt, hogy jelenleg is milyen kapósak orvosaink, egyéb szakembereink külföldön. Hogyan is merem azt állítani, hogy tehetségtelen az ország?

Azért merem, mert tehetségeink nem maradtak és nem maradnak itt. A fent említettek közül hányan érték el eredményeiket itthon és hányan más országban, más kontinensen? Bizony, miközben sorra születnek itt szerencsés adottságokkal megáldott emberek – tehetség alatt nem csak a szellemi képességeket értjük, hanem a művészetit, sport- és mesterségbelit, stb. is – viszonylag kevés kamatoztatja a Kárpát-medencében ezeket. Közösen űzzük el őket és közösen viseljük emiatt a veszteségünket is.

A svájci IMD vezetőképző intézet elsősorban arról ismert, hogy évenként kiad egy ország-versenyképességi rangsort. Ennek összeállítását alapos munka előzi meg, sokféle adatot gyűjtenek és országonként több szakértővel vaskos, több órás kérdőívet töltetnek ki. Az így kapott információhalmazt rendezik különféle mutatócsoportokba, majd ezekből raknak össze egy kompozit indexet, ami alapján feláll a sorrend.

2015. május végén Magyarország helyezése 61 ország között a 48. volt, azonos az előző évivel. Ez úgy jött ki, hogy a kemény statisztikai adatokkal mért gazdasági teljesítményünk javult, a kormányzat és az üzleti szektor hatékonysága, valamint az infrastruktúra megítélése romlott.

1

(Forrás: IMD)

Jogos a kérdés: hogy jött ez ki? Hogyan került Magyarország tehetség-helyzete Mongólia és Ukrajna mögé?

Az IMD szakértői most három csoportba rendezték a tényezőket. A befektetés és fejlesztés nevű azt vizsgálja, milyen erőfeszítések történnek az adott országban a tehetségnevelésre. Itt szerepelnek az oktatásra költött pénzek, a tanár-diák arány, a szakmai gyakorlat lehetősége, szóval a legtöbb olyan dolog, ami nálunk a téma kapcsán szóba kerül.

A következő csoport a tehetségvonzás tényezőit fogja össze. Itt az életminőséggel kapcsolatos adatok szerepelnek, az agyelszívás hatása, a dolgozók motivációja, beleértve a javadalmazásokat, de a személy- és tulajdonvédelmet is.

A harmadik csoport neve felkészültség. Ez azt méri, hogy a fejlesztés és a tehetségvonzás nyomán rendelkezésre álló tehetség-kínálat mennyire van összhangban a gazdaság szükségleteivel. Itt szerepel a munkaerőállomány növekedése és minősége, a menedzsment képességek, az oktatási rendszer teljesítménye, a nyelvtudás és hasonlók. Na, mit gondolnak, mi húzza le az összesített helyezésünket?

Az iskolázottabb magyarok sokkal könnyeben váltanak külföldi munkára, mint az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők (fotó: hvg.hu)

Az iskolázottabb magyarok sokkal könnyeben váltanak külföldi munkára, mint az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők (fotó: hvg.hu)

A befektetés, fejlesztés csoportra gondoltak? Nem nyert. E tényezőkkel a 42. helyen állunk. Az oktatási ráfordításokban (GDP arányosan) pedig a 32 helyen. Az általános iskolai tanár-diák arány egyenesen 6. helyre röpült, miközben a joggal csodált finn oktatási rendszer ezen – kemény adatokból számított – mutatója csak a 19. helyre volt jó. Amiben rosszabbak vagyunk, az nem költségvetési kérdés: a gyakornokok és a dolgozók képzése (53. hely). Na jó, az egészségügyi infrastruktúra 52. helye talán az.

Igazán rosszak a tehetségek vonzásában és megtartásában vagyunk, itt a 61 vizsgált ország között az 59. hely jutott nekünk. A mélypont az agyelszívással elnyert 60. hely, ezt a jövedelmek adóztatása (58.) követi. Persze, már a svájciak sem olyan hülyék, hogy csak az SZJA-t számolják, szépen hozzácsapják a szociális adót is, amit egyébként már a magyar kormány sem nevez járuléknak. 57. helyet értünk el abban, hogy mennyire fontos a vállalatok számára a tehetségek vonzása és megtartása, illetve, milyen a dolgozók motivációja. Az életminőségünk viszont pont az összesített rangsornak megfelelő: az 56. helyen van. A legjobb tényező (8. hely) a megélhetési költségindex – New Yorkhoz viszonyítva.

Nem meglepő módon a felkészültség az 53. helyre volt elég. Tessék csodálkozni: a 2014. évi munkaerő növekménnyel a 13. helyen állunk, jelentősen javítva a 2013-as növekedés alapján elért tavalyi 39-et. Nagyon rossz viszont a kompetens felsővezetők választéka: ezzel a 60. helyen vagyunk. Kevésbé meglepő a nyelvtudással elért 58. hely, valamint a szakképzettséggel, illetve a pénzügyi ismeretekkel elért 53.

Magyar helyezések az IMD tehetség rangsorában

2

(Forrás: uo.)

Szóval, lehet még itt lamentálni jó sokat azért, hogy a kormányzat adjon több pénzt és szabadabb kezet az iskoláknak. Ártani nem fog. Ahhoz azonban, hogy az üzleti szektor és a munkaerő egymásra találjon, az üzletembereknek is tenni kell. Ha Önök vállalkozókként kívánják elismertetni magukat, akkor vállalkozzanak! Nézzenek körül, hol találnak gyógyírt a gondjaikra! Talán, ha Önöknek tényleg fontos volna, hogy tehetséges szakemberek dolgozzanak a cégüknél, nem éhbérért csapágyasra hajtható zombik … (Ez sem nagyobb zavar, mint minimálbérért maximális elkötelezettséget követelni.)

Mi az akadálya annak, hogy kiképeztessék az Önök számára szükséges munkaerőt az iskolákkal? Mi tartja vissza Önöket a vezetőképzésen való részvételtől? Pocsék az iskolai nyelvoktatás? Munkahelyi nyelvtanfolyamot bárhol lehet rendelni, ha nem a vizsgapapírra, hanem a használható nyelvtudásra hajtanak, akkor még bőségesebb a választék. Ezentúl ne arról beszéljünk, mit is kéne tennie az államnak! Hanem arról, hogy milyen akadályokat kell elbontania Önök elől, hogy megoldhassák a saját problémáikat.

Mindannyiunk érdeke, hogy a tehetségek ne hagyják el az országot, hanem itt kamatoztassák képességeiket. Mindannyiunknak tenni is kell azért, hogy olyan országgá legyen hazánk, ahol jól érzik magukat a jó képességgel megáldott emberek. Miközben a hatalom még kis földjüket túró parasztokról és olajos ruhájú szakikról álmodik, nyakunkon dübörög az ipar 4.0, a kulturális és kreatív ágazatok válnak a gazdasági növekedés hajtóerejévé. Tessék felébredni!